Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

334. országos ülés május 4-én, szombaton. 1389. 149 fogom, a mit mondtam. Megmondtam, hogy egy 127a holdas kisbirtokos mennyit fizet. Egy zsellér, a ki kézi munkájából él, 5—6 — 7 forint adót fizet. A birtokos nem adhat munkát, melyet keresve keresnek. így odaterelték a dolgot, hogy az országból, melyről nem rég azt mondták: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita",a kormány nem képes a kivándorlást megakadályozni. Miért? Nem jókedvükből mennek az illetők, mert sanyarú kenyér az, melyet másutt keresnek; azt a néhány forintot, a miket beküld, keservesen keresi meg, de mégis kivándorol, mert itthon meg nem élhet. Nem javulást, hanem pusztulást látunk mindenütt s ép azért kérve kérem a t. minister urat, tessék követni Mátyás király nyomdokait, nézze meg a gyönyörű Nyitra völgyét s mondja meg, hogy nem mondok-e igazat. Kinek kezében van ma a Bossányi, Brogyányi, Erdődy, Perényi, Majláth, Szerdahelyi, Rajesányi, Simonyi birtok? Pedig tessék elhinni, ezek nem voltak kártyások és tékozlók, hanem a terhek súlya alatt annyira elpusztultak, hogy nálunk keresve sem található régi birtokos. Tagadhatatlan elv, hogy a kié a föld, azé az ország. Ezt csak sophismákkal lehet vitatni. Azt mondják, az is megfizeti adóját. De annak ára nem véres verejtékébe került, hanem néhány bankóba. De ne vegyük kisebb hazámat, a Nyitra völgyét, hanem a Gödöllőtől Kassáig terjedő részét Magyarországnak.Gyönyörűbb vidéket alig teremthetett az Isten. A mint a költő mondja: „Ha a föld Isten kalapja, ugy hazánk a rózsa rajta". (Derültség!) Itt sincs nyoma régi birtokosnak, pedig voltak. Hogy ha az adók különben magukban még nem volnának is oly túlterhesek, de a végrehajtás és az a körüli eljárás valami rettenetes. Az adófelügyelőséget arra hozni, hogy leszámítolja a kivetett adókat, nem lehet, csakis egy esetben, ha az ügy a pénzügyi legfőbb bírósághoz kerül. De utóvégre kinek tanácsára történik a kivetés, hisz az adófelügyelő adja a véleményt, az pedig csak nem fogja maga ellen a kivetés leszállítását indítványozni. Egy esetet fogok felidézni az illetékügyi eljárásról. A szegény ember azt sem tudja, hogy ez csak egy kis per lenne, mert már benne van, inkább háromszor is megfizeti az illetéket. Ez hallatlan valami! Jő az adófelügyelő és azt mondja a szegény embernek, hogy adja be panaszát írásban. Elmegy a jegyzőhöz, de mivel a felfolyamodás belekerülne neki 6 forintjába, inig -az illeték csak 3 forintot tesz, inkább megfizeti az illetéket másodszor, sőt esetleg harmadszor is. Szeretném tudni, miért ne lehetne az adóhivataloknál a szóbeliséget behozni ily esetekben, hogy ha szegény ember jön panaszszal, panaszjegyzőkönyvbe vegye be, mint ez másutt is van, például az államvasutaknál. A panaszjegyzőkönyvbe legyen köteles a panaszt bevenni. Hanem e helyett utasítják ide-oda és utóvégre írásbelii eg adja be a kérvényét az ember és akkor azután az isten a megmondhatója, hogy mikor intéztetik el az ügye. Ha ez igy megy tovább és mint a t. pénzügyminister ur mondani méltóztatott, hogy ő még javítani akar ezen, akkor más mód nem lesz, mint hogy ezen az utón haladva, még több végrehajtót kell kineveznie. Hogy ezek a végrehajtók mily sok rosszat tesznek, mennyire elszegényítik az országot, arról fogalma nincs az embernek, a ki személyesen meg nem győződik róla; nem képes elhinni, hogy ez lehetséges. Tehát épen ennek az eljárásnak a hibája, hogy a már ugy is nagy adó, még terhesebbé lesz. Menjünk tovább. Egy ember meg volt adóztatva 2,200 holdnyi erdőség után. Tényleg azonban 1,200 holdja van, mert különféle commissiók, hiteles felmérések és sok minden utánjárás után bebizonyították, hogy nem 2,200, hanem 1,200 holdja van. Már most kiküldtek egy katasteri biztost, egyúttal azt az utasítást adva neki, hogy annak az 1,000 holdnak nem szabad elveszni. Mit tesz az a katasteri biztos ? Ezt az ezer holdat a szomszéd határba teszi át és itt levonja. Már most az illető kérvényt intéz, hogy ő már ennyi éveken át fizette ezen ezer hold után az adót, tudják be azt neki. Hiába tesz minden lépést, nem kapja meg igazságát. Ha az államnak lett volna követelése, azt minden bizonynyal behajtották volna, ha az egyik birtokostól nem lehetett volna behajtani, behajtották volna a másikon. A legközelebbi közigazgatási bizottsági ülésben bejelentette volna az adófelügyelő, hogy ez és ez a közbirtokosság tartozik adó fejében és behajtják azt, eladják az erdőt. Két ilyen eset volt, hogy eladták azért, mert tartozott az egyik birtokos; nemcsak hogy eladták a birtokosság erdejét, hanem eladták még a községnek úrbéri részét is, mert egy birtokos abban a községben erdőadóval tartozott. Már most méltóztassanak megengedni, mindig azt mondják, hogy az erdőket mi vélni kell, növeszteni kell az ország vagyonát ez által. Én tudok erdőket Nyitra megyében, melyek tönkre vannak téve nem a rossz gazdálkodás következtében, erről kezeskedem. Vágjuk minden esztendőben az erdőt, még pedig annyit, a mennyire szükségünk van, hogy megfizethessük az adót, de nem mindig annyit, a mennyire szükségünk van, hanem annyit, hogy elhárítsuk magunkról a végrehajtót. Ez tény, ezért én felelősséget vállalok ugy a pénzügyi, mint a földmivelési minister ur ellenében. T. ház! Az én nézetem szerint nagyon jelentékenyügy volt avéderő-javaslat,denemkevéssé az a költségvetés, mert az egyik ugy, a másik amúgy, már a vérünkig megy. n Tessék ezt elhinni, vagy pedig tessék erről meggyőződni, ámbár erre reményem nincs, mert alig fogjuk igéretét bírhatni a t. kormánynak arra,