Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-234

148 234. országos ülés május 4-én, szombaton. 1899. így van ez a kisbirtokkal, de — bocsássák meg, ha felemlítem — a nagyobb birtokkal is. Akárhány adófizetőről tudom, hogy évek során át fizet és mégis alig van eset, hogy már a fizetések alkalmával fizetéskij a vitások ne történnének. Felfogásom szerint ennek rendezett államban nem volna szabad történnie. De visszatérve, t. ház, a kisbirtokra, kérdem, hogy az a 13 — 13V2 holdas birtokos, a ki mindenféle adóra, a községit bele nem számítva, 35—40 — 50 forintot fizet, ha megakar ebből a birtokából élni, hogy fizesse meg; a mostani nyomott árak mellett az adóját, vagy ha megfizeti, miből él meg? Kézimunkára, fuvarra van utalva és csakis igy birja magát fentartani. Ily körülmények közt van a kisbirtok nálunk, sőt a nagyobb birtok is. Nem sokkal jobban van a helyzete a nagybirtokosnak sem, de utóvégre, ha az ő százezreiből 73-ad részt elvesznek is, még marad neki elég a megélhetésre. Ezért van aztán oly nagy adószaporulat, ezért van az a javulás, a mit a pénzügyminister ur méltóztatott felemlíteni a szeszadóról, illetőleg a szeszproductióról. Én oly vidékről való vagyok, a hol ez csakugyan nagyban virágzott, tudniillik a felvidékről. Csakhogy malmost szünetelni kezd ott is, abba Nagyják, mert ha megbírnák az adózást, mely túlságos, nem birják meg azt a rettentő secaturát, zaklatást, amelynek nincs határa. (Igás! balfelöl.) A ki nem áll jó lábon a fináncz főtiszttel vagy felügyelővel, annak nem is tanácsolnám, hogy kezdjen bele. Csak egy mód van, hogy ezen segítsünk s erre felhivom a reconstruált kormány szíves figyelmét, kérve, hogy ebben az irányban haladjon és ne a hivatalos jelentések után, mert azok természetesen máskép tüntetik fel a dolgot. Hogyan történnek a hivatalos tudósítások? Aképen történnek, mint a gazdasági tudósítások. Nekem is volt szerencsém gazdasági tudósítónak lenni és a mennyire tőlem telt, lelkiismeretesen óhajtottam volna tudósítani, de hogy lehetséges, hogy én, vagy akár a járásban a szolgabíró, vagy a megyében az 'alispán, tudjuk azt, mennyi terem és mily minőség terem a búzában, rozsban, mi egyetmás ; hisz ezt még megközelítőleg sem lehet megmondani és ezen modorban történnek a többi hivatalos tudósítások is. Kérni merem a reconstruált kor mányt, ne hivatalos jelentések alapján, de saját meggyőződésével tegyen ugy, mint hajdan Mátyás király, József császár, ugy nézze meg a vidéket, hogy ne várják ott 3 hónappal előbb zászlókkal, bandériumokkal, hanem nézze meg, hogy mi történik valóban; és merem mondani, hogy el fog borzadni, ha talál egy községben, a melynek alig 5—6 száz lakosa van, egy adóvégrehajtó^ egy törvénykezési végrehajtót és egy közigazgatási végrehajtót. Ez az a javulás, tessék elhinni! Akárhányan visszatértek a maguk személyére én is kötelességemnek tartom tehát, ugy a t. ház, mint választóim irányában a magam személyére nézve mondani néhány szót. Engem, t. ház, egy pártonkivüli conferentia hivott meg, hogy vissza ne utasítsam a jelöltséget s ez volt az egyedüli, a mi miatt elvállaltam ezt az állást. Eddigelé akárhány választás volt, mindig a 48-as pártnak voltam jelöltje, de most, mivel egy pártonkivüli conferentia s mondhatom, jóformán nem csak a választókerület, hanem az egész megye egyhangúlag jelölt ki, kötelességemnek ismertem a jelöltséget pártonkivüli állásban elvállalni, nem azért — ezt ki is jelentettem — mintha elveimet feladtam volna; elveimet, melyeket a jelenlegi ministerelnök ártól tanultam 1872-ben a balpárti országos értekezleten csak tisztelni, fentartom ma is, a reconstruált kormányuyal szemben is. Én nem törődöm azzal, ki a kormány férfia, de hogy az mi jót tesz és mi jót hozott országunkra; ha jót tesz, teljes erőmből pártolni fogom; de hisz az ellenzéknek két árnyalata sem akar mást, mint az ország javát. Sajnálom a kormány férfiait, hogy ilyen körülmények közt reconstruálják magukat, hogy ily nehéz állapotot vállalnak magukra, mert az én nézetem az, hogy ha már magukra vállalták, hogy javítsanak a dolgokon, a mint kezdték és folytatják, az éii meggyőződésem az, eredményes nem lesz.. A t. ház kegyes engedelmével egy tényt akarok felemlíteni. A véderó'-törvényjavaslatnál kifejezést adtam meggyőződésemnek. Rám nézve nem lehetett valami magasztosabb és megtiszteló'bb, minthogy harmadnapra azután megyém közgyűlést tartván, egyhangúlag felterjesztést intézett az országgyűléshez, a javaslat javítását kérve. De a mennyire megtisztelő ez reám nézve, annyira elszomorító annak következménye. A megyének a ministerelnök ur által kinevezett főispánját, ki iránt eleinte a megye közönsége bizalmatlansággal viseltetett, küldöttségileg kérték fel, hogy a megye egyhangú határozatát terjeszsze fel az országgyűléshez. Ez mindenesetre oly bizalom volt, a melynél nagyobbat egy főispán iránt nyilvánítani nem lehet. És ezért — mert más ok nem létezhetik — a főispánt, mint a lapok helyesen fejezik ki, elcsapták. Ha igy kezdi a reconstruált kormány, méltóztassék elhinni, nagyon rosszul kezdi. Nekem az ország viszonyainak javulása és nem a kormány változása kell. Azon férfiak iránt, kikkel a kormány reconstruálva lett, teljes bizalmam volna, ha nem haladnának azon az utón, a melyen a régi kormány. A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy reményli, hogy az ország jövedelmei fokozódni fognak. Ez csak ugy lehetséges, ha az adózók még jobban megszorittatnak, már pedig ez nálunk lehetetlen. Én sokat foglalkoztam a dologgal, indokolni