Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

•283. országos ülés május S-án, pénteken. 188ÍÍ. }41 említem, végső elemzésében személyes ügy, melyet a budget általánosabb érdekei mellett előtérbe helyeznem nem szabad. T. ház! Azt hiszem, általános igazság van kifejezve azon nézetben, hogy nincs oly intézménye az állami életnek, mely oly fontos nemzeti és társadalmi érdekeket érintene, mint a népnevelés és a közoktatás institutiója, E culturalis tényezők fejlettségétől függ a jövő nemzedék intelligentiája, erkölcsi iránya és a helyes alapon nyugvó nemzeti közoktatás nagy rendszerének kiépítése, a nemzetfentartó erények és erkölcsi erők biztosítéka. A nép intelligentiája és érettsége főleg a közvélemény műveltségében nyilvánul és minél nagyobb a közvélemény befolyása a közügyekre, minél fontosabb tényezővé lesz az az állami élet vezetésénél, annál szükségesebb, hogy ez a közvélemény szilárd alapra épült műveltséggel, felvilágosodottsággal rendelkezzék. Mert még a szabadság öntudatos eszméjére is csuk a műveltség teheti fogékonynyá a nemzeteket. Talán épen e fontos és mélyreható érdekek következménye az, hogy mindazon államokban, hol az állami szerkezet democraticus alapokra van fektetve, a népiskolai oktatás mintaszerű. Ez a democraticus elvek természetes következménye. Mert a democratia a rendi szerkezet kiváltságai, születési előjogai ellenében az egyén erkölcsi értékét törekszik kifejteni és ekként módot nyuj tani iparkodik minden tehetségnek arra, hogy anyagi és erkölcsi képességeiket értékük szerint érvényesíthessék. A democratia egyáltalán alapelvül fogadja el azt az igazságot, hogy a műveltség nemzeti közvagyon, melyben részesülni erkölcsi joga van minden állampolgárnak. A közoktatás emelése tehát századunk nagy elvi irányzatának, a democratiának természetes következménye. Nálunk azonban ezen általános culturpolitikai czélon kivül mégis speciális szolgálatot, tudniillik nemzeti missiót is teljesít. A népnevelés és közoktatásügy fejlesztése képes egyedül arra, hogy a műveltség tüzével és világosságával forraszsza nyelvében és érzelmeiben egygyé e polyglott állam különböző nemzetiségű honpolgárait. A nevelés, mely erőszak nélkül hat, az iskoia. mely egyedül assimilál, van hivatva nálunk arra, hogy a társadalom értelmi és erkölcsi színvonala emelése mellett a magyar állameszme megizmosodását minden társadalmi rázkódtatás nélkül biztosíthassa. T. ház! A műveltség ösztöne, a világosság után törekvő korszellem közfelfogása teszi kétségtelenné, hogy a népeket a jövőben a csaták terén csak letiporni lehet, de azokat egybeforrasztani, meghódítani az iskolák feladata. A miért is soha sem lehet veszélyes egy gyengébb fainak nyelvi vagy nemzetiségi aspiratióira nézve a függés, a melylyel egy hatalmasabb fajjal szemben áll, hacsak ez culturájával túl nem szárnyalja. (Helyeslés jobb felől) Csak az veszélyeztetheti a faji érdekeket, midőn az elnyomott nép nyelvi vagy nemzetiségi aspiratióiért a hódítótól a culturával párosult polgári szabadságot nyerheti cserébe. Csakis a népnevelés fejlesztése biztosíthatja tehát az államalkotó faj nyelvének és nemzeti érzületének a terjedését. T. ház! Ha jogosultak a történelem ezen culturalis hatásának a consequentiái,igy kétségbevonhatlan, hogy nálunk a közoktatásügyi politikának az általános cultur-czélon kivül a speciális czélt, tudniillik a nemzeti missiót sem szabad figyelmen kivül Nagyni. Nem elégséges azért népnevelésügyünk institutióját fejleszteni, hanem azt erős és életrevaló nemzeti alapra is kell fektetni. Állam és társadalom ennél hasznosabb szolgálatokat a jövő nemzedéknek nem tehet. Mert ha sikerül a társadalom tartalmát műveltté, intelligenssé és vallás-erkölcsössé tenni, nagyobb, rendezettebb örökséget nyújtunk utódainknak, mint ha nagyhatalmi állásunk emlékét Nagyjuk I rá, melynek fentartásáért gyakran népnevelésügyünket vagy ank kénytelenek feláldozni. Amerika és Anglia állami tekintélyét, irigyelt polgári szabadságát nem a szuronyok tömege, hanem társadalmának intelligens, vallás-erkölcsi tartalma nyújtja. Nem akarok, t. ház, teljesen ideális alapra helyezkedni s méltányolni tudom azon előnyök értékét, melyet állami tekintély, külpolitikai befolyás érdekében hadügyi kiadásunk cserébe nyújtanak. De meggyőződésem az, hogy államtekintély, külpolitikai befolyás üres szavak csupán, a melyeket egy forrongó évtized rázkódtatása, vagy pedig a visszaesést huzamosan nem tűrő haladás egy eruptiója elseperhet a láthatárról és a jelenkorból csak az alkotás marad tiszta Nagyományként a jövendő nemzedékre, a mely nyelvünknek és fajunknak statisticai emelkedését biztosítja. (Helyeslés.) Épen ezen szempontból kiindulva, nagyon sajnálom, hogy a megzavart pénzügyi egyensúly helyreállításának gondja közoktatásügyünk lassú fejlődését vonja eredmény gyanánt maga után. Államháztartásunk beosztásánál a közoktatási érdekeket culturalis fontosságuknak megfelelően nem ápolhatjuk, mert a pénzügyi egyensúly helyreállításának alapelve mellett azt kell megtennünk, a mi épen lehetséges és nem mindent, a mi szükséges. Hogy az állam financiális érdekei kielégíttethessenek, mostoha gyermeknek kell tekinteni a közoktatást, melynek táplálására csak azon morzsák jutnak, melyek a militarismus asztaláról lehullanak. Pedig ha a népnevelés nemzeti missiójától el is tekintünk, a közművelődésre fordított összeg az állami vagyon legjobb befekíe-