Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

142 233. országos ülés inájiJb 3-án, péutekeu. 18S9 tése, mert a tanügy fejlődése nemcsak a közerkölcsi, hanem a közgazdasági viszonyok emelkedését is fogja fokozni. Ha eltekintünk is azon igazságtól, hogy a mit a culturalis kiadásoknál megtakarítunk most, azt húsz év múlva a börtönöknél leszünk kénytelenek kiadni: csak azt az elvet vetem fel, hogy az emberi és polgári jogok tiszteletének lehet-e biztosabb és teljesebb garantiája, mint épen a közművelődés. Hogy pedig az állam culturalis feladatának a jelen költségvetés arányai szerint nem felelhet meg, azt érezzük mindnyájan, a kik a Proerusteságyba szorított culturalis kiadások csekélységét a financiális helyzet kényszerűségével vagyunk kénytelenek mentegetni. Most, midőn Magyarország a tanügyi fejlődés stádiumába lépett, most, midőn a megvetett alapokon tovább építeni kellene ; most, midőn a gyökeresedni kezdő tanügyi intézmények lombosodnak s nedvkeringésük életerős és tápot kivan; most, midőn Európa nyugoti államai, a kikkel culturközösségben állani létérdekünk, lázas sietséggel fejlesztik parallel hadügyeikkel tanügyeiket: mi maradhatnánk hátra csak e versenyben cultur-intézményeink szervezésében és fejlesztésében a pénzügyi nehézségek folytán ? Meggyőződésem az, hogy a culturalis kiadások jelenlegi vérszegénysége a tanügyi életet fejlődésében támadja meg és ha a culturalis czélokra fordított Összeg ily szűk keretben contemplál- . tátik, általános culturalis hanyatlás időszaka fog bekövetkezni. Nem akarok, nem szeretek egyes összehasonlításokkedvéért e parlamentünkből kirándulásokat tenni a külföldre, mert azt hiszem, a politikában többet ér a czélszerííség elve, a politikai viszonyok bevégzésének irány eszméje, minta legfényesebb külföldi példák. De a jelen viszonyok között még sem zárkózhatom el az összehasonlítások felől. Mig ami culturalis kiadásaink az egyházi czélok belevonásával az állam részéről csak 6.700,000 frtot tesznek és a közoktatásra fordított állami segély ebből is csak 1.848,633 frtot, addig akis Svájczban, az egyesek adományától eltekintve 2 és fél millió lakosság mellett csak a kantonok 10.674,100 frankot, a községek 16.719,633 frkot, a Bund fél millió franknál többet, vagyis S váj ez 28 millió frankot fordított közoktatási czélokra. Ebből 23 és fél millió a népoktatási intézeteket illeti. Angliában 1886-ban az elemi iskolák költségeire az állam 4.137,890 font sterlinget fordít, az egyesületek pedig hatalmasan segítik az angol kormányt népoktatási missiójában.Francziaországban 1886-ban az elemi iskolákra előirányzott állami segély 81.460,000 frank volt. A közoktatásügyi bizottságban maga Szathmáry t. barátom volt szives említem, hogy egyes országokban az Összes állami kiadásoknak hány százalékát fordítják közoktatási czélokra. Én itt bővebb reeriminatiókba bocsátkozni nem akarok, csupán azt constatálom, hogy nincs Európában egyetlen culturállam sem, hol a közoktatási czélokra fordított összeg oly megdöbbentő aránytalanságban állana a többi rendes állami kiadásokhoz, mint épen nálunk. Például Poroszország Összes állami kiadásainak 4"36 százalékát fordítja közoktatási czélokra; Belgium 4-93, Svédország 13-13, Svájcz 18-76 százalékot fordítja közoktatási czélokra. Ily számok mellett, t. ház, Magyarország 186 százalékkal szerepel. Azt hiszem, még szembetűnőbb lesz a különbség, ha a népoktatásra fordított összegből azt az átlagot fejezem ki általánosan, melybe egyes elemi iskolai tanulónak oktatása kerül. Mig Európa összes művelt államaiban egy elemi tanuló oktatása 22-től 35 frankig variál, addig nálunk pusztán az állami segélyezésből jut minden egyes tanulóra 95*5 krajezár. Ezt az óriási különbséget pedig, mely a népnevelésre fordított összegek tekintetében köztünk és Amerika közt fennáll, einosurának felhozni nem is akarom. Tudom, hogy Amerika szerencsés helyzetben van, külveszélyek nem fenyegetik, 1 millió embert fegyverben tartania nem kell, általános védkötelezettsége nincs, a lakosság minden rétege át van hatva a közoktatás becsének tudatától. E köztudat képezi ott a józanabb világrészben a szellemi és anyagi jólét, a közgazdasági és erkölcsi emelkedés forrását. A századok nagy vívmányait e nép az iskolák által tudta a világcultura közkincsévé tenni. Igen, az iskolák nyújtják a munkának a tiszteletet, a társadalomnak a valláserkölcsös tartalmat, a, kereskedelemnek a mesés tőkéket; az egyénnek az emberi, a polgári jogok szabadságába társadalmi és állami szervezetnek pedig a democratia azon tiszta elveit, melyet a mi felfelé servilis és lefelé henczegő pseudo-democratiánk nem is ismer. (Tetszés a baloldalon.) Igaz, hogy Amerika ezen előnyöket drága pénzen vásárolja. A szövetségi költségek 36 százaléka a népoktatásra van adva; csak egy államban, Illionisban, a népoktatásra fordított összeg a közigazgatás költségeinek B

/« részét teszi. Csak 12 államban nagyobb területtel birnak az iskolák

? mint Anglia szigetterülete. Már Csengery említette 1873-ban, hogy a népoktatásra letett magánalapítványok már akkor meghaladták a 250 millió frankot és mégis a népoktatásra fordított összeg, melyet pusztán az állam adott, 111.500,000 dollár volt az 1886-iki tanévben. Ezen mesés összeg csak pusztán állami segély volt s nincsenek ebbe beleszámítva még a városok kiadásai. A „Riport of the Commissionar" czímű statistikai munka adatai nyomán a városok külön 138.325,000 dollárt fordítanak népoktatási czélokra. A népiskolák bud-