Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
140 233. orsaágos ülés májas 3-án, pénteken. 1889. utaznia, hogy fiát magyarnak neveltethesse s a nevelés annyiba kerül, hogy mire fia kész az iskolával, az apa is kész a vagyonával. (Igás! Ügy \ van! balfelöl.) És ily tekintetek iránt a magyar kormánynak érzéke nincs. (Ugy van! a bal- cs szélső bal- . oldalon.) Anevelé^, a civilisatió nemzetközi. Annak : a jóságát vagy a rosszaságát az határozza meg, ! hogy az Isten milyen szivet adott az illetőnek. A i méh a virágból mézet, a pók pedig mérget szív. j (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hanem* civilisatióról gondoskodni kell. Tekintetbe kell venni | az ország azon részeit, a melyek 40 év óta egye- j bet sem tesznek, csak adót fizetnek ; annak az j adónak legalább bizonyos hányadát köteles volna az állam culturális szempontból is, de a tisztesség szempontjából is visszaadni annak a népnek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Az ilyen fajta aspiratiók és tények felsorolását még hosszasabban folytathatnám, mert van tárgy bőven elég; de azt hiszem, lesz alkalmam minden egyes tárczánál elmondani tapasztalataimat, megtenni észrevételeimet. Most már csak arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy elmondhassam, mi a t. szabadelvű párt programmja. (Halljuk! Halljuk!) Én ennek a fejtegetését többektől hallottam, de a véderő-vita alkalmával legősziutébbül és legcorreetebben kifejtette azt Hannibál képviselő ur, mondván, hogy „sok az ember, kevés a fóka". Miért nem helyezik tehát önök a súlyt a fókatenyésztésre '? (Derültség balfelől.) Hisz a végén, nemcsak az eszkimóknak van szükségük arra, hanem talán a többieknek is juthat; dehogy csak az eszkimók lakjanak jól, a többiek pedig koplaljanak és éhezzenek, az még sem járja. (Hosszas élénk derültség balfelöl.) A ministerelnök urat saját pártja generálisnak nevezi. Én egy operettben láttam, hogy két generális ölelkezik és csókolódzik. Bombardos és G-atakes. Én hiszem, hogy ez a jelenet, ez a szívélyes ölelkezés és csókolózás a szabadelvű pártban is elő fog fordulni ; de lévén az házi dolog, nem avatkozom bele, hanem ha már generálisról beszélek, Angliában járván, a Szent-Pál templomában találtam egy síriratot, mely egy generálisról szólott. Feljegyeztem magamnak, mert azt hiszem, nincs generális, a ki magának szebb síriratot kívánhatna. Az a sírirat azt mondja : „Előrelátó generális, jótékony kormányzó, igaz ember". Hogy önről azt mondja az ön pártja, hogy „előrelátó generális", azt elhiszem, mert ön volt az, a ki saját elveitől megszökött és füsionált a Deák-párttal. Megengedem, hogy ön előrelátó generális, mert ugyancsak most másodszor is megszökött elveitől, hogy reconstruálva magát, a régi cabinetben feledje azokat az elveket, melyeket folytonosan használt. (Élénk derültség bafelől.) Megérdemli tehát a generális pártjától, hogy az előrelátónak nevezze. Nem irigylem tőle. Hogy jót tevő kormányzó, azt is elhiszem: hisz annyi hivatalt teremtett és gondoskodott fókahúsról és fókazsirról, annyiról, a mennyi kell, (Zajos derültség balfelöl) igaz, hogy az ország és e nemzet, megéhezett mellette. (Igaz! Ugy van! Tetszés balfelöl.) De nem hiszem, hogy az ön pártjában egyetlenegy ember legyen, a ki önre rámondhassa valaha, hogy ön igaz ember. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől. Elénk mozgás és ellentmondás a jobboldalon. Zajos felkiáltások jobbfelől: Rendre ! Rendre!) Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszas zajos és éljenzés halfelöl. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Rendre /) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Igen gyakori dolog a paidamentben, mindenki tudja, a ki annak régen tagja, hogy beszédközben a szónokot a heve néha elragadja. De odáig, hogy egyik képviselő a másiktól megtagadja azt, hogy igaz ember, menni nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Hock János: T. ház! (Halljuk!) Nem a költségvetés általános vitája alkalmával akartam felszólalni, minthogy észrevételeim főleg oly szempontokra vonatkoznak, melyek szorosan a cultus Imdgettételeivel függnek össze. Minthogy azonban a vita oly széles mederben hömpölyög, hogy hullámait az államháztartás minden ágára veti és minthogy a takarékosság azon elvi irányzatát, hogy pénzügyi állapotainkat még a cultuskiadások megszorításával is rendezni kívánjuk — Hovánszky t. képviselőtársam a napokban szóba hozta — I magam sem habozhatom tovább, hogy ezen tárgyra vonatkozó eszméimet és általános nézeteimet el ne mondjam s e czélból a t. ház becses türelmét rövid időre igénybe ne vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Nem habozom kimondani, hogy ezen elvi szemponton kivül van még egy ok, mely kényszerítő erővel utal a felszólalásra. Ez az ok pedig politikai reputatióm kötelességének, tudatában gyökerezik. Azt hiszem, az indolentia vétkes mulasztásába esném, ha ki akarnék térni azon személyes vonatkozási vádak elől, melyeket Hollaky képviselőtársam csak az imént felemlített és a melyeknek közvetlen éle ellenem van irányozva. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Nem! A rendszer ellen! A párt ellen!) Megengedem, hogy rosszul fogtam fel, de ha a vád a rendszer ellen irányul is, közvetve engem is érint, minthogy a pártot épen miattam vonta felelősségre. (Halljuk! Halljuk!) Le fogok én azért számolni ezzel is. De engedje meg a t. ház, hogy mielőtt erre rátérnék, minthogy ez végső elemzésben személyes kérdés, foglalkozhassak általában magával a budgettel s azt culturális érdekeink szempontjából méltányolhassam. (Halljuk!) Mert bármily erkölcsi ! súlyt helyezzek is azon ügy tisztázására, az, mint
