Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
233. országos, ülés május 3-áu, péutukcu. 1889. 139 meg, hogy nem teljesülhet könnyen és hirtelen bármely esemény s hogy némely dolgot keresztül lehet vinni és némely dolog nem teljesülhet. Nem rossz tehát, hogy jöjjenek mások is, hogy kisértsék meg az ideál keresztülvitelét, melylyel az ország bír, hogy győződjék meg a világ, hogy ezek is botlanak s hogy ők sem képesek azt teljesen érvényesíteni. Látták, hogy mennyi szenvedély tört ki ez utóbbi időben. Önök tudják, hogy midőn az ember szenved, szenvedésének minden okát a hatalom birtokában levőkben keresi. Ezek az elkeseredett emberek az egész országban hadjáratot indítottak ellenem, lefestettek, mint zsarnokot és önzőt. Helyesen cselekednénk-e, hogy továbbra is engedj ük a dolgot igy elmérgesedni? Bizonyára nem; az általános érdek nem engedi meg, hogy külföld, hogy az agitatió mily fokára jutott az ország közszelleme. Visszavonulva a kormánytól, az izgalom lecsillapodik s mi kötelességünket továbbra is teljesíteni fogjuk." Ezt mondta egy ember, az is magát providentialis férfiúnak tartotta, épen ugy, mint a ministerelnök ur. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pártjával együtt visszavonult, tudta ő, hogy vád alá fog helyeztetni és daczára ennek, visszavonult, hogy az országnak az elégtételt megadja, a mely elégtétel nem mesterségesen esikartatott ki és nem használtatott fel eszközül annyira, mint el akarták hitetni, hogy a véderő-törvényjavaslat tárgyalása alatt például általunk felhasználtatott. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Önök, t. túloldal, mindig eszembe juttatják azt a papot, a ki vizet prédicál és titokban bort iszik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Önök eszembe juttatják verulami Bacónak azt a mondatát, melyet alkalmazott azokra az emberekre, a kik szépen beszélnek és máskép cs elek esznek: ; ,Scicuta sanquam angeli alati, cupiditatibus verő tanquain serpentes, qui humi reptant". Tudniillik tudnak önök, mint a szárnyas angyalok az ég felé repkedni, de vágyaik, indulataik, mint a kígyót a földre vonják, hogy itt csúszszanak. (Derültség a jobboldalon.) Nagyon örvendek, hogy jól mulatnak rajta, mulassanak, mulatni idő van. Nálunk Erdélyben egy kiló hús 20 krajezár. Természetesen ezen is nevetni fognak és legfeljebb irigylik, hogy milyen olcsó húst eszünk. Mi, t. ház, a gabona métermázsáját egy forint harmincz — egy forint ötven krajczárral kell hogy olcsóbban adjuk el, mint a hogy eladják önök. Ez is nevetni való, csak nevessenek! Hanem az a baj, hogy nekünk nincs 40—50 ezer métermázsánk eladni való, hanem van egy birtokosnak 40—50 métermázsa eladni valója és ott az az | 1 forint 30 krajezár — 1 forint 50 krajczár diffeI rentia nagyon érezhető. I Hegedüs Sándor előadó: Ennek is a Tisza-kormány az oka? (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Hát ki? (Felkiáltások a szélső balon: A Tisza-kormány vámpolitikája!) Hollaky Imre: De ha már elmentünk a Székelyföldre, miért ne tegyünk egy kis kirándulást például Sepsi-Szt-Györgyre? (Halljuk!) A ministerelnök ur bizonyára ismeri Sepsi-SzentGyörgyöt. Történt 1878-ban, hogy a szűk értelemben vett Magyarországon a ministerelnök ur politikája helyesléssel nem találkozott, tudniillik megbukott. Akkor ő azt az esküt tette, hogy többet megbukni nem fog, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) mert gondoskodik majd az eszközökről. Azután elment Sepsi-Szent-Györgyre, a holfehérbe öltözött kis lányok fogadták és ezek közül az egyik szónoklatot is tartott hozzá. Ennek, a kis lánynak azt a szót adták a szájába, hogy a székelyföld csak azóta gazdag és hatalmas, mióta a ministerelnök ur foglalja el a ministerelnöki széket. Lukáts Gyula: Csak 7 esztendős leány mondhatott ilyet! (Derültség a szélső balon.) Hollaky Imre: Azóta 11 esztendő múlt el. Vegye magának azt a fáradságot a ministerelnök ur, menjen el most a székelyföldre, ott van az a pár százezer magyar, talán megérdemelné. Jó fürdői vannak, épen oly jók, mint azok a tengeri fürdők, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) talán jobbak is. Thaly Kálmán: Ott van a borszéki Kossuth forrás, de nem akar abból inni! (Derültség a szélső balon.) Hollaky Imre: És ha oda megy fürdeni, biztosítom, hogy testben, lélekben megifjodva tér vissza onnan. Megismeri az ottani körülményeket, a melyeket megismerni kötelessége minden embernek, a ki magát hazafinak tartja. Ott azon a székelyföldön, ahol — mint magam emlékezem — egy hold földnek az ára előbb 1,200 forint volt, most 2—3 száz írtjával lehet földet kapni, de lehet sokkal olcsóbban is; én csak a földnek a lelkét, a jó földet értem. Abban a megyében lesülyedt a földnek az értéke arra, a hol 1852-ben állott; tehát közgazdasági viszonyaink Erdélyben oda fejlődtek, hogy az 1852-beli állapotokat értük el. Vannak vidékek, a hol kedvező fekvés, vasutak, vagy a kormánynak bizonyos tekintetből kifejtett különös gondoskodása következtében kedvezőbbek a viszonyok; de megint vannak olyan részek, hol 1848—49-ben pusztítottak és raboltak és a hol egyetlen egy hasznos intézményt nem létesítettek, egyetlen egy culturális lépést nem tettek a vidék érdekében. Nem csak a szegénység buktatja és eszi meg a magyart, hanem megeszi az is, hogy van vidék, a honnan 30—40 mértföldnyire kell az apának 18*
