Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

233 országos ülés májns 8 án, pénteken. 1889 137 Nem tartom helyesnek, hogy a törvényszék távirati rendeletre egyszerre szabadon bocsátja a hivatalos foglyot, a ki hivatalos pénzeket sikkasz­tott, csak azért, hogy korteskedni mehessen. (Moz­gás.) Lehet, hogy elfogult ember vagyok, de én ezt helyesnek nem tartom. Megyek tovább. Én megvallom, hogy a parlamentaris szoká­sokban kellő jártassággal nem birok. A mint meg­választottak képviselőnek, elmentem a parlamen­tarismus classieus hazájába, Angliába. Ott elmon­dottam, hogy van nálunk egy sajátszerű intézmény, mely mindig akkor alakul, a mikor az országos szabadelvű párt alkotmányos küzdelemre készül. Ezt „országos szabadelvű párt végrehajtó-bizott­ságának" nevezik. Kérdeztem, ismerik-e? Azt mondották, hogy nem ismerik. Pedig ér­demes megismerni, mert ez speciális magyar, vagy mondjuk, szabadelvű intézmény, melynek sehol a világon nincsen párja. Ennek az úgynevezett országos szabadelvű párt végrehajtó-bizottságának privilégiumai van­nak. Mikor az életbe lép, a közigazgatás, a tör­vénykezés szünetel. (Ugy van! balfelöl.) Ennek joga van irni főispánoknak, polgármestereknek, adófelügyelőknek, tanfelügyelőknek, rendelkezni törvényszéki elnökökkel. Akkor megszűnik Ma­gyarországon a j"og, a szabadság (Ugy van! ' bálfelől) s következik egy önkény-uralom. Becsületes em­bereknek, kik mint hivatalnokok esküt tettek le, meg kell szegni esküjüket. Ilyenkor előttük nem a törvény, nem az alkotmány, nem a becsületes­ség, hanem Magyarország szabadelvtípárti végre­hajtó-bizottságának hatalma irányadó. (Zajos he­lyeslés a bal- és szélső baloldalon) Csóválhatja fejét a t. pénzügyminister ur, adatokkal is bizonyíthatom. Az én időm ki van szabva, (Halljuk! Halljuk!) sok mindenféle tárgyra kell, hogy kiterjeszkedjem és azt hiszem, hogy egyes részleteket elmondani felesleges ; ha szük­séges, majd el fogom mondani a belügyi tárczánál, hanem engedjék meg nekem azt, hogy beszédem folyamán egy kicsit tovább menjek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen országos szabadelvű párt végre­hajtó-bizottságának keze nemcsak a választás ide­jére terjed ki, hanem mikor a választásoknak vége van, midőn már megszűnt volna minden kor­teskedés, akkor is veszi észre az ember azt a ma­laszthozó, üdvös befolyást, melyet a magyar állam a magyar nemzet és a közigazgatás érdekében felhasznál. Felhasználja különösen a nemzetiségi vidékeken, mivel a nemzetiségek azért vannak, hogy tanulják meg a szabadelvű magyar közigaz­gatást és a szabelvtí magyar igazságszolgáltatást. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy milyen äZ cl s zabadelvű magyar igaz­ságszolgáltatás és közigazgatás, leszek bátor a ministerelnök urnak valamit felemlíteni s azt hi­szem, hogy ő nekem igazat fog adni. (Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XI. KÖTET. Halljuk!) Történt az, hogy az országnak egy ré­szét, melyet határőrvidéknek neveznek, polgáro­sítani kellett; ezen polgárosított határőrvidéknek egy részéből csináltak egy vármegyét, melyet ugy neveztek el, hogy Szörény vármegye. Ezen vármegyébe neveztek ki egy alispánt, a nevét felesleges említenem, a minister úr — azt hiszem — emlékezni fog rá. (Halljuk! Halljuk!) A nép deputatiót küldött fel a minister úrhoz és azt monda: mi nem kívánunk semmi egyebet,minister ur, csak azt, hogy szabadíts meg minket attól az embertől. A ministerelnök ur azt monda: én nem engedek befolyást magamra sem felülről, sem alulról. (Zajos derültség a bál- és szélső baloldalon.) Nem mozdította el ugy-e bár? Elkísérte egész odáig és tartotta mindaddig, mig ezt továbbra megtenni nem lehetett. Ez volt a magyar közigaz­gatás. A házközösség megszüntetésére szolgabirá­kat neveztek ki és sajátságos dolog előttünk, t. ministerelnök ur, az, hogy egy oly szoigabirát neveztek ki oda,ki szolgabíró volt ugyan máshelyütt is és sikkasztás és csalás büntetése alól elévülés czímén menekülhetett. (Nagy zaj a bal- és szélső balfelöl.) De, t. ministerelnök ur, egyetlenegy főis pánja sem volt oly lelkiismeretlen, hogy ezt az embert ajánlja, hanem ajánlották önnek saját em­berei. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Ki az?) A mit én itt az ország színe előtt mondok, azért mindenkor helyi; állok, erről biztosíthatom az urakat. (Élénk helyeslés a bal es sze Iső bal­oldalon.) Megyek egy kicsit tovább. Ne bajlódjunk a politikával, úgyis azzal vádolnak bennünket, hogy minduntalan politizálunk. Meglehet, hogy nagyon sokat politizálunk, sokkal jobb volna, ha a közgazdasági és kereskedelmi kérdésekkel is foglalkoznánk. Én mint oly elszegényedett és el­szerencsétlenedett vidékről való ember vagyok, ki nem tapasztaltam egyebet üldözésnél, igazságta­lanságnál, láttam a naponkinti elszegényedést; megvallom őszintén, nagyon sokat törtem a fejem azon, vájjon azon országrészt, melyet csak az is­ten gondoz, de egyetlenegy kormány gondviselése alá nem vett, hogyan lehetne megmenteni. Én nem tekintettem speciális érdekeket, én egy nagy érdeket tekintettem, azt az elszegényedést, amely ott lábrakapott és rohamos léptekkel haladt, sze­rettem volna megakadályozni. Én Zaránd megyéből származtam, a hol aranybányák vannak, tudom, hogy az arany drága mindenütt, még talán nálunk is. Tizenkét eszten­deig különféle nyelveken kidolgozott röpiratokat, levelezéseket és szakértői értekezéseket adtam ki, mig végre sikerült a külföld figyelmét a bányára felhívnom. De azelőtt talán épen két esztendővel történt, hogy véletlenségből ellenzéki képviselő­jelölt voltam, (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások : Csak véletlenségből ?) S mi volt ennek a következ­18

Next

/
Thumbnails
Contents