Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
£33. országos ülés május 3-án, pénteken. 1869 133 Van azonban ennek a dolognak egy comicus oldala is, a mely fok oldalról észrevétetett s a melyre engem különösen idegen emberek tettek figyelmessé conversatio utján, midőn most rövid utat tettem a külföldön. A dolog comicus oldala ugyanis ez: Folyt itt a házban egy rendkívül nagy és erős vita. A két ellenzék egyesült erővel oly éles támadást intézett a kormány ellen, a minőre ritkán találni példát más parlamentekben is. A tárgy, mely miatt ez a heves vita folyt, a védelmi törvényjavaslat volt. A támadás intéztetett első sorban a honvédelmi minister ellen, aki a törvényjavaslatot beterjesztette, másodsorban a kormányelnök ellen, a ki ezzel a törvényjavaslattal s az abban visszatükröződő politikával természetesen azonosította magát s mint „Dritter im Bunde", gróf Csáky közoktatási minister ellen, a ki azon szerencsétlen rendelettel önként akart beállani azon két minister közé* áldozatnak, hogy legyen egy harmadik is, a kit üssenek. (Derültségbalfelöl.) Minden más parlamentben, ha már ily vita folyt s ily eredményeket idézett elő, mint nálunk, hogy azután a kormány akarva, nem akarva kénytelen volt túlnyomó részben engedni az ellenzéknek, mindenki természetesnek találta volna s mi rólunk is sokan azt gondolták külföldön s azt is mondták nekem: önöknél tehát csakugyan megbukott a honvédelmi minister, a ministerelnök és a közoktatási minister és egész meglepetéssel hallották azután : nem ugy történt uram, hanem a véderővita folytán megbukott a kereskedelmi minister, a pénzügyminister és az igazságügyminister. (Élénk derültség balfelöl.) Ez a comicus oldala a dolognak, t. képviselőház. De van e kérdésnek egy igen komoly oldala is, melylyel foglalkozni kell már csak azért is, mert én azt hiszem, hogy nincsen parlament Európában, a hol bármilyen kismérvű és igy annál inkább nagymérvű változások történhessenek a cabinetben akként, hogy az egész csendben, nyugodtan, minden indokolás nélkül történjék; történjék a nélkül, hogy a kormányelnök a ház elé lépne s azt mondaná: uraim, ez és ez történt, bejelentem, hogy a cabinetben ezen és ezen változások történtek; az oka ezen változásoknak ez és ez ; czélja pedig ez és ez. Programmunk változik ezen és ezen pontokban, vagy pedig nem változik egyetlen egy pontban sem. De valamit csak kell mondani. (Ugy van! balfelől). Hiszen önök, a mint ott ülnek a túloldalon, egy emberekből formált kérdőjelet képeznek; (Derültség balfelől) az ember nem tudja, mit olvasson ki abból a kérdőjelből. Különösen ha végig nézzük azokat az elemeket, a kik között megoszlik ez a reconstrnctio, komoly kérdések merülnek fel, mert hisz utóvégre tulajdonképen öt új ministerrel állunk szemben; van új pénzügyminister, új igazságügyminister, új kereskedelmi és ipari minister, új földmivelési minister és xvjbelügyminister; az, hogy egyesek kezében egyesítve vannak a tárczák, nem változtat a tényen és tény az, hogy ezek új ministerek. Hogy Baross igen t. minister urnak sikerült az, a mi ritka példa nem csak nálunk, de más államokban is, hogy ugy a közvéleményt, mint az országgyűlési pártokat eddigi működésében, mint közlekedési minister kielégítette, annak mindnyájan örültünk; de megvallom, hogy bármennyire nagyra becsülöm tehetségét, elismerem szorgalmát, szívósságát, az már mégis kérdés előttem, vájjon vállai elég szélesek-e arra, hogy hasonlóképen megbírja az annyira megszaporított teendők tömegét, különösen ha a mellett a belügyi tárczát is kell vezetnie. Meglehet, hogy ennek az lesz a következménye, hogy mig eddig legalább jó közlekedési ministerünk volt, ezentúl lesz egy gyengébb közlekedési és gyenge kereskedelmi és gyenge belügyi ministerünk. (Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Csak rá kell bízni!) Mondom, ne méltóztassék sértésnek venni, de utóvégre az emberi erőnek is megvan a maga határa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t, földmivelési minister úrról nem szólok. Mindenesetre elismerem hősies resignatióját, melylyel a mindent felölelő pénzügyministeri táreza magaslatáról, mint egy új "Washington, visszatér az eke szarvához, mint földmivelési minister. Majd meglátjuk a következményeket. De ezen kérdőjel legfontosabb részét mindenesetre a t. igazságügyi minister úr képezi, nem azért, mintha legkevesebbet is le akarnék vonni az ő fényes tehetségeiből, a mit mindnyájan elismerünk, nem őt magát akarom megbírálni — ez nem lehet feladatom — hanem csak jelezni akarom, mint kiegészítő részét a kérdőjelnek. Önként felmerül a kérdés, miként állhat, meg ugyanazon cabinetben az a Szilágyi Dezső, ki, mint mindnyájan tudjuk, hosszú éveken át az állami administratio rendületlen hívének vallotta magát.ugyanazzala Tisza Kálmánnal, a ki tettekkel ugyan nem — az igaz — de szavakkal, beszédekkel állandóan mindig az önkormányzatot hirdette fentartandónak. Felmerül az a kérdés, miként férhet meg ugyanegy cabinetben az az igazságügyminister, ki — emlékszem — néhány évvel ezelőtt a Józsefvárosban — a hol érdeklődtem, mert ott engem is képviselt — egyenesen és nyíltan az önálló vámterület hívének vallotta magát, azzal a t. ministerelnök úrral, ki állandóan — elismerem, nagyon régóta — mindig a közös vámterületet magasztalja, azt fentartandónak mondja. Nem akarok kiterjeszkedni a többi ellentétekre, hiszen rájöhet azokra mindenki könnyen. A kérdés most az, hogy a kettő közül melyik engedett, vagy melyik fog engedni, azon czélból, hogy a harmónia helyre álljon. Ha ez a harmónia
