Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
132 233 orsz&iros ftlés május 8-án, pénteken. 1SS9. röviden csak jelzem azon kedvezőtlen benyomást, melyet — hihetőleg nem egyedül reám — a t. pénzügyminister ur beszédének azon része tett, a melyért már kizárólag ő felelős, a melylyel tudniillik pénzügyi programmjának lényegét jelezte a legközelebbi jövőre nézve. (Halljuk! Bálijuk!) Megvallom, én azt a részt nagy kíváncsisággal vártam. Nagy kíváncsisággal vártam azért, mert feltettem elismert szakképzettségérő], sok éveken át gyűjtött tapasztalatairól és különösen az utóbbi időben tapasztalt nagy hibák nagy következményeiről, hogy Ö nem fogja beérni azon szűk kerettel, a melyben eddig, mint pénzügyministeri hivatalnok és később mint államtitkár mozgott, hanem hogy fel fogja találni azon tágabb keretet, a mely méltó és illő egy pénzügyministerhez. (Helyeslés a szélső halon.) Sajnálom, hogy ezt föl nem találta; mert a mit a t. pénzügyminister ur a legközelebbi jövőre nézve jelzett, az nem egyéb, mint a legridegebb fiscalismus; mert a mit ő czifra szavakba öntve mondott, hogy rajta lesz, hogy legalább bizonyos ideig új adónemeket be ne hozzon, hanem hogy a létező adókat belterjesebben kiaknázza: ez magyarra fordítva nem jelent egyebet, mint az administrativ adócsavarnak minél szigorúbb alkalmazását. (Igás! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ugyan kérdem, hol és melyik téren akarja a t. pénzügyminister ur még intensivebben kiaknázni a létező adónemeket, akár az egyenes, akár a fogyasztási adónál ? Hiszen az adófelügyelők és illetékkiszabási hivatalok ma is teljesítik kötelességöket; többet ennél a t. pénzügyminister ur nem tehet, mindaddig, mig fennáll egy olyan szabályzat, a minőnek példáját a világ egyetlen egy országában sem láttam —legalább én nem tapasztaltam — hogy tudniillik azt, a ki az adót kiveti, az illetékkiszabási hivatalnokot felelőssé tegyék saját vagyonával azért, ha véletlenül egynéhány garassal kevesebbet vetett ki valakire, mint a mennyi azt illette volna. (Ellenmondások jobbfelöl.) Bocsánat, benne van a szabályzatokban. S ennek természetes következménye az, hogy az a hivatalnok a lehető legnagyobb buzgalmat fejti ki, csakhogy magát biztosítsa, (Ugy van! a bal- és zsélsö baloldalon) kivált akkor, midőn oly szabályzat áll fenn, vagy ha már most nem áll is fenn, de rövid idővel ezelőtt még fennállott, mely szerint az az adófelügyelő, a ki az előirányzott összegen felül még bizonyos összeget behajt, jutalomban részesül, remuneratiót kap az év végén, úgy, hogy valóságos verseny keletkezett az adófelügyelők között, nem abban, hogy a lehető legbecsületesebben hajtsák végre a törvényt, hanem abban, hogy minél többet csikarjanak ki a polgárok kezéből már a maguk érdekében is. (Igaz! Ugy van! a hal ét szélső' baloldalon.) T. ház! Ha oly országban, a hol a zaklatás, az adócsavar kezelése már annyira ment, hogy igazán közel jár az erkölcstelenség fokához, avval a programmal áll elő a pénzügyminister ur, hogy még intensivebbé fogja tenni a már létező adónemekkiaknázását, ez, megvallom, sem nem programm.sem a polgárokra nézve valami nagyon lelkesítő, vigasztaló hatású nem lehet. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Értettem volna ép az ellenkezőjét, ha tudniillik az igen t. pénzügyminister ur, a ki jeles nemzetgazda is, azt mondta volna: miután a kormány az utolsó időkben kénytelen volt az adókat oly rendkívül nagy mértékben s oly rövid idő alatt egymásután emelni, én belátom annak szükségét, hogy most pihenni Nagyjuk Magyarország polgárait; pihenjenek éveken át, hadd erősödjenek meg egy kissé vagyonúkban és hadd nőjjön az adóképesség, mert ez által önként fog emelkedni a kincstár jövedelme is; igyekezni fogunk a gazdaság, az ipar, a kereskedelem és különösen a vámügy terén oly intézkedéseket tenni, hogy a közvagyonosodás s ez által a létező adónemek jövedelme önkényt emelkedjék. Ezt értettem volna, ezt természetesnek találtam volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ő azt mondja: én egyelőre új adókat nem hozok be, hanem ki fogom aknázni a létezőket, a mennyire csak lehet; ha azonban ez sem lesz elegendő, akkor biztosítom a t. házat, hogy a kormány gondoskodni fog áj eszközökről. No hát erről nem kell bennünket biztosítani; ugy is előre elhiszszük, hogy megteszi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én megvallom, az igen t. pénzügyminister ur tegnapi első nyilatkozatából következtetve, nem tudnék valami vérmes reményeket táplálni az ő jövője iránt, de hajlandó vagyok azt hinni, hogy vagy azért nem hangoztatott semmi magasabb pénzügyi politikai eszmét, mert hódolatot akart mutatni elődje, a volt pénzügyminister iránt, (HerülUég és tetszés a bal- és szélső baloldalon) nem akarva ő nála nagyobb lenni, vagy pedig azért, hogy még nagyon rövid volt erre az idő. 0 oly sokáig volt előbb egyszerű hivatalnok és azután államtitkár, de mindig csak egy minister akaratának végrehajtója, hogy még nem volt elegendő ideje belegondolni, beleérezni magát abba a helyzetbe, hogy ő most Magyarország pénzügyministere, a ki már nem csupán végrehajtásra, hanem alkotásokra, eszmék megpendítésére,megindítására és végrehajtatására van hivatva. (Tetszés a szélső baloldalon.) Remény lem, óhajtom, hogy a meddig ott fog ülni azon a széken, o követelménynek a jövőben ily irányban meg fog felelni. Áttérek most, t. ház, arra, a miért leginkább kötelességemnek tartottam felszólalni, (Halljuk!) a reconstructio kérdésére. (Halljuk!)
