Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
238. or>zii!?os ülés május 3-án, pénteken 1889. 131 sorius idő alatt a közigazgatás szükségleteit fedezhesse. Mert lehetetlen, t. ház, hogy a mostani esz közökkel és a mostani állapotban, midőn a közigazgatásnak minden fórumát oly rendkívüli sok törvény végrehajtásával foglaljuk el, hogy ugyanezen eszközökkel annak keresztülvitelét tőlük megvárhassuk. Ezen idő alatt a közigazgatási tanfolyamnak rendezését, a gyakorlati közigazgatási vizsgának felállítását és a közigazgatási biróságnak szervezetét vélem keresztülviendőnek. (Halljük!) S meg kell tenni mindazon intézkedéseket, a melyek a jogrend és a közszabadság biztosítékául nélkülözhetetlenek. Azzal zárom be, t. ház, beszédemet, hogy a nemzet, mely nem egyszer ontott nálunk is vért a közszabadságért, e nemzet a nagy állami problémák örökös feszegetésével és fejtegetésével magát kielégítettnek nem érzi. A nép jogait és kötelességeit törvényhozás utján kell rendezni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez nem képezhet köztünk pártkérdést, mert ez a haladás, ez a szabadéivüség kérdése. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) Követni fogom én is az eddig felszólalt t. képviselőtársaimat abban, hogy az elénk terjesztett költségvetési előirányzattal ezúttal foglalkozni nem fogok. Nem pedig először azért, mert hiszen tény, hogy a mire ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, addig az évnek felerésze már elmúlt, ugy hogy az egész tulajdonképen: eső után köpönyeg; másodszor azért nem, mert a mi a költségvetési vitának egyik főczélja és oka, hogy nem az egyes rovatokat, hanem a költségvetésben visszatükröződő általános pénzügyi helyzetet ítéljük meg, erre ma aligha képes valaki azon egyszerű oknál fogva, mert azon törvényhozási rendelkezések, a melyek az újabb időkben történtek, különösen költségvetési szempontból, hatásukat eddig még nem éreztethették, legalább nem olyan mértékben, hogy azok criteriumnak alapját képezhetnék. így például nem tudhatjuk még ma a szeszadónak tényleges eredményét és hogy ebből kifolyólag a jövőre mit lehessen számítani ; nincsen még fogai műnk az új onnan behozott italmérési adó eredményéről és igy azon intézkedések, melyek újabb időkben történtek, csak a jövőben fogják hatásukat kimutatni. De van még egy harmadik ok is, a mely hihetőleg hatott az előttem szólt t. képviselőtársaimra is és ez az, hogy hiába, igaz, hogy a jelenlegi pénzügyminister ur tevékeny részt vett a jelenlegi költségvetés összeállításánál, de az utóvégre is nem az ő ministeii ténye. Az előbbi pénzügyminister már nem az; a jelenlegit pedig igazságosan csak az általa összeállítandó, vagyis az ő saját budgetje után kell majd megítélni. Tehát erre nézve nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy „a viszontlátásra az 1890. költségvetési vita alkalmával!" (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felszólalásomnak igazi czélja, t. ház, az, hogy véleményt mondjak azon megváltozott helyzetről, mely beállott azon változások folytán, melyek újabb időben a cabinetben történtek; mert én azt hiszem, hogy ez tulajdonképen a legelső kérdés, melylyel a parlamentnek ez idő szerint foglalkoznia kell. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez igy szokás az egész világon és különösen indicálva van a jelen perczben mi nálunk, a mint azt szerencsém lesz bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezen thémára áttérnék, lehetetlen, hogy néhány szóval, röviden nereflectáljak azokra, a miket a t. pénzügyminister ur tegnap mondott. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is sajnálatomra, ki kell emelnem, hogy a t. pénzügyminister ur nagyon igazságtalan volt beszédének polemicus részében ; igazságtalan volt még formailag is Horánszky Nándor t. képviselőtársam irányában, a kiről még a kormánypárti lapok is elismerték, hogy beszédének tárgyilagosságában megtartotta a legszigorúbb mértéket, a mit a t. minister úrról, vele szemben legalább, állítani nem lehet. Hanem t. barátomnak majd lesz alkalma a dolgot elintézni. De nem tehetem, hogy néhány szóval ne reflectáljak arra, a mit a t. pénzügyminister ur Mudrony Soma t. barátom beszédére mondott, annál is inkább, minthogy t. barátom egy családi gyász folytán, a mely őt érte. alig lesz azon helyzetben, hogy a zárszó jogával ez alkalommal élhessen. A t. pénzügyminister ur akként tüntette fel Mudrony Soma t. barátom beszédét, mintha ő azt állította volna, hogy Magyarországon 1867. óta gazdasági téren haladás egyáltalában nem lett volna és hogy minden tette a kormánynak kizárólag fiscalis szempontból történt, hogy annak semmi nyomát a közgazdasági életben észrevenni nem lehet. Bocsánatot kérek, olyas valamit méltóztatott ezáfolni, a mit Mudrony Soma t. barátom nem mondott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) 0 összehasonlítást tett és igen helyesen, az államgazdaság és a nemzetgazdaság között. Felállította azon thesist, hogy nem tart lépést az általános gazdaság emelkedése a folyton fokozódó igényekkel., melyeket az állam az adózó polgárok irányában támaszt. (Igaz ! (Ugy van '. a szélső baloldalon.) Ezzel pedig t. barátom oly igazságot állított, a melyet megczáfolni senki sem képes; ez tény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem akarva ezzel bővebben foglalkozni, 17*
