Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

233. országos ülés május 3-án, pénteken. 1889. 127 államra, az egész országra nézve. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Mert vagy győzne azon háborúban monarchiánk és a győzelem reményében vájjon hogyan bizhatná a nemzet osztatlanul erejét azon férfiura, kiről soha sem biztos, hogy ha a győzelem a hatalmat kezébe adja, nem fog-e azzal a nemzet ellen visszaélni ugy, (Helyeslés a baloldalon) mint már azzal a múltkori törvényjavaslatban is annyiszor visszaélt? (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Vagy vesztes lenne a nemzet egy ily háborúban és akkor honnan fogná meríteni azon kormány az erőt, a mely feltétlenül szükséges arra, hogy nehéz viszonyok között egy állam megállhasson és a bajokat leküzdhesse. (Helyeslés balfelől.) Ilyen esetekben feltétlenül oly kormányférfiú kell, a ki a nemzetnek — bármely párton legyen azon kormányférfiú — teljes bizalmát birja. És hogy Tisza Kálmán velem e tekintetben egyetért, tudniillik, hogy ő nem lehet nehéz körülmények között, háború esetében Magyarország ministerelnöke. Ezt 8 maga bizonyítja a beszédem elején felolvasott szavainak utolsó passusában, mondván: „A. másik feltétel az, hogy igaz, ha az ellenség beüt az országba, nem fogja senki azt kérdezni, hogy ki az oka, hogy bejött; de a nemzet nem fogja a vezetést arra bizni, a ki oka volt, hogy bejött az ellenség." És igy nem marad egyéb hátra, minthogy Tisza Kálmán kövesse Gyöngyös városa kocsisának a példáját. Talán ismeri ezt az adomát. Azelőtt ugyanis a városok fogatokat és kocsisokat tartottak és ezek közt egyik hires fogat volt Gyöngyös városáé és ennek a fogatnak volt egy hires kocsisa. Sokáig szolgálta ez a várost, talán 14 esztendeig. Akkor azt találták, hogy elgyöngült, hogy lejárta magát, hogy nem birja többé hajtani azokat a szilaj lovakat és öszszeültek a döntő körök Gyöngyös városában és elhatározták, hogy miután az az öreg kocsis már oly régen szolgálja a várost, de alkalmatlan mesterségének folytatására, hát vegyenek számára rosszabb lovakat. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Új lovakkal talán még sikerülhet neki a hajtás. De az öreg kocsis igy felelt: tekintetes tanács, ha én már nem birok hajtani szilaj lovakat, akkor adjanak nekem pensiót. Igy remélem, hogy ezen előtte nem ismeretlen hasonlat folytán Tisza Kálmánhoz nem lesz szerencsénk, legalább nem lesz szerencsénk a ministerelnöki székben, mikor ez az országgyűlés új ülésszakát meg fogja kezdeni. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom ezt azért, mert az ő maradása ma az egyedüli akadály abban, hogy Magyarországnak reconstructiója sikerülhessen. O és csak 8, az ő positiója gátolja, hogy Magyarországon egészséges és természetes parlamentaris pártfejlődés lehessen; ő akadályozza azt, hogy a saját ministerei megtehessék azt, a mit ígértek, Ő akadályozza az előhaladást a nélkül, hogy a saját akaratának ezentúl érvényt szerezni képes volna. 0 sem negatíve nem tehet többé rosszat, mint tett 14 évig annyiszor, sem positive nem tehet többé jót és ennek folytán csak még egy kötelessége van neki a haza iránt: lemondani. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tibád Antal jegyző: Boncza Miklós! Boncza Miklós: T. képviselőiház! A tárgyalás alatti költségvetés, jelentéktelen eltérésekkel ugyanazon keretekben mozog, mint az előző évi. Jellemzi a túlságos takarékosság és minden részletében szem előtt van tartva a kormány által felállított s a nemzet által pártkülönbség nélkül elfogadott azon programm, mely államháztartásunkban a pénzügyi egyensúly helyreállítását tűzte mindenek felett czélul. A költségvetés oly rigorositással van összeállítva, hogy ezzel szemben a vizsgálódás és a szükséges bírálat feladata nem azon kérdés körül foroghat: ha vájjon a költségvetés összeállításában a takarékosság követelményei kellőleg figyelembe vétettek-e, hanem inkább a körül: vájjon ezen, mondhatni szűkmarkú takarékosság által nemzeti érdekeink fejlődése nincsen-e veszélyeztetve; vájjon a jelen pillanatnyi érdekebért az államélet haladásának feltételei, melyet egy életképes nemzet jövőjével szemben figyelmen kívül Nagyni nem szabad — nincsenek-e feláldozva. Én, t. ház, bár ezen kérdés felvetését a költségvetés átható megbirálásánál indokoltnak tartom, mégis ennek bonczolgatásába bele nem bocsátkozom. Nem tárgyalom ezen irányban főkép azért, mivel államháztartásunkban 'a pénzügyi egyensúly helyreállítását államunk consolidatiója oly elengedhetlen követelményének ismerem, előttem e tekintetben a nemzet közszelleme által kijelölt azon út, hogy az egyensúly elérése előtt az államháztartás mostani keretein belől maradva, tovább ne terjeszkedjünk és mindenek felett reális pénzügyi politikát kövessünk — oly határozó, hogy semminemu más czélokért feladni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház! A jelen költségvetés tárgyalásánál még a szokásos budgetszeríí kritikát is mellőzöm. A költségvetés — mint említettem — szorosan az előző évi költségvetés keretében mozog; — egyes tételei ugyanazon elvek által vannak megállapítva; azoknak ilyen vagy olyan módoni gruppirozása, egyes kiadási és bevételi tételeinek ide vagy oda való elhelyezése — véleményem szerint — főkép, ha figyelembe veszszük azt, hogy a közelebbi években hozott s adószolgáltatási rendszerünket lényegesen és nagyban átalakítani hivatott adótörvények hatálya oly rövid idejű, hogy azok reproductiv eredményeit ma még biztosság-