Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
J28 2 <* 3, országos ülés május 8-án, pénteken. 1889. gal senki meg nem határozhatja — igen akademicus jellegű és a ki ily irányú tárgyalásaiba elmélyed, annyival meddőbb munkát végez, minthogy a költségvetés egy részében a budgetév előrehaladta folytán már bevégzett tények után áll. A jelen budgetvitának a fenforgó viszonyok között véleményem szerint gyakorlatilag kettős czélja lehet: a kormányzatnak politikai bírálata és az alkotandó belreformok iránya s azok sorozatának a nemzet szükségletei s államháztartásunk erejéhez mérteni megállapítása; mert, t. ház, szükségét látom annak, hogy a nemzet tájékozva legyen és tiszta képet birjon azon feladatokról, melyek erejének igénybe vételével és teljes odaadó támogatásával a legközelebb megoldásra várnak. Midőn, t. ház, igy fogom fel és ezen irányban keresem a jelen budget-tárgyalás főczélját, először is megállapítom azon szempontot, melyből kiindulni fogok. Minden alkotmányos államban a követendő általános politikai elveket a nép akarata kell hogy megszabja. Magyarország közakarata törvényes formában a két év előtt lefolyt általános választások alkalmával nyilvánult. Eközakarat lényegét következő három pontban vélem megállapíthatni: Pénzügyeink rendezése: államháztartásunkban az egyensúly helyreállításával; védképességünk fejlesztése; a szükséges belreformok létesítése. Azonban mielőtt szorosan e kérdéseket tárgyalnám, engedje meg a t. ház, hogy egy kitérést tegyek és e törvényhozó testület egy házi ügyével foglalkozzam. (Halljuk!) Alig van a művelt világnak egyetlen törvényhozása, mely egy időben annyi sok és vitális érdekű törvények alkotásával volna elfoglalva, mint épen a mi parlamentünk. A kormány ugy megtömte a t. ház gyomrát törvényjavaslatokkal, hogy alig képes szabadon lélegzeni. Mindenki előtt nyíltak az okok, melyek ez állapotot előidézték. Százados mulasztásainkat kell helyrepótolni, behozni, s minden irányban megfeszített erővel kell dolgoznunk.Távol van tőlem ezért/neheztelni; de akkor, midőn azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a ház összetorlódott munkái miatt a törvények előkészítésében a t. ház könnyelműséggel határos sietséggel jár el, midőn azt kell észlelnünk, hogy az ily eljárás nem a hozandó törvények előnyeível jár, felszólalás nélkül Nagyni nem lehet. T. ház! Az iránt, hogy a hozandó törvények alapos átvizsgálás utján jussanak a ház fóruma elé, a házszabályok kellő módon rendelkeznek. A házszabályok az előkészítés három módját rendelik: az osztályok, a szakbizottságok és az ad hoc bizottságok utjáni tárgyalást. Már most, t. ház, mi a gyakorlat? Az, hogy kényelmi vágy s más szempontok miatt, még az általános jellegű, tehát a minden szakbizottságot érdeklő törvényjavaslatok sem kerülnek az osztályok elé, hanem vagy ad hoc bizottságok utján, vagy pedig a szakbizottságok valamelyike által tárgyaltatnak. Hát, t. ház, ez a gyakorlat fenn nem tartható. A házszabályok intentiója bizonyára más volt, midőn az osztálytárgyalásokat is felvette a törvények előkészítési módjául. Ha az osztálytárgyalások létjogosultságát nem találta volna okszerűnek, akkor egyszerűen nem vette volna fel rendelkezései közé. Nem akarom kétségbe vonni, hogy vannak és lehetnek oly törvényjavaslatok, melyek speciális jellegüknél, vagy sürgősségüknél fogva szakosztályok elé tartozók, de viszont állítani merem, hogy igen sok oly törvényjavaslat tárgyaltatott, melyekre az osztályok hatásköre lett volna illetékes. Egy törvényhozásnak nem az a főczélja, hogy mentől több, hanem hogy mentől jobb törvényeket alkosson. (Helyeslés jóbbfelol.) És most visszatérek a felvetett kérdésekhez. Ez országgyűlés eddigi tartama alatt az általam körvonalozott programm két első pontját törvényhozásunk megoldotta. Véderőnk és védképességünk fejlesztésére a kivánt eszközöket megadtuk s ezek után jogosan elvárhatjuk, hogy a moncrchia nagyhatalmi állása és tekintélyének súlyával nemzetközi érdekeinket minden eshetőséggel szemben megvédelmezi — jogosan remélhetjük, hogy a hozott nagy áldozatok után, monarchiánk részére, a szükséges béke biztosíttatni fog s nemzetünk megnyugvással folytathatja be]reformjának nagy munkáját. Pénzügyeink rendezése tekintetében is megtettünk minden lehetőt. A nemzet egy jobb jövő biztosításáért a közszolgáltatások minden vonalán elment a végső határokig. Az adóemelések könyvét — hiszem, hogy hosszú időre — lezártuk s az államjövedelmek emelkedő forrását az adóemelésekben többé nem kereshetjük. (Helyeslésjóbbfelol.) E tekintetben nagy megnyugvásunkra szolgálhat a pénzügyi bizottság és a kormánynak azon kijelentése, hogy a tett pénzügyi intézkedések eredménye kedvező s az adott eszközök okszerű kihasználásával pénzügyeink már is közel vannak ahhoz, hogy nem csupán államháztartásunkban a kívánatos egyensúlyt elérjük; de az ezen felül várható jövedelmeinkből belreformjaink létesítésére is jut fedezet. (Helyeslés jobbfelől.) Oly üdvös eredmények ezek, t. ház, hogy a pénzügyi kormányzatot méltán elismerés illeti meg. (Helyeslés jóbbfelol.) A mi a belreformok kérdésének törvényhozási feladatát illeti, a kormány e tekintetben is páratlan munkásságot fejtett ki. Elég a törvényhozás asztalán tárgyalásokat váró törvényjavaslatok nagy számára mutatni. A közutak és vámokról, a mezőrendőrségről, a talajjavítás és vízszabályozásról, az örökösödési és büntető eljárásról és a többi
