Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

238. országos ülés május S-Sn, pénteken. 1899. j^5 conversiók végére. Azt hiszem, olyan feneketlenek azok, mint a Danaidák hordája, melyre a ministerelnök ur hivatkozik, hogy egy új hasonlat alélj en, mert nála a Danaidák és Sysiphus testvérek, a kik váltakozva szoktak beszédében előfordulni (Derültség balfelől) s valóban ő 14 évi kormányzása alatt azoknak munkáját genialisan elvégezte, mindig töltögetve a Danaidák hordaját s mindig az egyensúly helyreállításán fáradozva, Sysiphusnak munkáját folytatta. (Derültség balfelől.) De meglehet, hogy az egyensúlyt helyre fogják állítani, mert hiszen a pénzügyminister ur kijelentette, hogy újabb jövedelmek lesznek a dohánynál, czukornál, szesznél, regale-váltságnál és az egyéb forrásokból a jövedelmeknek fokozása által várható újabb többletek azt a hét millió deficitet, melyet ő kiszámított, meg fogják szüntetni. Ezen javaslatot sem kétségbe vonni, sem megerősíteni nem akarom. De Tisza Kálmánnak akarok még egy hasonlatot mondani. (Halljuk! Halljuk!) Egy ízben két zsidó felült a vasútra saz egyik kérdi a másiktól: „Te Kálmán, hova utazol?" (Derültség halfelöl.) „Lembergbe", volt a felelet. „Te Kálmán, ha te azt mondod, hogy Lembergbe utazol, akkor te utazol Krakkóba; s ha te azt mondod, hogy Krakkóba utazol, akkor te utazol Lembergbe, mikor te igazán Lembergbe utazol, hát miért hazudsz?" (Nagy derültség balfelől.) Akkor sem hitt neki, mikor igazat mondott. (Derültség.) így vagyok én az egyensúly helyreállításával mindaddig, inig Tisza Kálmán azon ministerelnöki széket elfoglalja és a budgetirozásra és a ház többségére befolyást gyakorol. (Derültség és zajos helyeslés balfelől.) A programra azonban, melyet Tisza Kálmán 1875-ben elfogadott, nem szorítkozott tisztán pénzügyi dolgokra. Ugyanakkor a közlekedéssel is foglalkozott és csakugyan elkeli ismerni, hogy Tisza Kálmán kormányzásának idejében a legnagyobb reformok Péchy Tamás, a ház jelenlegi mélyen t. elnökének kezdeményezésétol Baross Gábor befejezéséig mindig a közlekedési ministerium körében történtek és az ott elért eredmények nem csak elérték az akkor tett Ígéretet, de azt messze túlszárnyalták. Én tehát igazságos vagyok ott, a hol az igazságot eonstatálhatom. De nem minden téren tapasztaltuk ezt a haladást. Hiszen láttak, hogy a közigazgatási programmot is már akkor felvette a kormány és — megint igazságos akarok lenni — be is váltotta. Tisza Kálmán 1875-ben megígérte a közigazgatás reformját és megcsinálta 1876-ban, és minthogy az 187 0-iki reform nem sikerült, megcsinálta ismét 1886-ban— esaz sem sikerült. És most areconstruált ministeriumnak két főministere új közigazgatási programmal lép fel, a mely nemcsak homlokegyenest ellenkezik mindazzal, a mit Tisza Kálmán az ő ministerelnöksége előtt beszélt, a mitbrochure-ökben és szónoklatokban ígérgetett, hanem ellenkezik mindazzal, sőt directe megczáfolja mindazt, a mit Tisza Kálmán 1876-ban cselekedett és 1886-ban újra cselekedett, megczáfolja azt az egész kormányrendszert, melyet ő magának megalkotott és melylyel ezt az országot administrative és erkölcsileg tönkretette. (Derültség jóbbfélöl. TJgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt az egész tönkrement kormányrendszert ministertársai most meghazudtolják (Igás! bal- és szélső baloldalon) és azt mondják, hogy Tisza Kálmán . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) . . . már 1881-ban azt akarta vagy óhajtotta, vagy kész volt arra, a mit most ők mondanak. Hát ha Tisza Kálmán már 1881-ben kész volt az administratiót reformálni, ha már akkor belátta, hogy az 1876 iki reformja nem ér semmit, akkor miért nem váltotta be 1881-ben adott szavát 1886-ban? Miért hozta be 1886-ban az újmódi főispánokat. (Helyeslés balfelől.) Azért-e, hogy olyan főispánokat teremtsen, a kiket annak areconstruált eabinetnek első teendője lesz kiseperni? Ez lehet logica, de hogy tőlünk ilyen ministerium a maga elnöke számára bizalmat és annak erkölcse iránt tiszteletet követeljen, hogy az ilyen ministerium megtarthassa tekintélyét ezen ministerelnök alatt, az, azt hiszem, minden józanul és logicailag gondolkozó ember előtt tökéletes képtelenség. (TJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondás jóbbfélöl.) Ne méltóztassanak ezen megütközni, hallgassanak inkább Tisza Kálmánra, ki már többször idézett beszédében az akkori minister úrhoz, Bartalhoz a következő szavakat intézte — ezen szavakat adta az akkori többség szájába: „Támogattunk téged nehéz körülmények között, valódi önfeláldozással; hová vittétek ti az országot, hová vittétek saját pártunk tekintélyét?" így szólott Tisza Kálmán az ellenzékről, igy szólaltatta meg az akkori többséget saját ministere ellen, midőn bebizonyult, hogy azon ministerium nem váltotta be programmját, nem rendezhette az államháztartást. És midőn azt rövid évek tapasztalata után a többség nevében Tisza Kálmán szemére vetette a ministernek, vájjon 14 évi tapasztalat s mindaz, a mit önök, uraim, az egész országban hallanak és látnak, nem győzi-e meg önöket arról, hogy ipsissima verba illenék Tisza Kálmánra: hova vitte ő a szabadelvű párt tekintélyét? (TJgy van! balfelől.) De ez nem az én dolgom, de már mindnyájunkra tartozik a parlanientarismus. Önök azt állítják, hogy Tisza Kálmán főércleme az, hogy Magyarországot consolidálta; consolidálta igenis annyira, hogy 14 év múlva saját maga consolidatiójára volt szükség (Derültség balfelől) és ennek folytán reconstruálni kellett ministeriumát. En az elvre