Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-233
124 233. országos ülés május 3-án, pántokon. 1889. nagyobb következetességgel megszegte. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jöbbfelől) Igen természetes, hogy a hol a kiadások ily nagy mértékben emelkednek évről-évre, ott azoknak me.fffelelőleg kell a bevételekről is gondoskodni. És csakugyan azt tapasztaljuk, hogy Tisza kormánya a bevételeket is emelte. Hogy milyen mérvben, megmondhatom. (Halh juic! Halljuk!) Általában a bevételek aránylag még nagyobb mértékben emelkedtek, mint a kiadások, mégpedig 146.322,000 írttal 14 év alatt. Azt gondolnám tehát, hogy ebben oly fedezete rejlik a több-kiadásoknak, oly fedezetét találta az 1875. zárszámadások szerinti 39.700,000 frt deficit, hogy lehetetlen, hogy az államháztartásban az egyensúly ne lett volna helyreállítva — néhány rendkívüli kiadás, mint Bosnia occupatiója vagy más ily kiadás kivételével — és csodálkozva kérdem : honnan van, hogy midőn a kiadások 109 millióval, a bevételek pedig 146 millióval emelkedtek, mégis örökös deficitben szenvedett ez az ország és ez a kormány ? Emelkedtek pedig ezen bevételek közül azok, a melyek a népet legközelebbről érdeklik; emelkedtek a pénzügyminister rovatában a directadók 28.230,000 forinttal, a fogyasztási adók 26.430,000 forinttal, a bélyegek 2.239,000 forinttal, a jogi illeték 3.765,000 forinttal, a dohányjövedék 20.575,000 forinttal, a só 2 millióval és emelkedtek a pénzügyministerium bevételei összesen 91 millióval; a többi milliók az államvasutakra, főleg a közlekedésügyi ministeriumra esnek. De azon bevételi többletek, melyeknek adótermészetük van, közvetlenül és közvetve azok 83.235,000 forint többletet adtak és hogy ezt nem önmaguktól adták, hanem idefejlesztettek, leszek bátor bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Ezen adómennyiségből minden egyes lélekre 5 forint 20 krajczár direct, vagy indireet adóemelés esik, (Halljuk!) a mi családonkint mintegy 26 forint megterheltetést képvisel. Már most ismerve gazdasági viszonyaink nyomorúságát, népünk szegénységét; a ki tudja, hogy a válság, mely földművelésünket éveken át sújtja, mily károsan hatott vissza a közgazdaságra ; a ki tudja, hogy mennyire adósodtak el a birtokok a kormány statisticai kimutatásai szerint; a ki látja, hány család bukott meg Magyarországon, a ki a kiegyezés rosszaságát is tekintetbe veszi; az lehetetlen, hogy ne csodálkozzék azon, hogy Magyarország hogy birta ezen nagy, 83 milliónyi adó-emelést megfizetni; de nem fog csodálkozni azon, ha ezen 83 milliónyi adó-emelés következménye a kivándorlás és pauperismusban mutatkozik, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) melynek kezdete Tisza Kálmán kormányzatához van szegezve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezen bevételi többlet nem a közé sorozandó, hogy hiszen Magyarország gyarapodott, jövedelmei emelkedtek és tehát lehet többet költeni, azt könnyen bebizonyíthatjuk, ha törvénytárunkat nézzük végig, mert az egyensúly helyreállítására Tisza Kálmán kormánya mindjárt az első évben 16 adó-törvényt hozott, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) a másodikban 3-at, a 3-ikban 2-tőt, a 4-ikben 4-et, az 5-ikben 1-et, a 6-ikban 5-öt, a 7-ben 8-at, a 9-ikben 4 et, a 10-ben 10-et, a 11-ben 7-et, a 12-ben 1-et, a 13-ban 6-ot, 1888-ban 7-et. Összesen Tisza Kálmán Magyarország népének boldogítására 79 adótörvényt iktatott törvénybe. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Természetes — hogy ezen adótörvényeknek még folytatása is lesz — s önként értetődik, hogy ezen adó-törvények hatása a bevételek rovatában tapasztalható, tehát a kormánynak ismételve módjában állott dicsekedni azzal, hogy Magyarország financiáit rendezi, mert ime a magyar nemzet áldozatkészsége milyen nagy tettekre képes, milyen szörnyű terheket vállalt el, a mely terheket önök czélszerűen kiadni mindig tudtak. És mégis mindezek daczára nem sikerült az, a mi létokát képezi Tisza Kálmán kormányra jutásának, nem sikerült soha az egyensúly helyreállítása. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor ő jött, a deficit volt 39.700,000 forint, az utolsó zárszámadások szerint volt 42 millió — gondolom — 200,000 forint. Hogy mennyi lesz a jelen évi, az a költségvetés szerint 7 millión felül van téve, Horánszky t. képviselőtársam 40 millióra számítja; én nem számítok, hogy annyi lesz-e, nem tudom, annyit tudok én, tudja a pénzügyminister ur, hogy az egyensúly helyreállítva nincs (Derültség a bal- és szélső baloldalon) és hogy ma, 14 esztendő után I ismét ott állunk a reconstruált eabinettel, a hol állottunk 14 év előtt, midőn az akkori programm | 6-ik pontjában a következőt olvasom: „Az adótételek emelése nélkül is a jövedelmek fokozását fogjuk eszközölni oly intézkedések által, melyek a fennálló adóknál és jövedékeknél meggátolják az államkincstár megkárosítását". (Derültség abah és szélső baloldalon.) Ezen mondást nem tudom, ismerte-eWekerle minister ur, vagy maga találta fel? En hivatkozom arra, hogy előtte mások is voltak már, a kik a Tisza-kormány alatt ezen belterjes gazdálkodásnak voltak szószólói. (Derültség bálfelöl.) Es még egyet. Az államháztartás rendezésére már 1S75-ben Tisza Kálmán akkori kormányelnök kitalálta a conversiók szükségét; ez volt, gondolom, programmjának 8-ik pontja s azóta mindig convertálnak. Minden kormány egyaránt convertálja az adósságokat és még ma sem értünk a
