Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-233

238. országos ülés máji képviselő által beadott kérvényét, anyagi helyzetük javítása iránt. Mind e kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Tibád Antal jegyző: Széll Ákos! Széll Ákos az állandó igazoló bizottság előadója: Az igazoló állandó bizottság előadója nevében jelentem, hogy a bizottság Wekerle Sándor Szathmármegye nagybányai kerületében megválasztott képviselő megbízó levelét vizsgálat alá vette, minthogy az a törvény rendé létének ugy tartalmilag, mint alakilag megfelel, a nevezett képviselő urat a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolta. Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján Wekerle Sándor, Szatmármegye nagybányai kerületében megválasztott képviselő a 30 napi kérvényezési határidő fertartásával igazoltatik s a VI. osztályba soroztatik. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : az 1889-ik évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Nagy István jegyző: Báró Kaas Ivor! Báró Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk!) Remélem, hogy az idei budget az utolsó, a melyet a Tiszakormány nevében terjesztenek e ház elé. Beőthy Ákos: Ámen ! (Derültség.) Báró Kaas Ivor: E hitemben szükségesnek vélem számadást vetni az iránt, miként sáfárkodott Magyarországon az a ministerelnök, a ki ez országot átvette azzal a szándékkal, hogy ő fog itt gazdálkodni, hogy ő fogja itt megalkotni a magyar államot. Mert hogy ez volt szándéka, könnyű bebizonyítani 1875. február 15-iki beszédével, melynek egyik passusa következőképen hangzik: „Nem mondottam soha, nem mondom ma sem, hogy az állam érdekében újabb terheket is ne vállaljunk, ha ennek szüksége bebizonyult; sőt azt tartom, hogy kell vállalnunk. De egyik feltétele annak, hogy bárminő részben és arányban járuljunk újabb terhek elvállalásához, az egy tervszerű, a rendezésnek minden ágazataira kiterjedő irányt legalább is kijelölve látni, olyat, melynek folytán remélhető, hogy ezen újabb adók nem fognak ismét a Danaidák hordójába dobatni. Másik feltétel az, hogy igaz, ha az ellenség beüt az országba, nem fogja senki azt kérdázni, hogy ki az oka, hogy bejött? De a nemzet nem fogja a vezetést arra bizni, a ki oka, hogy bejött az ellenség." Ezen programmal foglalta el Tisza Kálmán a kormányt és a vele egyszerre hivatalba lépő ministeiium márczius 5-én egy tiz pontból álló szabatos rendszerrel lépett a ház elé, fogadalommal, a melynek első pontja következőleg szól: „Életbeléptetése, az állam feladatainak veszélyeztetése nélkül, lehetséges legnagyobb takarékosi 8-án, pénteken. 1889. {23 ságnak, a már fennálló rendszer keretében is.* Tehát legelső feltétel volt a lehető legnagyobb takarékosság. S ha már most nézzük, hogy ezen első pontot hogyan valósította meg, összevetve az 1875-iki zárszámadásokat az 1889-iki előirányzattal, a következő resultatumra jutunk: fölemelte a közösügyi kiadásokat 1.667.000-rel, a nyugdíj akat 2.121,000 - rel, az államadósságokat 39.561,000-rel, a vasutvásárlási kölcsönök kamatai és kamatbiztosításokat 4.264,000-rel, a horvát kiadásokat 1.114,000-rel, a belügyministeriumnál 3.904,000-rel, a pénzügyministerium kiadásait 19.895,000 re], a közlekedésügyi ministeriumét 3.866,000-rel, az államvasutaknál 23.648,000-rel, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriuntnál 3.604,000-rel, a vallásministeriumnál 2.790,000rel, az igazságügyi ministeriumnál 1.773,000-rel, a honvédelmi ministeriumnál 6.544,000 forinttal. Mindösszeakiadások 14esztendő alatt 244.837,000ről 354.574,000-re, tehát 109.737,000 forinttal emelkedtek. Ez volt azon ,.legnagyobb mérvű takarékosság", melyet a ministerelnök ur azon első perczben, midőn a kormányra lépett, az országnak megfogadott. Hiszen, t. ház, semmi sem könnyebb annál, mint kiadásokat igazolni. Igen gyakran látjuk és halljuk, minden törvényjavaslatnál, mely eddig benyujtatott, minden budget-előirányzatnál tapasztaljuk, hogy minden egyes tétel kellőkép igazolva volt oly meggyőző érvekkel, melyek a többséget feltétlenül arra birták, hogy a kivánt több költséget megszavazza. Az egyik költségre azt mondták: szükséges, a másikra, hogy nélkülözhetetlen, a harmadikra, hogy korábbi törvénynek folyománya, a negyedikre, hogy az európai helyzet követeli, az ötödikre, hogy saját culturérdekeink igazolják, a hatodik legalább is olyan luxus, mely a nemzet méltóságához illik; szóval mindezen kiadások, ez a 109 millió többlet 14 év folyama alatt, kellően indokolva voltak. Nem is mondom azt, hogy mind haszontalan kiadás volt, azt sem mondom, hogy részben nem volt szükséges; nem tagadom, hogy az ország 14 év alatt nem maradhatott stationarius, hanem bizonyos tekintetben haladnia kellett, tehát több kiadást is tennie szükséges volt, szóval nem azt mondom, hogy nekünk vissza kellett volna fejlődnünk 1875-től hátrafelé, de „a legnagyobb takarékosságot" ott, hol minden ministerium kiadásai milliókkal emelkedtek, hol 109 millióval emelkedett a budget, én nem látom. Nem íbgadh atnám el ezen emelkedést semmikor sem, annál kevésbbé, ha ez nem a dolgok természetes fejlődésének folyománya. És igy én nyíltan kimondom, hogy én Tisza Kálmánt Magyarország legkönnyelműbb és legpazarabb ministerének tartom és tartom azon ministernek, a ki ministerségének első igéretét rögtön a legnagyobb mértékben és a leg16*