Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-232
120 232, országos ülés május 2-án, estitörtökön. 1889. közt helyesen megosztassanak, az érintkezés közvetlenné, könnyebbé tétessék. (Helyeslés jobboldalon.) Még egy harmadik elvet kivárniuk valósítani a pénzügyi administratióban és ez az, hogy a jó administratio érdekeinek biztosítása végett — melyekre nézve elismerem, hogy akkor, midőn a közszolgáltatásokat nogyobbra fokozzuk, az állani polgárai is megkívánhatják, hogy az administratio az ő igényeiket minden tekintetben kielégítse, a mennyiben jogosságon alapulnak — mondom, a harmadik elv az, hogy ezen érdekek biztosítása végett az administratio nemcsak a pénzügyi közegek, hanem a törvényhatóságok ellenőrzése alá is helyeztessék. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezen elvek megoldása tekintetében eltérhetnek a nézetek, talán a képviselő ur fél a főispánoktól, vagy nem tudom az administratio egyik-másik közegétől; de magukra az alapelvekre, hogy ha azokat a mai adott viszonyok között akarja megoldani, merném mondani, még csak más formát is alig fog találni. De talán lesz alkalmam az administrationálisjavaslatról máskor bővebben szólani, azért csak röviden oda akarok concludálni, hogy nézetem szerint az administratiónak, még pedig az általam ecsetelt alapelveken való reformálása nemcsak az administratio iránt támasztható jogosult igényeket lesz képes kielégíteni,, hanem egyúttal arra is alkalmas leend, hogy mint egy segédeszközét, sok tekintetben, merem mondani, előfeltételét képezze állami jövedelmi forrásaink belterjesebb, kiadóbb hasznosításának. S ezért, t. ház, ha azt a kérdést vetem fel magamnak, hogy vájjon ezek az eszközök kielégítők lesznek-e az elénk tűzött czél elérésére, az államháztartás rendezésére, én nem tudok oly sötétlátó lenni, mint a milyennek tegnap Horánszky t. képviselő ur mutatkozott, midőn a deficitet megint 40 millióval, a közelebbi, azt követő évre pedig, ha jól tudom, 26 millióval méltóztatott 'előirányozni, szóval azt igyekezett constatálni, hogy az a cronicus deficit bizony még is csak meg fog maradni s a mostani eszközök alig lesznek kielégítők a pénzügyi bajok orvoslására, ámbár határozottan ő sem merte azt mondani, mert különben nem foglalhatott volna el. azokkal szemben várakozó állást. Méltóztassék elhinni, magam is sokszor tana • kódom azon, hogy vájjon ezek az eszközök kielégítők lesznek-e a czél elérésére, de én azért a t. képviselő urnak erre a sötét színezésére nem tudok sokat adni. Nem tudok pedig két okból, először azért, mert én ugyan őt erős criticusnak, de rossz prófétának tartom. (Tetszés jóbbfelol.) S másodszor azért, mert beszéde folyamán önmagával is némi ellentétbe jött, a mit bátor leszek később kimutatni. (Halljuk!) Hogy miért tartom én rossz prófétának a t. képviselő urat, ennek igazolásául csak arra kellene utalnom, mit ámult költségvetés tárgyalása alkalmával itt elmondani méltóztatott. Megjelölt akkor egyes kiadási tételeket s azt mondotta róluk, hogy nem lesznek elegendők. Megjelölt még inkább egyes bevételi forrásokat s ezekrőlÍ3 azt mondott:!, hogy nem lehet számítani ilyen bevételeknek az elérésére. S én merem mondani, hogy talán kevés kivétellel, épen azoknál a tételeknél, melyeket meg méltóztatott jelelni, vagy tetemes megtakarítást értünk el, vagy pedig ha bevételekről volt szó, többnyire tetemes jövedelmi plus lett a resultatum. (Derültség és tetszés jóbbfelol.) Itt csak arra emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy midőn az egyenes adókat előirányoztuk 99.400,000 forinttal, ezt oly hallatlan s igazolatlanul magas előirányzatnak tekintette, a mely biztosan következtethetőleg beíolyninem fog. És az eredmény, t. képviselőház, az, hogy közel 3 millióval nagyobb a bevételi eredmény, mint az előirányzat. (Élénk tetszés jobbfelöl.) A fogyasztási adókat szintén túlzottaknak jelezte a t. képviselő ur; ott — igaz, hogy a szesz-pótadóval együtt — mintegy 7.100,000 forinttal nagyobb a bevételi eredmény, mint az előirányzat. (Tetszés a jobboldalon.) Ugyanígy van ez az illetékeknél összevéve a bélyeggel, a hol az eredmény kedvezőbb, mint az előirányzat volt, ugyanígy a vasmú'veknél, a hol már megfoghat] annak jelentette ki a kormány eljárását s a hol 53000 forint előirányzott jövedelmi többlettel szemben valósággal körülbelül 570,000 forinttal éretett el több. Épen igy a kiadásoknál; nem emlékezem az egyes tételekre, eszembe jut például, hogy a deficit és a törlesztési hányadok fedezésére felvett egy millió forintot elégtelennek találta a képviselő ur és ennek körülbelül csak fele használhatott fel. (Tetszés jóbbfelol.) Horánszky Nándor: Az nem áll! Wekerle Sándor pénzügyminister: Örülni fogok, ha a t. képviselő ur bebizonyítja, hogy az nem áll, a mit felhoztam, mert én azt hiszem, hogy ő maga sem kivánja, hogy a jövőnek az a színezete legyen, a melyet ő festett. Ábrányi Kornél: Nem arra mondta, hogy nem áll. Wekerle Sándor pénzügyminister: Hát az nem áll, a mit ő mondott? (Élénk derültség és tetszés jóbbfelol.) Ábrányi Kornél: Nem ő mondta! Wekerle Sándor pénzügyminister: Engedelmet kérek, hogy előadásom némileg szakadozott, de közbeszólásokkal többször megzavarják beszédem fonalát. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur tegnapi beszédében — engedje meg a kifejezést — még bizonyos következetlenséget is kell constatálnom, mertahadügyi
