Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

118 232. országos ülés május 2-án, csütörtökön. 1889. is kijövünk, mondom, hogy akkor, midőn nem bőséges, hanem szűk mértékben állapítottuk meg a pénztári készleteket: azt hiszem, magának a rendszeres kezelésnek érdekében mellőzendő az, hogy bármily czímen a pénztári készletek vagy azoknak esetleges jövedelmi többletek által előálló eredményei felhasználás utján apasztassanak. Ezt kell kérnünk azért, mert különben egy kormány sem leend képes arra, hogy közgazdaságilag is felhasználhassa a pénztári készleteket különösen a mai viszonyok közt, midőn nagy hitelmüveletek vannak folyamatban és a midőn az államnak mindig különös gondot kell fordítani arra, hogy nagy pénztári készletek legyenek. De végre is, t. ház, még egy nagy feladatnak megoldása v r reánk s ez a regale kártalanítása. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi nemcsak fórum szerint óhajtjuk ezt keresztülvinni, hanem azt is kívánjuk megvalósítni, hogy az, a kinek kártalanítást adunk, a kártalanítási tőkét valóban s mielőbb értékesíthesse is és pedig oly módon, hogy a kártalanítás folytán adandó összegek ne harmadik személyeknek, hanem az arra jogosultaknak zsebébe folyjanak : (Helyeslés jobbfelöl) akkor, mivel nagy ezélokat akarunk inegvalósítni, a nagy eszközöket sem lehet az államháztartástól megtagadni, (Élénk helyeslés jobbfelöl) mert azon czélok csak ugy valósíthatók meg, hogy ha a legteljesebb mértékben engagirozzuk az államkincstárt, ez pedig veszélyes következmények nélkül nem engagirozható, bármilyen kis mértékig sem, ha megfelelő készletek nincsenek. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem foglalkozom ezzel tovább, csak mellesleg jegyzem meg, hogy az 1886-iki vámelmaradásokra formaszerinti felhatalmazást nem kértünk, de a 32 millió pénztári készlet kérésekor ezt bejelentettük a törvényhozásnak; indokul is hoztuk fel e szükséglet igazolására, a mint a törvényjavaslat indokolásában benn is foglaltatik. Most, hogy ne foglalkozzam hosszasabban a kormány közgazdasági politikájával, csak azzal kívánom befejezni az erről mondottakat, hogy azt hiszem, az előadottakkal sikerült bebizonyítanom, hogy az a mód, mintha a kormány az egyszerű adótételek emelése, a közterhek fokozása utján kívánná csak a pénzügyi bajokat sanálni, meg nem állhat; mert úgyszólván minden téren és minden tekintetben rendszeres tevékenység folyt a mi viszonyaink által indokolt s azok között valósítható közgazdasági politika körében. És a kormány a mint ezt eddig is szem előtt tartotta, ezután is megfogja tenni. Ezután is kérni fogja a törvényhozástól a. segédeszközöket, hogy egy alkalmat se mulaszszunk el közgazdasági viszonyaink fejlesztésére. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. bán, a mint egyes, tán különleges viszonyokon levő államoktól eltekintve, alig lehetséges egy megzavart financiájú államot rendezni közgazdasági intézkedések nélkül: igy viszont azt az elvet vallom, hogy magukban a közgazdasági intézkedések sem elégségesek az államfinaneiák \ rendezésére. Hanem különösen ott, hol mint nálunk, I nagy hiányok fedezéséről és a siker biztosítása érdekében e nagy hiányok minél előbbi elenyésztetéséről van szó, mindenkor a polgárok áldozatkészsége, a közterhek fokozása fogja adni azt a kiadóbb jövedelmi forrást, melylyel az állami financiák rendezhetők. Ép azért engedje meg a t. ház, hogy iménti ígéretem beváltásául is némelyeket elmondjak a pénzügyi téren követendőkről, különösen az állam bevételeinek fokozása tekintetében. (Halljuk! Hallj tik!) Nézetem szerint a kiindulási pont, az alap az, hogy nem új jövedelmi forrásoknak keresésére, nem új adónemek vagy formák behozatalára, hanem a már feltárt meglevő jövedelmi források beltérjesebb hasznosítására, jelesül az államot jogosan megillető jövedelmek biztosítására, lehetőleg törvényeink szerint adó alá vont minden tárgy érintésére kell a súlyt fektetni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ezen elv alkalmazása mellett ugy a közvetett adók körében, mint a bélyeges illetékszolgáltatások, sőt kisebb mértékben még a>, egyenes adó szolgáltatások körében is jelentékeny jövedelemtöbbletre számíthatunk. Meszlényi Lajos: Börzeadót behozni! Wekerle Sádor pénziigyminister: Engedje meg t. képviselő ur, én nem mondom, hogy nem lehetnének viszonyok, sőt nagyon is lehetnek, midőn talán a börzeadó behozatalát én is kezdeményezni fogom. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Meg is szavazzuk! (Igás! Ugy van! a szélső balfelöl Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Wekerle Sádor pénziigyminister: De méltóztassék megengedni„ arról az oldalról, hol épen a merev financiális érdekek képviseletét s a közgazdasági érdekek elhanyagolását szokták szemükre lobbantani, nem igen tartom következetesnek, hogy a börzeadók behozatalát mi nálunk sürgetik, (Élénk helyeslés jobbfelöl) mielőtt ezen börzeadó valósítva lenne más államokban is, melyekkel sűrű forgalmi összeköttetésben állunk. (Élénk helyeslés jobbfelől) Méltóztassék elhinni, ez igen tetszetős idea lehet, de én azt hiszem, hogy nagy sebet ejthetne a mi közgazdasági és pénzforgalmi viszonyainkon az, ki a börzeadó idő előtti s jól át nem gondolt behozatala által akarná az állam bevételeit fokozni. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Jól át kell gondolni! Wekerle Sándor pénziigyminister: Engedjen meg t. képviselő ur, ha be is hozatik ez az adó, legyen meggyőződve — sitt az után hivatkozom nemcsak a minálunk gyűjtött adatokra, hanem hi-