Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

23-2. országos ülés május 2-án, csütörtökön. 1889. JJ7 kis pénztári készletet tartottunk, hanem egy üzleti tőkét szereztünk be a végből, hogy ne legyünk kénytelenek a piaczra felgyülemlett tőkéket az állam szükségleteinek fedezésére igénybe venni, hanem ha a szükség megkívánja, mi bocsáthassunk jelentékeny tőkét a piacz rendelkezésére. És én is el merem mondani, hogy az utóbbi két év lefolyása alatt oly jelentékeny tőkék bocsáttattak a piacz rendelkezésére, a melyek talán nem kis mérvben voltak befolyással arra, hogy a kamatláb magasabbra nem emelkedett; a mely tőkék nem kis mértékben idézték elő a piaczon felmerülő hitelszükségletek mindenkori gyors kielégítését és talán közvetve befolyással voltak — a minthogy befolyással kellett lenniök — a vállalkozási kedv élesztésére is. (Helyeslés a jobboldalon.) De akkor, t. ház, mikor mi nem hogy kizárólagos pénzügyi intézkedéseket teszünk, hanem talán épen a pénzügyi kincstár kárával a kamat-fizetési kötelezettség szaporításából nagyobb pénzösszegeket gyűjtünk össze azért, hogy közgazdaságilag hasznosíthassak azokat: akkor, midőn mi az államvagyonnak egy talán elavult formáját; a mezőgazdasági államjavakat ugyanazért cseréljük be más vagyonelemekkel, mert ezen más vagyonelemekkel a változott közgazdasági igényeknek inkább szolgálatára, lehetünk: (JJgy van! ügy van! a jobboldalon) akkor mi nem közgazdasági tevékenységet teljesítünk a t. képviselő ur szerint, hanem elpazaroljuk az állam vagyonát és könynyelmű adósságcsinálóknak tekintetünk. (Tetszés jobbfelöl.) Ezen könnyelmű adósságcsinálás vádjával foglalkozva, csak arra kérem Horánszky t. képviseli! urat, a ki mindig szereti felhozni s tegnapi beszédében is érintette, hogy miként lehet itt pénzügyi javulás, midőn évről-évre oly jelentékeny, milliókra menő összegekért fordulunk a pénzpiaczhoz, hogy méltóztassék szíves figyelmébe venni és levonni a felvett kölcsönösszegekből először a törlesztésre fordított összegeket, melyek talán még sem tekinthetők hanyatlásnak, hanem talán a legszigorúbb kereskedelmi mérlegszámítás szerint is csak egyik adósság átváltoztatásának egy másik adósságra ; méltóztassék levonni azon rendkiviili kiadásokat, melyeket a honvédség felszerelésére és rendkívüli katonai kiadásokra fordítottunk; méltóztassék levonni azt a 32 milliónyi pénztári készletet; és ha nagyon igazságos akar lenni — mert tegnap azt mondta, hogy mindig az kíván maradni — még azokat az összegeket is, melyeket nem a legutóbbi évek kezelési hiányainak fedezésére, hanem elmaradt tartozások kiegészítésére fordítottunk, mint például a kiállítási tartozások törlesztése (Mozgás balfelöl) és akkor azon eredményre fog jutni, hogy ezen Összegek levonása után mi nem csak hogy nem csináltunk több adósságot az elmúlt 2 év folyama alatt, mint a mit az előirányzat megszabott, hanem még az adott felhatalmazással sem éltünk soha kellő mértékben. Horánszky képviselő urnak még egy ellenvetésére kell válaszolnom, ismét nem azért, mintha azok akár az általam akkor mondottakra, akár az ő ellenvetései tekintetéből a pénzügyi politika irányára nézve valami fontossággal bírnának, hanem azon egyszerű okból, mert direct választ méltóztatott tőlem kérni. Akkor, midőn az 1887-ik év vámjövedelmei visszamaradásának pótlására 3 millió 200,000 forintnyi hitelt kértünk a törvény hozástól, a t. képviselő ur egészében kifogásolta az előterjesztett törvényjavaslatot. Én akkor feleletül azt mondottam, hogy a törvényjavaslatot talán nem kifogásolhatja egészében az alkotmányosság szempontjából és pedig azért, mert a törvényhozás egy meghatározott összeg erejéig adott a közösügyek szükségleteinek fedezésére felhatalmazást. Ha tehát a szükséglet azért, mert a supponált közös bevétel kisebb lett, nagyobb lesz, mint az a számszerűleg megállapított összeg: alkotmányossági szempontból súlyt kell helyeznünk ez összeg kifizetésének jóváNagyására, mert már megtörtént, felhatalmazást kérjünk a törvényhozástól és azt hiszem, hogy a t. képviselő urnak eddig nem is lett volna kifogása az előterjesztés ellen; de igenis kifogásolta azt, hogy mi egyúttal fedezetet kérünk e 3.200,000 forintra s ennek azon részére is, a mely a fogyasztási adó visszatérítése által elért többlettel fedeztetik. Megengedem s akkor is megengedtem, hogy lehet oly pénzügyi irány, a mely azt mondja, hogy akkor, midőn az 1887. évi zárszámadási eredmények szerint 4 millió felesleged van; akkor, midőn a szesz pótmegadóztatása folytán megint 5—6 millió több bevételt érsz el; akkor, midőn a közös kiadásokra fordított 3.228,000 frtnyi többletnek egy része a fogyasztási adók viszatérítése által fedezhető : ne kérj a 3.200,000 forintra fedezetet; mert nem tartom jogosultnak a fedezetnek kérését oly körülményekkel szemben, midőn ily jelentékeny fölös összegek állanak rendelkezésre. E felfogást tökéletesen jogosultnak tartom; de azt hiszem, nem ily külön törvény tárgyalásakor, hanem a költségvetési törvény tárgyalásakor, jelesen a midőn a költségvetési hiánynak fedezéséről s ezzel kapcsolatosan az állam rendelkezésére álló különböző bevételi források felhasználásáról lesz szó, van helyén, bírálat tárgyává tenni, hogy mennyiben vegyük azokat az esryik vagy másik túlkiadás fedezésére igénybe. Én azonban előre is kijelentem, hogy azon pénztári készleteket, a melyeket, azt hiszem, igenis elegendő, de nem túlságos mértékben kértünk a törvényhozástól, mert akkor is ki volt fejtve, hogy azon pénztári készletek az államgazdaság nagy kiterjedése folytán tulaj dónk ép nagyobb összegekben lennének megállapítandók, de azt hiszszük, hogy ezzel