Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-232
23:2. országos ülés május 2-án, csütörtökiül. 1889. 115 (Élénk derültség és tetszés jóbbfelől. Ellemnondások és zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem helyezek erre súlyt. Méltóztassék elhinni, hogy nem helyezek sem ezen állításokra, sem azoknak czáfolatára valami nagy súlyt; nem pedig azért, mert a pénzügyi politikának tulajdonképeni irányára nincsenek más befolyással, mint hogy egyszerű bizonyítékok a mellett, hogy a takarékosságnak az elve, a mennyire a körülmények engedték, ezen év kezelésében a lehető legszigorúbb mérték szerint keresztül vitetett. Inkább áttérek hát egy más themára, a melyet ugy Horánszky, mint Mudrony képviselő urak felemlítettek s e thema az, melyet Horánszky képviselő ur egyszerűen a kormány ellen formált vádképen állított fel, hogy tudniillik az inkább az adóemelésekre fekteti a súlyt, de nincsen közgazdaságipolitikája; de a mely, engedelmet kérek, felszólalásában a leglényegesebb vád volt a kormány ellen. Mudrony képviselő ur pedig statistikai ismereteinek bő tárházából bizonyítgatva, azon tételt igyekezett kifejteni, hogy a kormánynak a közgazdasági téren tett intézkedései korántsem kielégítők. Az a tétel, t. képviselőház, hogy a rendezetlen államfinanciákat nem lehet egyszerű pénzügyi intézkedésekkel sanálni, hanem hogy, talán eltekintve egy pár boldog államtól, azokkal kapcsolatosan közgazdasági intézkedéseket is kell tenni, sokkal általánosabban elfogadott és sokkal régibb keletű, hogysem ma valaki annak a felállítását magának vindicál hatná. A kérdés csak az lehet, hogy vájjon a kormány eddigi eljárásában erre tekintettel volt-e, vájjon áll-e az a vád, hogy egyszerű adóemelések történtek csak, de a közgazdasági rész elhanyagoltatott? Természetes, t. ház, hogy ha valaki, bármily széles statistikai ismeretekkel, csak a számok ridegcsoportosítására alapítja következtetéseit, ha életet nem lehel azon számokba — a mint, engedelmet kérek, igy járt el Mudrony igen t. képviselő ur: — akkor arra a félszeg következtetésre fog jutni, hogy a hanyatlás jelei mutatkoznak ott, a hol határozottan az előhaladás jelenségei constatálhatók; látni fogja, hogy elpusztulnak, elkarstosodnak a hegytetők, de mikor feltekint, nem veszi észre, hogy hogyan keletkeznek az erdők a rónaságokon, figyelmen kivül Nagyja, hogy milyen haladást tesz nálunk a gyümölcstenyésztés, (Mozgás balfelől,) figyelmen kivül Nagyja a kormánynak azon, talán általa is ismert tevékenységét, hogy immár rövid 5 — 6 év alatt, hajói emlékszem, a korábbi 1 millió helyett ma 13 millió csemetével segíti elő a befásításokat; aggódni fog azon, hogy a szántóföldek nem szaporodnak, aggódni fog azon, hogy nem gyarapodik a szesztermelés, de figyelmen kivül Nagyja az iparterményeknek, a gazdasági j intensivebb fejlődésnek jelenségeit. Akkor, a mint ő tette, a sertések, marhák, lovak egyszerű számadataiból, azok emelkedéséből vagy csökkenéséből — mellesleg megjegyezve, tudtommal egyik sem csökkenik, hanem emelkedik . . . , Hoitsy Pál: Van marha elég! (Derültség balfelöl, mozgás jóbbfelől), Wekerle Sándor pénzügyminister: . .. fog következtetést vonni a mezőgazdaság emelkedésére vagy hanyatlására, de nem veszi figyelembe, hogy virágzó sertéskereskedésünk keletkezett, figyelmen kivül Nagyja, hogy a korábban a helyi érdekek kielégítésére is alig alkalmas lovakat ma a nagy világ igényeinek minden tekintetben megfelelő egyedek váltották fel, feledi végül azt is, hogy a marhatenyésztéssel kapcsolatosan soha nem remélt módon és terjedelemben fejlődik nálunk a tejgazdaság és a sajtipar. Ezek, t, uraira, mind olyan jelenségek, melyec fstatistikai számok rideg felsorolásával megdönteni nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől. Mozgás balfelől.) A ki valóban ismeri, figyelemmel kiséri nálunk a mezőgazdasági viszonyokat, az igenis constatálhatja azt, hogy a mi mezőgazdaságunk kettős bajjal küzd. Küzd először azzal a nagy válsággal, a melylyel ma Európának összes mezőgazdasága küzd (Ugy van! a jobboldalin) és másodszor azzal a válsággal, a mely az által áll elő, hogy hátramaradottabbak vagyunk s egy nagy, még pedig észrevétő nagy, gyorsléptű átalakulás van most folyamatban nálunk a naturálgazdaságról a pénzgazdaságra. (Helyeslés a jobboldalon.) De e kettős válság- daczára is igen nagymérvű előhaladás van. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Gróf Károlyi Gábor : Uj-Pesten hatosokat is készíttetnek ! (Derültség a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: Hogy hosszasabban el ne térjek a felállított thémától, vagyis annak igazolásától, hogy a kormánynak csakugyan van közgazdasági politikája, visszatérek és még egy megjegyzést teszek Mudrony t.képviselőm'beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, hogy az egyes tárczák költségvetéseinek növekedéseiből lehet némi következtetést vonni arra, vájjon a közgazdasági érdekek gondozására meghoztuk-e a megfelelő áldozatokat és kifejtettük-e az arra szükséges tevékenységet kellő mértékben; de tagadom, hogy az egye& tárczák költségvetéseinek emelkedése egyedüli vagy csak fő ismérve is lehetne a kormány közgazdasági tevékenységének. Önmagam ellen beszélek ; mert ha összehasonlítja a t. képviselő ur az egyes tárczák költségeinek emelkedését az 1881. évtől az 1889. évig, azt hiszem, minden egyes tárczánál milliókra menő emelkedéseket fog constatálni, még annál a tárczánál melyet ő tegnap felemlíteni méltóztatott s a melynél az 15*
