Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

114 ?32. országos ülés május 2-án, csütörtökön. 18SÍ). a kibontakozási eszközök megjelölésével foglalkozzam. Azt hiszem, a kormány által előtérjesztett pénzügyi programm újabb előterjesztését, attól eltérő tervezetnek kifejtését tőlem annyival kevésbé lehet várni, mert hiszen, habár más minőségben, de mint segédmunkásnak és pedig mint politikai és felelős segédmunkásnak, szerencsém volt közreműködni a pénzügyi politika inaugurálásában. És igy talán egyszerűen annak kijelentésére szoiúkózhatnám, hogy a ministerelnök ur által előterjesztett és itt tüzetesen ismertetett pénzügyi programúinak a kijelölt irányzatok és^nódO' zatok szerinti végrehajtását tartom én is azon feladatnak, a melylyel a közelebbi időben foglalkozni kell. (Helyeslés a jobbóldalon.) így tehát tulajdonképen inkább az kényszerít felszólalásra, hogy miután immár 7 hónap elmúlt a költségvetés előterjesztése óta, az időközben szerzett tapasztalatok alapján is igyekezzem igazolni az előterjesztett költségvetés alaposságát; és másrészről felszólalásra kényszerít az előttem szólott t. képviselő uraknak, különösen Horánszky és Mudrony t. képviselő uraknak az az állítása, hogy a kormánynak pénzügyi politikája nem kielégítő, hanem csak egyoldalú — mert hiszen, bocsánatot kérek, a kibontakozási eszközök elegendő^égét ők sem vonták kétségbe, hanem egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek — és igy felszólalásom másik czélja, hogy kellő mértékre szállítsam le azokat, a miket a képviselő urak mondottak és állításaikat helyes világításban tüntessem fel a t. ház előtt. Mindazonáltal beszédem későbbi folyamán rövid vonásokbanki fogok terjeszkedni azon teendőkre is, melyek a pénzügyi téren közelebb foganatosítandók; azután röviden foguk foglalkozni azzal is, hogy vaijon a megjelölt eszközök elegendők-e arra, hogy a kitűzött czélt. az államháztartás rendezése elérését biztosítsák. (Halljuk! Halljuk!) Hogy először is a felhozott ellenvetésekkel foglalkozzam, nem Nagyhatom észvevétel nélkül Horánszky igen t. képviselő urnak egy pár, nem annyira a dolog lényegére tartozó, mint mellesleges állítását; nem Nagyhatom azért, mert azt hiszem, hogy téves feltevésen alapul s igy, a mint fel volt állítva, helyt sem állhat. 0 akkor, midőn az 1887-iki zárszámadás eredményeivel foglalkozott, azt a tant állította fel, illetőleg ugy igyekezett a helyzetet feltüntetni, hogy a megtakarítások s a velük ellentétben álló kiadások nem egyenértékűek, mert a megtakarításokat a dohány-jövedéknél, az üzemeknél, szóval oly ágaknál értük el, melyeknél ezek a kiadások úgyszólván csak későbbi időkre tolattak, mig a kiadásoknál maguknál előforduló többletek maradandó jellegűek. Megengedem, t. ház, hogy ha ilyen szoros mértékkel méltóztatik összehasonlítani a kiadásokat és bevételeket, talán nem jön ki az a 4.200,000 forintnyi pénztári többlet, de én azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ha a legszigorúbban méltóztatik is bírálni a több-kiadásokat és másrészről figyelembe venni a több-bevételeket vagy a megtakarításokat és kiadásokat az 1887-iki kezelés eredményeiben, mindenesetre arra fog rájutni, hogy minden megtakarításnak, minden túlkiadásnak megvan a legszigorúbb pénzügyi számítás szerint is a maga teljes egyenértéke. Általában nem fogadhatom el azt a pénzügyi elvet, hogy az üzemeknél eszközölt megtakarítások nem jöhetnek valódi megtakarításokat tekintetbe. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert bocsánatot kérek, ha, teszem a dohány jövedéknél sikerült a külföldi dohánynak egy olcsóbb beszerzési módját megállapítani vagy pedig a közlekedésügyi minister urnak sikerül a vonatok jobb kihasználása, csoportosítása, menetrendek változtatása, az aämini- , stratióban eszközölt módosítások és újítások által az üzleti hányadot leszállítani: én nem ismerhetem el, hogy ezek a megtakarítások ne volnának a szó valódi értelmében vett megtakarítások: (IgasHJgy van! jobbfelöl) sőt a szó legszorosabb értelme szerint is megtakarításoknak jelzendők, mert meddő s a közgazdasági vagy pénzügyi viszonyokra semmi befolyással nem levő kiadásukat mellőzünk általuk. (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) Egyébiránt, t. ház, leginkább apretiálta az 1887-iki megtakarítások értékét maga a t. képviselő ur, midőn azt mondotta, hogy a későbbi költségvetésekben — ha jól tudom — 8 millióval kellett a kiadásokat emelni a végből, hogy a költségvetést reálisabb alapokra helyezzük. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ezt elismeri, a mint hogy állította ; — én az egész 8 milliót nem a reális alapra való helyezés eszközének, hanem ré?zben új szükséglet kielégítésének is tekintem — de ha valaki azt mondja, hogy az 1887-iki költségvetést teteines összegekkel kellett emelni, a végből, hogy reálisabb alapra helyezzük: akkor, ha ebben az 1887-iki költségvetésben olyan lényeges megtakarításokat értünk el, azt nem lehet kicsinyelni, (Helyeslés jobbfelöl) mert azok elérése akkor, mielőtt a költségvetés reálisabb alapra volt fektetve, csak igen nagy nehézségekkel volt eszközölhető. (Helyeslés jobbfelöl.) De én nem azért hozom ezt fel, t. ház, hogy ebből a kormány érdemére vonjak következtetést. Én elismerem, hogy a kormány egyszerűen alkotmányos kötelességet teljesített s nem kívánok részére az érdemből többet megtartani, mint az igen is elért sikert. (Tetszés jobbfelöl.) Az érdemet, ha tetszik, szívesen átengedem a képviselő urnak, ki azt a maga részére kívánta. (Élénk ellenmondasok balfelöl.) Ráadásul adom még azon jó kivánatot is, hogy mások is elhigyjék neki, hogy ez az ő érdeme