Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-232

232. országos ülés május 2-án, csütörtök ön. 1889. 113 tás czéljaiból eladogassa, hogy megegyük és megigyuk azoknak az árát ? (Nagy derültség jobbfelől. Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mi marad meg akkor gyermekeinknek a késő jövőre, ha mindent eladunk? Akárhogy akarjam is a helyzetet bonczkés alá venni, egy dolog bizonyos, hogy rossz úton megyünk, hogy pusztulunk-veszünk és mint oldott kéve széthull nemzetünk. Meg vagyok győződve, hogy mig e politikával nem szakítanak, migtíírik, hogy egyes emherek az országnak bizonyos módon való megkárosításával meggazdagodjanak, addig ennek a nemzetnek sok ideig élni valója nincsen. Nézzenek szét az országban, nézzék meg a felvidék elpusztult falvait, melyeket már csak a külföldről bevándorolt emberek lakják, mint feles szántók bírván az ősi földeket. Nézzenek szét a nagybirtokosok soraiban, hová lettek azok a honmentő nagy férfiak ? Elpusztultak, megsemmisültek. S mi az oka ennek? a rossz rendszer és a könynyelmtí kormányzási politika. Sokszor találkozunk oly hitvány emberekkel, a kiket önök hivatalokra alkalmaznak, holott az a másik magyar ember, a ki tudományra, születésre és mindenre nézve felülmúlja amazt, a ki ennek csizmatisztítója sem lehet, állást nem nyerhet. Mert önök minden bejött embernek, legyen az horvát, cseh vagy oláh, adnak állást, mig a szegény magyar ember kény értelenül járkál, „széttekint és nem leli honját a hazában". Ezek tények. A múltkor voltam szemtanúja egy jelenetnek, midőn egy pénzügyigazgatósághoz bevetődtem. Egy csinosan öltözött fiatal ember, egy szépen fésült ur jött és kérte a pénzügyi titkárt, hogy adjon neki egy közfinánez állást. A titkár el akarta kergetni a szegény fiatal embert. Nézem az irását, olyan gyönyörű volt, hogy akár egy ministeri bureauban is számot tenne és a kérvény is helyesen volt fogalmazva. Gondolkozom, hogy mi baja lehet, hogy ilyen kétségbeesett lépésre szánja magát. Mert fináncz és végrehajtó csak kétségbeesett ember lehet. (Zajos derültség.) Kérdezem tőle, édes barátom, hasegédszolgabiró volt, miért folyamodik fináncz állásra? Mi ennek az oka? Nincsen önben valami roppant hiba, iszákosság, hogy fináncz akar lenni? A dolog ugy van, monda, hogy a főispán távoli rokonának adta helyemet, engem elcsapott és azt az Írnokot tette helyembe segédszolgabirónak és igy most kenyér nélkül vagyok. Megjegyzem, hogy a titkárral jól vagyok; mondtam a fiatalembernek, csak menjen ki. majd beszélek a titkárral. Uram, titkár ur, mondám, gondolja meg, hogy ez egy szerencsétlen fiatal ember, ha segíthet, segítsen rajta, van itt úgyis elég bevándorolt komisz fináncz (Nagy derültség), alkalmaztassa ezt a szegény embert. Hanem, uraim most jön a java. (Nagy derültség. Malijuk ! Halljuk!) A pénzügyi titkár kivesz egy csomó kérvényt. KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XI. KÖTET. Jehova Isten! (Zajos derültség) jobban folyt rólam az izzadság, mint most! Hát kérem, valami 8 grófi fin és 7 báró-gyerek és olyan nevű és származású emberek folyamodtak a finánczságért, a kiknek dédősei valamikor az ország zászlósai voltak. Jézus Isten! (Nagy derültség) szemeimmel láttam, bebizonyíthatom. Nagyon szomorú és keserű dolgok ezek, t. képviselőház, de kell, hogy legyen e házban egy ember, ki nem tartja magára nézve kényelmetlennek, hogy ezeket becses figyelmükbe ajánlja. (Helyeslések a szélső balon.) Tudnék én másféle beszédeket is mondani; (Halljuk!) három, negyedszeri fellépésem után azt mondanák: hisz ez a mostani korszellem szerint beszél, hisz ez jóravaló ember; (Nagy derültség) hanem nekem az a természetem, hogy az ilyen igazságokat ki kell mondanom, mert ez által a közügynek, azoknak segítek, kik különben nem juthatnak a t. pénzügy minis terhez. Amerikában a köztársaság elnökéhez bármely polgár és bármely időben bemehet. Szívesen fogadja s azt mondja: tessék leülni, polgártárs, mivel szolgálhatok? s az államtitkár rögtön elintézi a dolgot. De nálunk nagy, végtelen nagy dolog ám a ministerhez bejutni. Egyszer egy héten adnak kihallgatást, akkor is kiszabott rövidséggel. Mindezeket előterjesztve, t. ház, én a jelen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom és kijelentem, hogy e tekintetben Mudrony Soma t. képviselőtársam határozati javaslatához járulok és kérve kérem a t. házat is. hogy szintén ne fogadja el; mert ha az elfogadtatik, esztendőre ismét több lesz a deficit. Hát jó volna már egyszer, hogy a kormányt figyelmeztessük, hogy azon az úton, a melyen most jár, tovább ne haladjon, mert már lejtőre juttatta magát és a nemzetet, melytől a megsemmisülés örvényéhez csak egy lépés van még hátra. Ha ezt az egy lépést megteszszük. okvetlenül oly mélységbe jutna az ország, melyből kimenekvés nem lenne. Mindezeket előadva, bocsánatot kérek hoszszas beszédemért, de azt hiszem, hogy mindezek elmondásával azon ügyet, melyet szolgálok, kötelességszerűleg oldottam meg. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Mivel a ministerelnök ur akkor, midőn az 1889. évi költségvetést a t. háznak előterjesztette, részletes alapossággal ismertette a pénzügyi helyzetet és egyúttal megjelölte a kibontakozás eszközeit és módozatait is; és mivel a vita folyamában az előterjesztett költségvetés számadatainak alapossága ellen, de még a kibontakozás eszközeinek helyessége ellen sem tétetett kifogás: én tulajdonképen felmentve érezhetem magamat az alól, hogy a pénzügyi helyzet újabb ismertetésével és 15