Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-232
232. országos ülés május fiságod, a te családhozi hűséged és barátaid iránt való odaadó szereteted arról győztek meg minket, hogy te a legnemesebb szivü ember vagy a világon. És mit kellett megérni? Azt, hogy egy darab papírral akarták kimutatni, hogy most lett csak nemessé. {Derültség.) Nincs erre szükség, mert mikor az isten a világot megteremtette, állott Ádámból, utánna következett oldalcsontja: Éva. Az Isten ekkor azt mondta nekik: gyümölcsözzetek és töltsétek be a földet, (Nagy derültség) de nemességekről akkor nem beszéltek. Aztán nemességet adogatni, ha igaz, de annak ugy kell lenni, mert meg van irva és a főispánt is elküldték Temesvármegyéből. Nem kell ezt kicsinyelni, volt idő, mikor erre rámutattam s akkor is megnevettek, de egy esztendőre rá kitört a katastropha, a melynek egy viruló élet esett áldozatul. Befejezhetném beszédemet, de lehetetlenség még két pontot érintetlenül Nagyni, melyek közül az egyik fontosabb a másiknál, a másik meg az elsőnél. De nagy dolog ám, t. ház, hogy a nemzet 1867. óta időről-időről választja képviselőit, a kik közt egyesek felbuzdulnak és lelkesednek, észreveszik a hiányokat, rámutatnak a sebekre és gyógyírt javasolnak. Azok, a kik hivatva vannak gyógyírt alkalmazni, azok nem akarják alkalmazni s igy a seb terjed és igy óriási lesz a betegség és calamitás. Ki nem emlékeznék arra, hogy Vidliczkay t. képviselőtársam, a ki az 1879-iki országgyűlésen a költségvetés tárgyalásánál felfedezte, hogy a Naszód-vidéki államjavak hiányoznak az államjavak czíméből, kérdést emelt a t. házhoz, hogy ki adott arra jogot, hogy a javak elidegenittessenek. S akkor kellett megtudni Magyarország képviselőházának, hogy volt egy olyan ministere, a ki az ország fennálló törvénye ellenében ez államjavakat a Naszód-vidéki oláh iskola javára 100 ezer, mond százezer írtért örök időkre eladta olykép, hogy ez összeget minden kamat nélkül évenkinti 5,000 frtnyi rátákban fizesse meg 20 év alatt. Oly javakról van itt szó, a melyek 62,545 kat. holdból állanak 30 oly kincstári épülettel, a melyeknek értékét a kiküldött 5-ös bizottság jelentése szerint 300 ezer forintban állapította meg. Eladta pedig ez államjavakat Kerkapoly! Károly. A mely jelentésben meg van mondva, hogy az országgyűlésnek joga van követelni, hogy az a szerződés jogérvényre ne emelkedjék. 1875-ben, midőn bekerültem e házba, véletlenül rábukkantam erre a jelentésre, a mely az 1874-iki országgyűlés végén, Simonyi Ernő, királyi Pál s Ghyczy Kálmán és többen is ott voltak, terjesztetett be s akkor azt az indítványt tettem, hogy mindenekelőtt az Ulászló király idejében keletkezett, de érvényében most is fennálló törvény alapján, mely a koronának is megtiltja az államjavak eltékozlását, eladását, vagy elajándékozását, Kerkápolyinak minden vagyona vétessék birói zár 2-án, csütörtökön. 1889. \ i \ alá, mert tagadom a ministernek azon jogát, hogy az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül az állam javait eladhassa, mert akkor eladhat mindnyájunkat e teremben, a hogy itt vagyunk. (Derültség,) Kitíízetett indítványom a napirendre, indokoltam is álláspontomat, ámbár elegendő lett volna annyit mondani, hogy : „Uraim, nagy vagyonról van szó, melynek regale-jövedelme az államkincstárnak 14,300 frtot hoz s ma ez el van adva földestül, malmostól, mindenestől olykép, hogy évenkint 5,000 frttal törlesztessék a vételár." Elég lett volna, t. ház, csak annyit mondanom, de én összeszedtem Verbőczyből mindent, hogy támogassam jogos előadásomat. Erre fölállott a boldogult Perczel Béla minister — nyugodjék békében —és azt mondta, hogy senkisem érzi jobban, mint maga a kormány, hogy az eladás nem jogosan történt; senki sincs jobban érdekelve, mint a kormány, hogy a szerződés alkotmányos tárgyalás végett a ház asztalára tétessék s hogy a törvénytelenség megszüntettessék, de" — ést. ház, csak ez a „de" szócska volt a hiba (Derültség) — „de nagy halmaz az iratcsomó, azt át kell tanulmányozni, a mi sok időt vesz igénybe, következéskép mihelyt a kormány áttanulmányozza azt, azonnal jelentést teeml és azt alkotmányos tárgyalás végett a t. háznak bemutatja". Kérem, 1885. óta mindig tanulmányozzák azt az ügyet s most sem tudjuk, hogy hányadán vagyunk. (Felkiáltások szélső halról: Szomorú!) Méltóztassék azonban a t. pénzügyminister ur,hanem itt a plenumban, legalább négyszem közt nékem megmondani, hogy a naszódvidéki italmérésért adandó kárpótlás milyen összeget tesz, mert én azt hiszem, hogy italmérési kártalanítás czímén az édes testvérek 300 ezer írtnál is többet fognak kapni s ezenkívül megmarad nekik 62,545 katasztrális holdnyi birtok a kincstári épületekkel, a melynek egyikében a radnabányai munkások részére a magyar iskola volt elhelyezve és Kerkapoly Károly, a pápai professorból lett pénzügyminister még a magyar iskolás gyermekekre sem volt tekintettel, mivel az eladásnál még csak azt sem kötötte ki, hogy a magyar iskolának azon kincstári házban örök időkre hely adassék. Alig érkeztek haza, t. ház, a románok, másnap az édes testvéreknek az volt az első dolguk, hogy a magyar iskolát kidobták. A kormány ezzel szemben szemet hunyt s e dolgot nem akarja bolygatni, pedig ha tudná, hogy a magyar állameszmének mennyit ártott ezen vagyon elidegenítésével, akkor nem ma, nem holnap, hanem rögtön hozzá fogna e vagyon visszaszerzésének munkájához. Mondja meg nekem a t. ház őszintén, hogy vájjon akkor, midőn ilyen dolgokról tudomással birunk, lehet-e, szabad-e, még ha akarnánk is, a
