Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

08 ÍZI. országos üié# májns 1-én, szerdán. 1889. a nemzetnek ma már hadserege felett más rendel­kezési joga nincsen, minthogy fiait és pénzét ki­szolgáltassa a militarismus azon prepotens s fen­héjázó embereinek, kiknek elődei e hazát és trónt megvédeni sohasem tudták; de nemzetünket három századon át gyötörni igen — s a kik az állam fölé helyezkedve, hetykén támadják meg a mi állami­ságunk-a t s támadják meg a király esküjének ér­vényét. Avagy a törvényeket nem sérté-e folyton e kormány még minden választásnál, a midőn az elég szigorú választási törvények ellenére, egész eynismussal folytatta a legundokabb lélekvásárlást, hivatalospraessiót és erőszakoskodást s ezt nemcsak maga űzte s küldöztette innen a központból a lélekvásárlásokra szükséges pénzt, hanem hazánk csaknem összes közigazgatási apparátusát, az ál­lami hivatalok csaknem összes közegeit, le a tan­felügyelőkig, le az utolsó útkaparóig, rákényszeríté e bűnös üzelmekbeni részvétre ; a ki nem szolgálta a mameluk-alkotás e vétkes üzelmeit egész oda­adással, a ki a törvényeket elég merészen ki nem játszotta, avagy legalább a látszatot igyekezett megmenteni, a ki a korteskedés piszkába egészen be nem merült: annak pusztulni kellett, még ha fő­ispán volt is. Uraim, ezek világos nappal elkövetett tények, a mit millió meg millió ember tud, a mit sok száz­ezer szem látott, azt eltagadni nem lehet, főleg mi­dőn a somogyi és temesvári levél szolgál nekünk okiratul, a midőn a kaposvári, duna-szerdalielyi, szolnoki s sok más meghamisításai a választások­nak nyújtanak gyászos tanúbizonyságot. A mi kor­mányunk e téren is ápolta az osztrák kormányok Nagyományait, a melyek alkotmányunk és törvé­nyeink kijátszásával nyomták el és sanyargatták e nemzetet. Avagy magának ezen költségvetésnek ily idő­ben való tárgyalása nem a legszembeötlőbb tör­vény- és alkotmánysértés-e,avagy nem valódi alkot­mányos comédia-e, hogy mi a jelen évre szóló költségvetést most tárgyaljuk, a midőn az évnek fele letelt s midőn még csak ezután megszavazandó pénzeket már régen elköltötték. És ez nem csak most történik kivételesen, ez igy van már évtize­dek óta, ez rendszert képez az önök kormányzati taeticájában. Ilyent csak Magyarországon merész­kednek megkísérlem és folyton ismételni, minden más országban az ily alakoskodó kormányt mái­rég elsöpörte volna a nemzet felháborodása. A kormány most nem nyilatkozott, elfogad­ható mentséget nem hozott fel; de nem is hozhat fel, mert olyat találni nem lehet; említették ugyan egy más alkalommal, hogy a regale-és véderő-tör­vény tárgyalása akadályozta meg a költségvetés­nek kellő időben való letárgyalását; de ez csak üres phrasis és nem komoly érv, hisz a delegatiók már a múlt tavaszszal letárgyalták a közösügyes költségeket, semmi akadály fenn nem forgott tehát, hogy a költségvetés már ámult őszszel, idejekorán letárgyaltassék. Miért kellett azt ez évre Nagyni s miért kellett a regale- és véderő-törvényeket oly sietősen és soronkivül napirendre hozni, hisz mind kettő átok súlyként fog nehézkedni hosszú időn át e nemzetre, igen, mert az első a magán-tulajdont sérti s állami egyedárúsággá teszi azt, a mi addig földesúri előjog volt; az 1848-iki bölcs törvény­hozás nem igy contemplálta s mi is nem azért szor­galmaztuk a feudális korszak ez utómaradványá­nak eltörlését, hogy a földesurak helyébe a finán­cokat és állami korcsmárosokat léptessék, a kik a népet sokkal inkább ki fogják zsarolni az eddigi kiváltságoltaknál. Itt igazán eben gubát cseréltünk. (Helyeslés szélső balfélől.) A mi a véderő-törvényt illeti, azt jó leszvala ily alakban soha a magyar törvényhozás elibe nem hozni s nem kényszeríteni a nép képviselőinek egy részét arra, hogy meggyőződésük és hazájuk ellen szavazzanak. (Igaz! TJgy van! szélső balfélől.) A kormány, bár a véderőtörvényt nagy szám­beli többséggel vitte keresztül, önmaga is érezte nemzetellenes tettének és merényletének súlyos következményeit, látta a nemzet- méltó felháboro­dását, (Helyeslés a szélső baloldalon.) átlátta, hogy a felidézett vihar zátonyra sodorta hajóját s hogy annak recsegő bordái számos léket kaptak. Ledo­bálta tehát a hajórakomány egy részét s most a lék befoldozásához fogott, csakhogy az annyira rozzant, hogy kitatarozni nem lehet; a helyett új jármüvet kell építenünk, csakhogy azt nem fogjuk többé azon ügyetlen és mámoros (Derültség) kor­mányosra bízni, a ki már egyszer zátonyra irányí­totta. E koraiányosnak lejárt az idej e,azt scartba kell immár helyezni; csakhogy fájdalom, hogy e puri­ficatio árát ismét a nemzettel fizettetik meg, a bu­kott ministerek és főispánok nyugdíjai révén. (Derültség jobbról.) És én, t. ház, azt látom, hogy e purificatiónál sem igyekeznek a megsértett erkölcsi érzéknek elégtételt szolgáltatni, mert nem távolították el azon ministert, a ki minden rossznak, minden kor­teskedésnek, minden corruptiónak kovásza volt s a főispánok közül is leginkább azok mozdíttattak s mozdíttatnak el, a kik a korteskedésben nem fej­tették ki a kellő erélyt; de a muszkavezetők, a honti, somogyi, hevesi főispánok s más ily gyász­vitézek helyeiken maradtak. Különben a főispánok s a hivatalnoki kar azért voltak rosszak, mert felülről eomimpálták; a főispán becsértékét az emelte, ha minél több mamelukot liferált (Derültség bal- és szélső balról.) s igy nem a képességre, nem a közigazgatás he­lyes vezetésére, hanem a kortes érdemekre volt a fősúly fektetve. (Igaz! TJgy van! a szélső balfelöl.) i Ennek természetes következménye volt közigaz-

Next

/
Thumbnails
Contents