Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

08 ÍZI. országos üié# májns 1-én, szerdán. 1889. a nemzetnek ma már hadserege felett más rendelkezési joga nincsen, minthogy fiait és pénzét kiszolgáltassa a militarismus azon prepotens s fenhéjázó embereinek, kiknek elődei e hazát és trónt megvédeni sohasem tudták; de nemzetünket három századon át gyötörni igen — s a kik az állam fölé helyezkedve, hetykén támadják meg a mi államiságunk-a t s támadják meg a király esküjének érvényét. Avagy a törvényeket nem sérté-e folyton e kormány még minden választásnál, a midőn az elég szigorú választási törvények ellenére, egész eynismussal folytatta a legundokabb lélekvásárlást, hivatalospraessiót és erőszakoskodást s ezt nemcsak maga űzte s küldöztette innen a központból a lélekvásárlásokra szükséges pénzt, hanem hazánk csaknem összes közigazgatási apparátusát, az állami hivatalok csaknem összes közegeit, le a tanfelügyelőkig, le az utolsó útkaparóig, rákényszeríté e bűnös üzelmekbeni részvétre ; a ki nem szolgálta a mameluk-alkotás e vétkes üzelmeit egész odaadással, a ki a törvényeket elég merészen ki nem játszotta, avagy legalább a látszatot igyekezett megmenteni, a ki a korteskedés piszkába egészen be nem merült: annak pusztulni kellett, még ha főispán volt is. Uraim, ezek világos nappal elkövetett tények, a mit millió meg millió ember tud, a mit sok százezer szem látott, azt eltagadni nem lehet, főleg midőn a somogyi és temesvári levél szolgál nekünk okiratul, a midőn a kaposvári, duna-szerdalielyi, szolnoki s sok más meghamisításai a választásoknak nyújtanak gyászos tanúbizonyságot. A mi kormányunk e téren is ápolta az osztrák kormányok Nagyományait, a melyek alkotmányunk és törvényeink kijátszásával nyomták el és sanyargatták e nemzetet. Avagy magának ezen költségvetésnek ily időben való tárgyalása nem a legszembeötlőbb törvény- és alkotmánysértés-e,avagy nem valódi alkotmányos comédia-e, hogy mi a jelen évre szóló költségvetést most tárgyaljuk, a midőn az évnek fele letelt s midőn még csak ezután megszavazandó pénzeket már régen elköltötték. És ez nem csak most történik kivételesen, ez igy van már évtizedek óta, ez rendszert képez az önök kormányzati taeticájában. Ilyent csak Magyarországon merészkednek megkísérlem és folyton ismételni, minden más országban az ily alakoskodó kormányt máirég elsöpörte volna a nemzet felháborodása. A kormány most nem nyilatkozott, elfogadható mentséget nem hozott fel; de nem is hozhat fel, mert olyat találni nem lehet; említették ugyan egy más alkalommal, hogy a regale-és véderő-törvény tárgyalása akadályozta meg a költségvetésnek kellő időben való letárgyalását; de ez csak üres phrasis és nem komoly érv, hisz a delegatiók már a múlt tavaszszal letárgyalták a közösügyes költségeket, semmi akadály fenn nem forgott tehát, hogy a költségvetés már ámult őszszel, idejekorán letárgyaltassék. Miért kellett azt ez évre Nagyni s miért kellett a regale- és véderő-törvényeket oly sietősen és soronkivül napirendre hozni, hisz mind kettő átok súlyként fog nehézkedni hosszú időn át e nemzetre, igen, mert az első a magán-tulajdont sérti s állami egyedárúsággá teszi azt, a mi addig földesúri előjog volt; az 1848-iki bölcs törvényhozás nem igy contemplálta s mi is nem azért szorgalmaztuk a feudális korszak ez utómaradványának eltörlését, hogy a földesurak helyébe a fináncokat és állami korcsmárosokat léptessék, a kik a népet sokkal inkább ki fogják zsarolni az eddigi kiváltságoltaknál. Itt igazán eben gubát cseréltünk. (Helyeslés szélső balfélől.) A mi a véderő-törvényt illeti, azt jó leszvala ily alakban soha a magyar törvényhozás elibe nem hozni s nem kényszeríteni a nép képviselőinek egy részét arra, hogy meggyőződésük és hazájuk ellen szavazzanak. (Igaz! TJgy van! szélső balfélől.) A kormány, bár a véderőtörvényt nagy számbeli többséggel vitte keresztül, önmaga is érezte nemzetellenes tettének és merényletének súlyos következményeit, látta a nemzet- méltó felháborodását, (Helyeslés a szélső baloldalon.) átlátta, hogy a felidézett vihar zátonyra sodorta hajóját s hogy annak recsegő bordái számos léket kaptak. Ledobálta tehát a hajórakomány egy részét s most a lék befoldozásához fogott, csakhogy az annyira rozzant, hogy kitatarozni nem lehet; a helyett új jármüvet kell építenünk, csakhogy azt nem fogjuk többé azon ügyetlen és mámoros (Derültség) kormányosra bízni, a ki már egyszer zátonyra irányította. E koraiányosnak lejárt az idej e,azt scartba kell immár helyezni; csakhogy fájdalom, hogy e purificatio árát ismét a nemzettel fizettetik meg, a bukott ministerek és főispánok nyugdíjai révén. (Derültség jobbról.) És én, t. ház, azt látom, hogy e purificatiónál sem igyekeznek a megsértett erkölcsi érzéknek elégtételt szolgáltatni, mert nem távolították el azon ministert, a ki minden rossznak, minden korteskedésnek, minden corruptiónak kovásza volt s a főispánok közül is leginkább azok mozdíttattak s mozdíttatnak el, a kik a korteskedésben nem fejtették ki a kellő erélyt; de a muszkavezetők, a honti, somogyi, hevesi főispánok s más ily gyászvitézek helyeiken maradtak. Különben a főispánok s a hivatalnoki kar azért voltak rosszak, mert felülről eomimpálták; a főispán becsértékét az emelte, ha minél több mamelukot liferált (Derültség bal- és szélső balról.) s igy nem a képességre, nem a közigazgatás helyes vezetésére, hanem a kortes érdemekre volt a fősúly fektetve. (Igaz! TJgy van! a szélső balfelöl.) i Ennek természetes következménye volt közigaz-