Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

281. országos ülés möjus 1-én, i-zerdán. 1889. 99 gátasunk silánysága, mert a főispán — a ki a candidatio révén tulaj donképen kinevezte a hivatalnokokat — a tisztikart igyekezett akként összeállítani, hogy az az ő kortesmissiójának megfeleljen ; a kortességben való ügyesség volt az egyedüli minősítvény le az utolsó községi jegyzőig, le az utolsó községi elöljáróig. Jöhettek aztán az ilyenek zsarnokoskodása s hűtlen kezelése ellen a panaszok halomszámra, azok ellen fegyelmi eljárás, vizsgálat vagy nem indittatott, [vagy bűneik elsimítottak; mig ellenben, ha nagy ritkán találkozott itt-ott egy kitünőleg minősített, de ellenzéki érzelmű hivatalnok, avagy e^ak olyan, a kit személyes érzete s törvénytisztelete visszatartott attól, hogy a korteskedés iszapjába nyakig be ne ugorjon, az ilyent aztán mindenféle fegyelmi eljárásokkal, bírságokkal üldözték s nem egyszer mozdították el hivatalából. (Igaz! Ugyvan! a szélső balfelől.) Ne csodálkozzunk aztán, ha ily erkölcsi felfogás és ily erkölcstelen rendszer mellett a corruptio járványos jelleget öltött, hogy a köz-, árvaés adópénzek elsikkasztása oly iszonyú mérveket öltött, hogy — a mint a tegnapi lapok irták — a ministerelnök ur mintamegyéiben: Hont- és Nógrádban, az erélyes adófelügyelő 16 községi jegyzőt s 30 községi elöljárót volt kénytelen sikkasztás miatt feljelenteni. Félek, hogy — mivel jó mamelukdiferánsok voltak — nem fogja őket baj érni, hanem az erélyes adófelügyelőt. (Ugy van! a szélső balfelől.) Félek, hogy az új főispánok kiválasztásánál is nem a közigazgatási képesség, hanem a kortestulajdonság volt a döntő szempont s hogy nem a rendszer változtatására, hanem csak a személycserére ügyeltek, a mely esetben csak nyugdíjterheinket emelték, de jót nem eredményeztek. A mi már most a költségvetés pénzügyi oldalát illeti, én abban sem találok semmi biztatót, semmi vigasztalót. Uj pénzügyministerünknek működéséről még nem alkothatunk ugyan magunknak Ítéletet, csakhogy félek, hogy ő is, mint a közös ügyes aera növendéke, (Derültség.) nem foghat a helyzet magaslatára emelkedni, nem foghatja bonyolult pénzügyeinket rendezhetni, mert ő is arra lesz károztatva, hogy osztrák praefectus legyen, a ki a pénzeket beszedi, kíméletlenül felexequáltatja, nem azért, hogy az ország szükségleteire fordítsa: hanem azért, hogy azt Bécsnek és a, hadügyi kormánynak kiliferálja. Magasabb értelemben vett pénzügyi politikát ő sem kezdeményezhet, kénytelen lesz az eddigi dilettáns pénzügyrainisterek nyomdokain haladva, folytonosan új meg írj adókat kieszelni, mert keze meg van kötve, mert leleményessége meg van bénítva, mert a közösügyek megkötött marschroutájával tud csak ő is haladni, mert tiltva van neki hazánk természetes gazdagságának forrásait felnyitnia s oly jövedelmeket teremteni, a melyek által a nép megterheltetése nélkül, sőt jólétének emelésével, teremthetne jövedelmeket. Igen, mert az hazánk emancipatióját föltételezné, azt pedig Austria — mely a mi gyarmati alárendeltségünkön élődiskedik — nem engedi meg s igy új pénzügyministerünk is kénytelen lesz azon sysiphusi munkát folytatni, hogy ez ország minden jövedelmi forrását lekötve tartsa, minden felcsikarható fillért kiliferáljon e hazából s koldustarisznyát akaszszon s vándorbotot adjon e hon szülöttjeinek kezébe. És mit várjunk közoktatásunk terén azon ministertől, ki magyarul ugy beszél, mintha Schmerlingtől tanulta volna s ki a magyar műveltséget a német mellett alárendelt szerepre kárhoztatja; a ki csak azt tartja derék magyarnak, a ki németül tud s a ki dicső elődét, Csáky Mihályt is megtette mameluknak. Mit érezhetnek Eötvös és Trefort, a midőn örökségük ily kezekbe jutott. És mit várhatunk pangó iparunk és kereskedelmünk terén ? Erre nézve kilátásaink szintén nem lehetnek biztatók, mert azzal, hogy a sok évek során rossz pénzügyministernek bizonyulttal töltötték be e tárczát s a fejvesztett vizszabályozást is ráruházták; azzal ipari és kereskedelmi miseriáinkon nem fogunk segíteni, miután a közös vám- és kereskedelmi szerződéssel rámérték arra. a halálos csapást. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Talán igazságszolgáltatásunkon várhatunk némi lendületet, miután ez az egyetlen tér, a hol az osztrák érdek nem köti még kezünket, a hol nem vagyunk kénytelenek az osztrák haszon- és hatalomvágynak alárendelni magunkat. E téren egy alkotó ész és erős akarat még tán teremthet valamit s reméljük is, hogy ha egyéb nem, legalább a bírói függetlenség — mely az eddigi gyámoltalan kezekben csak elmélet volt — testté fog válni s nem fognak bíráink továbbra is arra kényszeríttetni, hogy előmenetelüket kortes-érdemekkel igyekezzenek biztosítani, mert a Tisza-uralom alatt a ki jó kormánypárti kortes nem volt, az még csak börtönőr vagy csak hajdú sem lenetett; ez és a vagyonbukás volt az egyedüli minősítvény, a mi a hivatalok betöltésénél irányadó volt, mert hát az ily élősdieknél biztosítva volt a vak engedelmesség. Hinni akarom, ho^j ez egyetlen téren fogunk valamit nyerni: de a javulásnak ez egyetlen vékony reménye nem lehet mentő horgonya e kormánynak/mely a véderő-törvényben halálos Ítéletét önmaga irta meg. Azért én nemzetet megalázott és nyelvében meggyalázott e kormány iránt a bizalomnak még csak árnyékával sem bírhatok: a költségvetést általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául s csatlakozom a Mudrony Soma barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)