Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

94 231. országos ülés május 1-én, szerdán. 1889. vissz*. Ezen összeg ellen tehát kifogást tenni szintén nem lehet. Rendes fejlődési jelenséget látunk két tételnél, tudniillik a vallás- és közoktatási ministeriumnál, a melynek költségvetése 3'7-ről 6"7 millióra emelkedett, a mi természetesen közművelődésünk javára volt, a mint legalább részben a belügyministerium költségvetésének emelkedése is ilyen, a mely 7 millióról 11 egy fél millióra emelkedett. De, t. ház, ezen kormányzati ágakon kivül a többi kormányzati ágakban lényeges fejlődés, emelkedés, legalább a költségvetésben nem található és ez, azt hiszem, eléggé illustrálja eddigi közgazdasági és pénzügyi politikánkat. Különösen ki kell emelnem itt azt, a mi a földmivelés-,ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetését illeti, ez az egész, hosszú idő alatt, a szó teljes értelmében, teljesen mozdulatlan maradt; kezdetben is körülbelül 10 egv fél millió forintnyi összeget képviselt, ma is ezen összeget képviseli. Legmagasabb volt még 1881-ben és 1886ban, midőn 11'3, illetőleg 11'5 millióra emelkedett; de időközben ismét alászállt az előbbi niveaura. Ez az a kép, t. ház, a melyet államháztartásunk kiadási része mutat. Legkevésbé sem fényes, sőt komolyan aggasztó e kép, mert hiszen a 140 millió forintnyi kiadási szaporulatból, mely 1873 —1888-ban bekövetkezett, az államadóssági kamatok és egyéb holt terhek emelkedése, mint említettem, 70 milliót vesz igénybe; ellenben a cultur czéljainkra szóló előirányzatok csak 1 — 2 millióval gyarapodtak, e mellett a földmívelés-, ipar- és kereskedelem, mely tűlajdonkép hivatva volna az összes államélet táplálására, ma sem részesül egy krajczárral is több dotatióban, mint ezelőtt 20 esztendővel. Az egyetlen fényes pont, a mint említettem, közlekedési eszközeink, illetőleg államvasut-rendszeriink fejlesztése. De nézzük most ezzel szemben, t. ház, a képnek másik oldalát, a jövedelmi oldalt. Első sorban a legfényesebb pontot, tudniilik a közlekedési eszközöket, illetőleg a közlekedési ministerium alá rendelt állami üzemeket veszem szemügyre, már csak azért is, mert — mint mondám — ez képezi tulajdonképen nagy terheinkkel szemben az egyedüli, kézzel fogható, nagyobb szabású eompensatiót. Ezen üzemek 1873-ban mindössze 13-9 millió frtot képviseltek, ellenben a 80-as évek kezdetétől aztán gyors haladást mutatnak; nevezetesen 1879-ben 20 millió, 1880-ban 26 millió, 1881-ben 29 millió, 1882-ben 35 millió, 1883-ban 35 millió, 1884-ben 39 millió, 1885-ben 50 millió, 1886-ban 50-8 millió, 1887-ben 52 millió, 1888-ban 53 millió és végre a jelen évben 533 millió írttal vannak előirányozva. A mi a többi bevételi ágakat illeti, ezek egyike sem tüntet fel hasonló emelkedést. A régi czélok és egyáltalában a régi állami bevételek közül tulajdonképen csupán a dohányjövedéknél látunk lényeges fejlődést. Ezen bevételi ág 1873-ban 25 milliót tett s fokozatos fejlődési utján ma 46 millióra emelkedett. Megjegyzem, hogy ez nem csupán e jövedelmi ág benső fejlődéséből eredt, hanem, a mint tudjuk, a dohánygyártmányok árai időközben többször emeltettek, az eljárás, a behajtás szigorittatott és némely kedvezmény meg lett szüntetve. E jövedék mellett fejlődést mutatnak még a bélyeg- és jogilletékek, a melyek közül a bélyeg jövedelme 6*6 millióról 9*6 millióra, a jogilletékeké pedig 12'9-ről 17 6 millióra emelkedett. Más önkéntes, a dolog természetéből, valóságos belső fejlődésből eredő jövedelmi szaporulatot nem igen látunk. Látunk emelkedéstmég a fogyasztási adóknál. És pedig a fogyasztási adóknál megkülönböztetem a régieket az újaktól. A régi fogyasztási adóknál azok felemelése következtében 13.5 millióról körülbelül 21 millióra emelkedett a bevétel. Ellenben e mellett még új fogyasztási adók léptettettek életbe, nevezetesen a kávé-, sör- és ásványolaj-adó, a mely 7"5 millió jövedelmi többletet mutat. Az egyenes adók, legalább a régi egyenes adók nem mutatnak fejlődést, hanem igenis mutatnak nagy fejlődést az újonnan életbe lépett egyenes adók, a melyek 1875 óta lettek életbe léptetve, nevezetesen a nyilvános számadás kötelezettsége alatt álló vállalatok adója, a tőkekamat és járadék-adó, a vasúti és gőzhajózási szállítási adó és a hadmentességi díj, a melyek ma már összesen 33'5 milliót hoznak az államnak. Ezekben áll, t. h az, az állam j övedelmének fejlődése. Constatálnom kell itt, hogy az állam mezőgazdasági és bányászati üzemei daczára a nem jelentéktelen beruházásoknak, emelkedést egyáltalában nem mutatnak. így az államjószágok, a melyek 1873-ban 4-5 milliót és általában a hetvenes években 45 milliót jövedelmeztek, újabban — természetesen az államjószágok eladása következtében — már csak 25 millió jövedelmet szolgáltatnak. Hasonló a helyzet az állami erdők üzemében. Ezek 1873-ban és egyáltalában a hetvenes években körülbelől 7 millió jövedelmet hoztak és jelenleg nem adnak többet 65 milliónál. Itt tehát inkább csökkenést, mint emelkedést találunk, daczára annak, hogy nagyon valószínű, miszerint az elmúlt 15—16 év alatt az államerdők faállománya nem hogy növekedett volna, hanem inkább csökkent. Hasonló a helyzet az állambányászatnál. Az állambányászat igaz, hogy