Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

206. országos ülés márczins 19 én, kedden 1889. ír ugy keresnünk kell az okot, hogy miért buknak meg és ha megtaláljuk az okot, semmi sem természetesebb mint az, hogy ezt az okot kell eltávolítanunk és ily módon kell segíteni a bajon. (Nagyon helyes! Ugy van! a szélső baloldalon.) A bajnak okát igen könnyen megtaláljuk. Csak kezünkbe kell vennünk a statisticai adatokat. A t. honvédelmi minister ur ugyan azt mondta, hogy a statisticai adatok számait lehet igy vagy ugy összeállítani, a szerint, a mint az ember akarja, hogy ezt vagy amazt bizonyítsuk velők. Igaz, hogy ezt meg lehet tenni és a t. honvédelmi minister ur, mióta Tisza Kálmán ministerelnök urnak a tanítványa, ezen a téren igen nagy és elismerésre méltó eredményeket ért el; (Derültség. Ugy van! a szélső baloldalon) de a statisticai adatok mindenkor meg fogják nekünk adni az igaz feleletet, ha jóhiszemüleg s az igazság kutatása val nyúlunk hozzájuk, a mint fel akarjuk azokat használni; más czélra nem mutatják meg az igazat, de ha igaz kérdést intézünk hozzájuk, igaz feleletet adnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek a statisticai adatok pedig azt mondják, hogy a honvédségben minden száz, tiszti vizsgára jelentkező ifjú közül több, mint 90 letette a tiszti vizsgát s ugyanakkor a közös hadseregben alig tették le 30-an. Mi volt e különbség oka? A tantárgyakban nem volt semmi különbség. A közös hadseregben és honvédségnél a tiszti vizsga tárgyai ugyanazok. A szolgálati szabályzatot, tábori megerődítést s efféle dolgokat mind egytől-egyig ugyanazon módon és mértékben követelik meg a vizsgázótól egyik helyen ugy, mint a másikon; a különbség csak az, hogy az egyik helyen csak magyarul teszik le a vizsgát, a másik helyen németül. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát az eredményben mégis különbséget találunk, az nem eredhet másból, mint magának a nyelvnek kérdéséből, abból, hogy itt magyarul teszik le a vizsgát, amott pedig németül kell letenni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a bajon segíteni akarunk és azt tapasztaljuk, hogy a közös hadseregben igen kevesen teszik le a tiszti vizsgát és hogy ennek oka abban van, hogy a vizsgálat nyelve a német: legelső sorban azonképen kell a dolgon segíteni, hogy a vizsgálat nyelve magyar legyen. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ezt megteszszük, akkor elérhetjük a. kivánt eredményt a közös hadseregnél, akkor elég tiszttel fogunk rendelkezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most a kérdés az, t. ház, hogy a közös hadseregen belül, ugy, a mint az ma fennáll, keresztül lehet-e vinni azt, hogy a tiszti vizsga nyelve magyar legyen? És itt, megvallom egészen őszintén, hogy e tekintetben nekem is vannak aggályaim, melyek azonban egyszerííen, egy pillanatra megszüntethetők lennének akkor, ha felállíttatnék a magyar független hadsereg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok e kérdéssel soká foglalkozni, mert messze vezetne ; csak azt akarom megemlítni, hogy akkor egyszerre vége lenne mindazon nehézségeknek, a melyek ma fennállanak, megszűnnék azon nagy ellentét, mely a polgárok és ä katonai osztály közt létezik. A nemzet nem idegenül nézné a katonát, hanem nézné saját ereje revelatiójának, a saját ereje legüdébb hajtásának. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt eszembe jut egy diplomata, egy államférfiú, ki különösen szereti a maga nézeteit paradoxonokban kifejezni és a ki azt mondotta minapában egy félig nyilvános helyen, hogy Magyarországnak a külön hadsereget követelnie nem okos dolog, mert egy nehéz, kövér embernek, ha lovagolni akar, nem két gyenge lóra, hanem egy erős lóra van szüksége. Hanem az ilyen paradoxonokat mindig meg lehet fordítani, különösen, ha tartalmukat nem az igazság képezi, a mint itt is van. Én ezzel szemben azt mondom, hogy ha két sovány és kevésbbé súlyos ember akar lovagolni, akkor nem egy gyenge lóra, hanem két erős lóra van szükségük. És igy vagyunk mi is. Eltérve ettől, t. ház, meg akarom említeni azt, hogy igenis az én nézetem is az, hogy a mai állapotban a közös hadseregbe a magyar tiszti vizsgát behozni nem lehet, mert ennek egyik erős alapfeltétele az, hogy magoknak az ezredeknek nyelve, még pedig szolgálati és vezényleti nyelve egyaránt magyarrá tétessék. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És miután ilyen értelemben indítványt is kívánok benyújtani, kötelességemben állónak tartom megmondani először mindazokra a nehézségekre nézve válaszomat, melyek azzal szemben felhozhatók; kimutatni másodszor azon előnyöket, melyek ebből származhatnak. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Az ellen, hogy a hadsereg magyar ezredeiben a magyar commandó és a magyar szolgálati nyelv behozassák, felhozhatók katonai és jogi szempontból egyes ellenvetések. A honvédelmi minister ur a maga ellenvetéseit egy szóban szokta összefoglalni. Ez a szó az, hogy „bábel". Többször használta e szót a minister ur és mindig azt mondta, hogy ha mi a közös hadseregbe beviszszük a magyar szolgálati nyelvet, akkor ott a bábel fog előállani, mert akkor minden egyes nemzetiség: a csehek, morvák, illyrek, galicziaiak, vendek, szlovének, mindnyájan a maguk nyelve behozatalának szükségét fogják hangoztatni. Hát, t. ház, ez az ellenvetése a minister urnak két nagyon szomorú dolgot constatál. (Halljuk!) Az egyik dolog az, hogy a t. minister ur nincs tisztában a mi közjogunknak legelemibb alapfeltételeivel sem, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert hiszen tudnia kellene, hogy Magyarország a maga