Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
90 206. országos ülés mamim 19-én, kedden. 1889. Mert hiszen igaz ugyan, ha bár mily törvényeket hoznánk is, megmaradna a katonában egy tulajdonság, melynek én fontosságát kicsinyelni nem akarom, tudniillik a kötelességérzet. A katonában ez is igen becses tulajdonság és ha ez meg van benne, akkor is jó szolgálatokat tehet a hadseregnek. De a csupán kötelességtudó katonánál sokkal kitűnőbb, derekabb katona az, a ki egyszersmind lelkesedni tud azon ügyért, amelyért küzd. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha már a közkatonánál is szükség van a lelkesedésre, annál nagyobb szükség van rá a tisztnél, a ki elöljárója, felebbvalója, vezetője a rábizott csapatnak. A Napóleoni háborúknak egy hires embere, Marmont tábornok munkájában : „Esprit des institutions militaires" megírta, hogy a katonák kétszer annyit érnek, mint a mennyi a számuk, ha oly tisztek vezetése alatt állnak, a kik őket lelkesíteni tudják. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jó volna, ha a t. honvédelmi minister ur is ilyen katonai auctorokat is olvasna, a helyett, hogy most a Corpus Juris tanulmányozására adja magát, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert higyje meg a minister ur, hogy a katonai írók tanulmányozásában talán még valamire mehet, de a Corpus Juris tanulmányozásának, azon sikerek után, melyeket e téren elért, Nagyjon örökre békét. (Derültség a szélső baloldalon.) Félni kell azonban attól, hogy a katonai téren való tanulmányozása is ily eredményekre talál nála vezetni, mert a minister urnak gondolkozásmódjában egy sajátságos jelenséget kell constatálnom. Egészen józanul és helyesen gondolkozik azon kérdésekről, melyekhez nem ért, melyek a polgári körbe tartoznak és ott téveszti el, a hol katonai dolgokról van szó. A minap nagy előadást tartott nekünk arról, hogyan kell a festőt és a csizmadiát nevelni; (Derültség a szélső baloldalon) megmondta, hogy ha ő valakit festő'vé akar ne\elni, akkor ecsetet ad kezébe és bizonyosan azt is fogja tudni a minister ur, hogy azon fiatal emberből, a kiben sem képesség, sem tehetség, sem akarat nincs arra, hogy festő legyen, még akkor sem fog festőt nevelni, ha kurta vasra vereti is és mégis azt hiszi, hogy katonatisztet fog nevelni, ha kaszárnya-áristommal és az egyesbe való bezárással iparkodik neki megadni az általa úgynevezett szelid nyomást. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon nem terhesebb-e és nem fogja még inkább a lelkesedést megölni a tisztikarban az, ha nemcsak személyes szabadságának egynehány napra való korlátozásáról van szó, hanem annak elnyomásáról, a mi neki a legdrágább: a nyelvéről. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ne méltóztassanak, t. ház, a túloldalról előállani azzal, hogy hiszen e tekintetben a helyzet javulni, nem pedig rosszabbulni fog a mostanival szemben ; mert ezt hallottuk a t. minister úrtól, a ki még hozzá tette, hogy a ki másképen adja elő a helyzetet, szándékosan akarja félrevezetni a közvéleményt. Igenis, meg fog maradni a nyelvkérdés azon stádiumban, a melyben volt. eddig, sőt bizonyos tekintetben még javulás is fog történni, de * nem is ez az a sérelempont, a mely a nemzetet e szakaszszal szemben elkeseríti, hanem igenis az, hogy a vizsgálat német nyelven tartatván és az ifjúságtól megköveteltetvén az is, hogy magát németül fejezze ki, elő fognak fordulni oly esetek, a mikor valaki tökéletesen képes ugyan a vizsgálatot letenni, a mikor valaki tökéletesen képes minden egyes szaktantárgyból kiállni a vizsgát, csupán azon egy qualificatiója hiányzik, hogy németül tudjon és ez elég arra, hogy az illető a tiszti vizsgán megbukjék,aminek az lesz a következménye, hogy a második évet büntetésképen lesz kötess szolgálni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az tehát a sérelem és az ingerelte fel annyira a nemzetet, hogy ha valaki németül nem tud, az elegendő oknak tekintetik arra, hogy egy második évi szolgálatra köteleztessék. (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Es ha ezzel szemben a ministereinök ur felkelt és azt mondta, hogy a mostani állapot sokkal kevésbé jó, mint a minő lesz majd az ezentúli, ugy vele szemben ki kell fejezni azon vádat, hogy igenis, a ki az embereket tévútra akarja vezetni, az ő és nem mi. (ügy van! a szélső baloldalon) A panasz oka tehát az, hogy nincsen elegendő tiszt. Már most nekem, t. ház, szent meggyőződésem ... (Egy hang jobbfelöl: Micsoda? Mozgás a szélső baloldalon) azaz bocsánat: nem akarom ezt a szót használni, nem azért, mintha nem volnának meggyőződéseim, melyeket magamra nézve szentnek ismerek el, hanem azért, mert nem akarom meggyőződésemet mindennap ötvenszer a piaezra vinni, oda, a hova az eladó portékákat is a vásárra viszik. (Élénk helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon ) Meg vagyok tehát győződve arról, hogy az a mód, melyet nekünk proponálnak, hogy tudniillik kényszereszközökkel neveljünk több katonatisztet, a lehető legrosszabb, melyet ajánlhatnak, a lehető legkevésbé fogjuk ezzel a czélt elérhetni és ha elérnénk is, az ár, a melyet érte adnunk kell, nagy: saját nemzetiségünket kell áldozatul adnunk azért, hogy legfellebb egynéhány tiszttel több legyen a hadsereghen, de csak aféle tiszt,* a ki nem hogy a helyét nem fogja megállani, de még demoralisáló hatással lesz a többiekre. (ügy van! a szélső baloldalon,) Hámi a bajon segíteni akarunk, akkor a bajt kell vizsgálni. Ha a minister urak panaszkodnak a miatt, hogy sokan megbuknak a tiszti vizsgán,
