Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

•206. országos ülés märcsrius 19-én, kedden. 1889. gg hiszékenységgel vagy politikai rövidlátással meg nem verte őt, nem fogja komoly képpel vitatni, hogy a tiszti vizsga nyelvének egyfelől a magyar, másfelől az osztrák törvényhozó testületek körébe való utalásával, a vezénylet és vele együtt a hadsereg egységét, annak fentariását vagy szétdarabolását az egyik vagy másik parlament váltakozó hangulatának és többségének szolgáltatja ki. Elfogadom a törvényjavaslat 24. és 25. §-ait, pártolom G-ajári t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! Csak egy rövid felvilágosítással tartozom. (Halljuk! Halljuk!) Vadnay Andor t. képviselő urnak, a ki kifogásolta a törvényjavaslat azon intézkedését, hogy az egyéves önkénteseknek csak 15%-át helyezik át a honvédséghez, azzal a felvilágosítással szolgálok, hogy igenis eredetileg mindjárt az egyéves önkénteseknek 157°-át a honvédséghez sorozzák be; azon kivül azonban a hadsereghez besorozott egyéves önkéntesek 11. és 12-ik évfolyama szintén a honvédséghez tartozik, ez pedig 147°-a az összes egyéves önkénteseknek. Ennélfogva a honvédségnél tényleg az összes egyéves önkénteseknek 297o-a fog szolgálni, a honvédséghez besorozandó legénység pedig — a mint a t. képviselő ur igen helyesen mondta — körülbelül 307o-a az összes újonczoknak és igy az arány teljesen helyre van állítva. Ezt akartam felvilágosításul megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Hoitsy Pál! (Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Vadnay Andort, képviselő ur beszédére nem akarok sok szót vesztegetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megtalálja ő érveivel szemben a czáfolatot azon beszédeiben, a melyeket egyrészt erről az oldalról, (ügy van! Derültség a szélső balon) másrészt pedig választói előtt mondott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt gondolom, t. képviselőház, hogy ő bizonyos tekintetben még is tévedett ma, a mikor előttünk a felségjogokat magyarázta... Vadnay Andor: Egy szóval sem említettem a felségjogokat! Hoitsy Pál : . . . legalább is nagyon bőven magyarázván, hogy a fejedelem jogai és személye által sokkal jobban biztosítva találja minden 'igényeinket, mint a népképviselet factorai által; ő a fejedelem jogai közül csak egyről akart teljes pietással megemlékezni, a kegyelmezési jogról. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ezután, t. képviselőház, még csak védekezni sem akarok azon dicséretekkel szemben, a melyekkel pártunkat elhalmozta, hanem egyenesen KBPVH. NAPLÓ 1887—92. X. KÖTET. tárgyamra térek, mivel röviden kívánok szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Felvetem tehát a kérdést egész egyszerűségében, a mint előttünk fekszik és ez az: a hadügyi kormány azt a szomorú tapasztalást tette, hogy tartalékos tisztjei nincsenek elegendő számmal, előáll tehát egy törvényjavaslattal, a melynek bevallott ezélja az, hogy a vizsgára kényszerrel szoríttassanak rá az ifjak, hogy ez által a hiányon segítve legyen. Ezzel szemben a megvilágítandó kérdések a következők. Először, hogy ezen módon el lehet-e érni azt a czélt, melyet a hadügyi kormány maga elé tűzött? másodszor, ha el is lehet érni ezen czélt, vájjon nem túlnagy-e az ár, melyet ennek fejében fizetünk ? harmadszor nem lehetne-e sokkal egyszerűbb módon sokkal nagyobb mértékben megközelíteni és elérni a czélt? és negyedszer, mik a következményei mindezen vizsgálatoknak? Egész röviden kívánok ezekre nézve nyilatkozni. (Halljuk!) T. ház! Mindenki, a ki nyugodtan, komolyan tanulmányozta az újkori eseményeket, különösen pedig a hadügyi történeteket, arra a meggyőződésre kell hogy jusson, hogy elmúlt az a kor, midőn a hadi tudomány egyes nagy csapatok ide-oda tologatásában áll és midőn a legnagyobb hadvezér az volt, a ki, mint a sakktáblán a figurákat, a legnagyobb ügyességgel tudta ide-oda tologatni ezredeit, csapatait. Az, a mit a XIX. században minden téren tapasztalunk, bekövetkezett a hadseregben is: hogy mindig jobban érvényesül az ember a maga személyes, egyéni tulajdonságaival, tehetségeivel, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma már, t. ház, a feloszlott rajokkal való küzdelemmel, az elszórt csatáríánczok mellett, minden egyes katonának erejére és személyes tehetségeire szükség van, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) szükség van erkölcsi és szellemi erejére is; (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon) szükséges, hogy nem csak tisztjétől, hanem sokszor altisztjétől is függetlenül önmaga határozza, meg helyzetét, önmaga fogja fel, mi a teendője, hogyan közelítse meg az ellenséget ugy. a hogy legjobban van előtte fedve és a hogy azt a legbiztosabban lelőheti; jöjjön akkor és menjen előre akkor, midőn a leghelyesebbnek tartja, függetlenül minden felebbvalójának beavatkozásától, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És mentől inkább van szükségünk arra, hogy ott minden egyes katona egy egész embert képviseljen és hogy legjobb tehetségük és lelki tulajdonságaikkal vegyenek részt, annál inkább veszedelmes az, ha azt az embert nemcsak nem lelkesítjük, hanem inkább elkeserítjük őt azon feladatok teljesítése iránt, a melyeket tőle várunk. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) 12