Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

= 8 206. országos ölés msirezias 19-én, kedden.. l?8f). gálát, az ott tapasztalt katonai bánásmódnak különben gyűlöletes emléke, itthon, hazánk határain belül németté varázsolja. Igaza van György Endre tisztelt barátomnak, a 48-as párt magatartása e javaslattal szemben nagyjában mindenki által érthető, sőt épen megfelel a párt általános •aspiratiójának, de a mérsékelt ellenzék ilyetén érvelésében hiányzik a minden argumentatiónak nélkülözhetlen kelléke, hiányzik benne a következetesség, hiányzik a józan észnek legprimitívebb logicája. Nem a germanisatiótól, ettől a medveezukorból készült nevetséges krampusztól való félelem indít engemet tehát arra, hogy a tartalékos tiszti vizsgánál a magyar államnyelvnek több jogot, nagyobb érvényt kívánjak az eddiginél. Hanem erre indít az a nagy elvi jelentőség, mely a magyar nyelvnek a közös hadseregnél is hangsúlyozásában nyilvánul, erre indít az a tekintet, hogy a tiszti vizsga, a mennyire a vezénylet egysége engedi, hazám ifjúságának könnyűvé tétessék. Két javaslat fekszik erre vonatkozólag előttünk. Az egyik kötelezően utasítani akarja a hadügyi kormányt, hogy az oktatás és vizsgálat az elméleti tárgyakból magyar nyelven eszközöltessék, a másik intézkedést kivan erre nézve magának a törvénynek szövegében. A kérdés egész lényege tehát annak eldöntésében áll, hogy a tartalékos tiszti vizsga nyelvének meghatározása a törvényhozás vagy a kormányzati teendők keretébe tartozik e? Ha nem volna itt mindennél nyomósabb érv a politikai czélszerűség, a melynek elfogulatlan keresése minden jóravaló törvényhozó szemében oly szent kötelesség, a melyhez szilárdul ragaszkodni kell, a köznapi áramlatok, a felcsigázott szenvedélyek bármily erőszakos hullámai közepett ; ha — ismétlem — maga a politikai czélszerűség nem volna eléggé nyomós érv : könnyű volna kimutatni azt, hogy a kérdésben levő tárgy természetén kivül alkotmányunk egész szelleme, a felelős ministeriumot elrendelő 1848: VI. t.-cz. és az 1868-iki véderőről szóló t.-czikkek a katonatiszti qualifieatio meghatározását egyenesen a kormányzati teendők fogalma alá sorozzák. (Helyeslés jobbfélől.) Minthogy azonban ezek a momentumok a kérdésnek inkább alaki oldalára vonatkoznak s figyelmen kivül Nagyják annak politikai hátterét s mivel épen mi, mi törvényhozó testület, vagyunk hivatva arra is, hogy e részben, ha szükséges volna, bármiféle törvény- vagy alkotmány-revísiót kezdeményezzünk: elégnek találom e részben kizárólag arra szorítkozni, hogy miért tartanám nemcsak felesleges, de határozottan káros és eszélytelen intézkedésnek a tiszti vizsga nyelvének törvényhozási kérdéssé tételét. Midőn az 1868-iki törvényhozás mindent, a mi a hadsereg vezénylete, vezérlete és célszervezete körébe tartozik, kormányzati tárgygyá tette, hogy ezen ügyeket ő Felsége, kormányának teljes parlamenti felelőssége mellett személyesen intézze, bizonyára nem tette, nem tehette ezen fontos elhatározását mélyebb megfontolás, alapos és nyomós indok nélkül. Hanem tette igenis azért, mert ő Felségében, dicsőségesen uralkodó királyunkban és utódaiban több biztosítékot talált a hadsereg védképességének ellenőrzése, egységes katonai szellemének, odaadó hűségének fokozása iránt, mintsem talált volna egyfelől a párt- és nemzetiségi küzdelmek folytonos szinterét képező osztrák, másfelől pedig a magyar népképviseleti törvényhozásban. A két állam védelmének közössége s az egységes vezénylet tartóssága más, mint ilyen berendezés mellett, nem is képzelhető. (Helyeslés jobbfelöl.) S itt, hogy conclusiómra eljussak, meg kell állapítanom azt, hogy mit érthet a törvény, mit ért mindenki, a ki a véderő szerepkörével tisztában van, vezénylet fogalma alatt? Nem a vezényszót, mint ezt kicsinyesen báró Prónay Dezső tisztelt képviselő ur magyarázta, ki a gyakorlótéri rövid commandószót, hadjáratban, tehát, a hol ennek nincs többé szerepe, valószínűleg a trombita- és sípjelet akarja vezénylet alatt érteni. (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Hanem igenis a vezénylet jelenti az intézkedési jogot a felett, hogy ki ruháztassák fel parancsnoki hatáskörrel a hadseregben, kicsoda kinek parancsoljon és kinek tartozzék első sorban engedelmességgel háborúban és békében egyaránt. Ki rendelkezzék a csapatokkal vagy egyes emberekkel, a sereg vagy hadtesttől le egészen a két vagy három emberből álló önálló őrjáratig. Más szóval, ki és minő qualifieatio alapján nyerjen katonai hatáskört, altiszti vagy tiszti rangot a véderő szervezetében. És minthogy ő Felsége kizárólag a felelős hadügyi kormányok ellenőrzésével, nem pedig a törvényhozó testületek előleges beleszólása mellett eszközli a tiszti kinevezéseket, mi természetesebb, mint hogy a tiszti qualifieatio meghatározása is első sorban kormányzati jogkör és kötelesség; (Helyeslés jobbfelöl) fenmaradván természetesen ugyanaz a correctivum a törvényhozás részéről, a minél egyebet, ha nem utasítás, hanem a törvény szakasza rendelkeznék is, alkalmazni ugy sem lehetne: a kormány utólagos felelősségre vonása. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A ki tehát a monarchia mindkét államának kölcsönös és együttes védelmét, mint a tisztelt mérsékelt ellenzék, a 67-iki kiegyezés alapján egységes hadsereggel véli sikeresen eszközölhetőnek; a kie meggyőződését nem csak felfelé, hanem mindenütt, az utczán is, a hol az kevésbé népszerű, ki meri mondani: az, ha csak az Isten álomlátó