Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

200. országos Méz márezitis 19-én, kedden. 1899. 85 nemzet, ép ugy a magyar is, nemzeti nyelve nélkül nem más, mint élőhalott. És minket felemel, minket nemes lángra, lelkesedésre és erőre gyújt küzdelmünkben annak tudata, hogy a hon fiai, legalább annak óriási többsége bizonnyára velünk együtt érez, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) velünk együtt akarja megmenteni s jövőre is biztosítani, mégpedig törvény által a drága magyar nyelvet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) Nemesen, dicsőén, nagyszerűen mozdult meg az egész nemzet ifja s örege egyaránt, (Helyeslés a bal és szélső baloldalon) mint háborgó tenger hullámhegye, emelkedett fel tiltakozó szavával, a melyet e haza minden vidékein látva, hallva s tapasztalva, én remélek, bizom és hiszek a nemzet diadalában s koszorús költőnkkel a lelkesült nemzetre tekintve, mondom: „Koszorúkat ide, veszteglő cserágat, Hősök nemzedéke emelkedik ott, Hol ily tűz az ifjú s hol ily ifjú a vén, Nem lehet a nemzet, nem — élve halott." Nem fogadom el sem magát 25. § t, sem a határozati javaslatot. (Élénk éljenzés a bal- és szélső balon.) Dárdai Sándor jegyző: Vadnay Andor! Vadnay Andor: T. ház! (A bal- és szélső baloldal tagjai tüntetőleg Nagyják el helyeiket. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mélyen érzem helyzetem nehézségeit, midőn a parlamenti tekintélyek egész sora által megvitatott kérdéshez szólani kívánok. S ha mégis vállalkozom álláspontomat védeni vagy bővebben megvilágítani, tenni szeretném ezt a nélkül, hogy a szenvedély vagy türelmetlenségnek leghalványabb árnyát is keverjem előadásomba, vagy olyanra mások részéről okot szolgáltassak. (Helyeslés a jobboldalon.) Lelkiismeretes, féltékeny megőrzése alkotmányunk biztosítékai és nemzeti aspiratióinknak s ezen negatív, de alku tárgyát nem képezhető kötelesség korlátai között emelése a monarchia véderejének egész a lehetőségig: ennek a két tekintetnek engedhetek csak elhatározó súlyt meggyőződésemben. Mert ama harmadik, sokat hánytorgatott kérdésnek vitába vonása, hogy Tisza Kálmán vagy más valaki vezesse-e a kormány ügyeit, e nagy fontosságú javaslat elbírálásánál, a vele járó időpazarláson kivül, csak a szigorú tárgyilagosság rovására eshetik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Katonai szempontból eléggé indokolja az önkéntesi előjog tervben levő feltételhez kötését a hadseregben, háború esetére apodicticus bizonyossággal jelentkező tiszthiány. S ha Nagy István tisztelt barátomnak, kit előnyösebben van szerencsém ismerni, hogy sem adatai megbizhatóságához bármi kétely férne, ha neki még ugy sikerült volna is kimutatni, hogy alantas tisztekben hiány nincs, sőt nem lesz még egy esetleges mozgósítás első napjaiban sem: ezen adatok elég megnyugtatást épen azért nem nyújthatnak senkinek, mert szemben áll velük az a sajnos körülmény, hogy a hadsereg létszámában mindjárt a hadjárat kezdetén beálló fogyatéknak csupán a legénységi részét lehet a póttartalékból fedezni. Mivelhogy a póttartaléki contingensnek — s ezt ő épen ugy tudja, mint én —csupán közlegényei vannak, de egyetlenegy tisztje sőt altisztje sincs A legutóbbi hadjáratok adatai bőséges tanulságot nyújtanak arra nézve, hogy mindjárt az első összecsapásnál több mint kétszeres arányban éii a veszteség a csatárlánczban álló alantas tisztek sorait. Veszteség, a melyet sem a legénység, sem a póttartalék állományából hetyrepótolni nem lehet; pedig pótlása hetekig — de hosszú időt is adtam — napokig tartó halasztást, a válság veszélye nélkül semmiesetre el nem tíír* (Ugy van! a jobboldalon.) Minthogy pedig kétszer akkora, vagy jelentékenyen nagyobb activ tisztikart szervezni, mint a mekkorával ma rendelkezünk, államháztartásunk helyzeteitem enged —sebben, azt hiszem, egyetért velem a szakasz legszenvedélyesebb támadója is — az egyéves önkénteseknek szerintem buzdítása, az önök, sőt Gajári t. képviselőtársam szótára szerint is, kényszerítése arra, hogy a tiszti fokozatot elnyerjék, korántsem oly kicsinylendő katonai és financiális érdek, mint ezt a javaslat ellenzői, élükön gróf Apponyi Alberttel, feltüntetni igyekeztek. (Helyeslés jobbfelöl.) A kérdés tehát egyedül az lehet, hogy menynyiben jogosult az eszköz, mely a tartaléktiszti létszám emelésére itt ajánltatik s hogy annak hátrányai arányban állanak-e a hozzá fűződő katonai érdekkel s végre a kifogások, melyek ellene nemzeti, politikai és társadalmi szempontból emeltettek, mennyiben komolyak, mennyiben számbavehetők '? S itt mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy nem osztozom azok nézetében, kik a. második szolgálati évet igazságtalan tehernek állítják; nem osztozom G-ajári tisztelt képviselőtársaméban sem, ki azt felszólalásában súlyos kényszerrendszabálynak nevezte. A tárgyalás alatti szakasz megbirálásában kiindulási pontom más nem lehet s a teljes igazság szerintem az volna, hogy a katonai szolgálatok terén senki fia előjogban ne részesüljön. A törvény rendelkezése igy szóljon: a védkötelezettség általános, önkéntesi jogkedvezmény nincs. Azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, hogy ő az egyenlőség eszméjét érvül itt csak arra nézve fogadja el, hogy mindenki annyi ideig szolgáljon, a mennyi idő alatt a szükséges katonai készültséget elsajátíthatja, mert azon túl a katonai szolgálat indokolatlan teher az egyesre, a társadalomra s az államra egyaránt. Nem szó szerint