Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

80 206. országos ülés márczius 19-én, kedden. 1889. márczius 19. A bihari vasutak tárgyában, minister­elnök úrhoz. Eötvös Károly". Elnök: A képviselő ur az ülés végén fogja megtehetni interpellatióját. (Helyeslés.) Több jelentés nem lévén, következnék a napi­rend. A napirend előtt azonban Papp Elek kép­viselő ur kivan személyes megtáraadtatás folytán nyilatkozni. Papp Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak pár perezre vagyok bátor a t. háznak nagy­becsű türelmét és figyelmét kikérni és igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Legközelebb a márczius 15-iki ünnepélyek alkalmával választókerületemben voltam. S igy — Meltzl Oszkár képviselőtársam márczius 13-án tartott beszédemre vonatkozólag (/ tett megjegy­zéseire ez ideig nem felelhettem. 0 a többek közt azt monda, hogy argumentumok hiányában a rá­galmazáshoz folyamodtam akkor, midőn Szeben vármegye határozatát kétes értékűnek jeleztem, a mely szerint tudniillik Tisza Kálmán minister­elnök urnak bizalmat szavazott; sőt tovább menve a 25. §. és Gajári Ödön képviselőtársunk hatá­rozati javaslatát pártolásába, oltalmába vette. Erre vonatkozólag kénytelen vagyok személyes kérdésben felszólalni. Részemről azt a fegyert. a melyet magamra vonatkozólag sértőnek tartok, más ellen alkal­mazni soha nem kívánom s igy a sértő kifejezé­seit Meltzl urnak hasonló sértésekkel viszonozni nem fogom. Hanem egyszerűen kijelentem, hogy a rágalmazás legkevésbbé volt czélom és szándé­kom, hanem igenis megdöbbentőleg hatott reám azon körülmény, hogy épen Szeben vármegyében jöttek létre és hangoztak el azon határozatok és bizalmi nyilatkozatok, a mely vármegye tudva­levőiéi? a Schulvereinnak ős fészke. T. ház! A példátlanul engedékeny nemzeti­ségi törvény, magyar nagylelkűséggel, annyi téren, szinte korlátlan versenyre hivta ki a haza vendég­ajkú lakóit, mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy különösen a szászok minden alkalmat fel­használnak arra, hogy a magyar nemzet jogosult aspiratióit s különösen a magyar nyelv iránti vál­tozhatatlan s forró ragaszkodásunkat oly szinben tüntessék fel, mintha az ő ellenök irányult táma­dás volna. Miután, mondom, ezt tapasztalom, jogo­sítva éreztem magamat arra, hogy kétségemet fe­jezzem ki a szebeni határozat őszintesége felett; annyival is inkább, mert jól tudom, hogy a Schul­vereinnak van egy orgánuma Lipcsében, mely ott megjelenik és melynek czíme: „Evangelische lutheranische Kirchen-Zeitung". Ennek f, évi január 18-iki számában a közoktatásügyi minis­temek kiadott rendeletére vonatkozólag oly ismer­tetés jelent meg, melyet elolvasván, azon meg­győződést érlelte meg nálam, hogy az ismertetés­nek szerzői és a szebenmegyei határozatnak meghozói közt szerves összefüggés van. Ez ismer­tetést bátor vagyok felolvasni, hogy ebből méltóz­tassanak megérteni azt, hogy miként gondolkoznak és irnak azok az urak a külföldi lapokban nyel­vünkről s műveltségünkről, kik Tisza Kálmánnak dícséneket zengenek. Elnök: Arra kell kérnem a t. képviselő urat, hogy röviden méltóztassék nyilatkozni, mert azt f hogy mit irnak rólunk a külföldi lapokban, mind felolvasni még sem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Hall­juk! Halljuk! balfelöl) Papp Elek: T. ház! A lehető legrövidebben fogom felolvasni, különben ha nem méltóztatnak parancsolni, hogy szórói-szóra elolvassam, elmon­dom értelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nem hosszú és érdekes lesz tőlem magyar nyelven elolvasott né­met közleményt hallani. (Olvassa): „Unseren Heisspornen hat das neue Jahr keine angenehme Bescherung gebracht. Der neue Unterrichtsminister Gráf Csáky hat nämlich einen Erlass an die kgl. Ober-Studiendirektoren gerich­tet, in welchem er anf einen gründlicheren Unter­richt in der deutschen Sprache und Literatur an den Mittelschulen dringt. Die Erfahrung, dass weder das Gymnasium, noch dieRealschulehierin das Erforderliche leisten, und die Einsicht, wie nöthig die Kenntniss der deutschen Sprache von kulturellem Gesichfspunkt ist, nöthige ihn, sagt der Minister, der Lauheit gegenüber S telimig zu nehmen,mitwelcher einzelne—nichtdiemeisten?— Anstalten den deutschen Sprachunterricht betrei­ben, und darauf zu bestehen, dass bei derBehand­lung dieses Lehrgegenstandes mitdemselbenErnsf; vorg-egangen werde, wie bei deni Unterricht der übrigen Fächer. Jeder, der die Verhältnisse kennt, wird diese Massregel nur biliigen, die deutsche Sprache ist der Hauptkanal, der dem Ungarlande europäisehe Kultur zuführr, und wer da weiss — und wer sollte es nicht wissen ? — dass es híerzulande Anstalten gibt, die inschlecht verstandener patriotischer Pfiichterfüllung sich dessen förmlich rühmen, auf diesem Felde nur geringe Erfolge aufgewiesen zu habén, der wird dem Minister seine Anerkennung nicht versagen können, dass er sich zu einer That aufrafffce, die nicht danach angethan ist, ihn bei den Chauvinis­ten dieses Landes beliebt zu machen. Sie verschonen ihn auch mit ihren Pfeilen nicht. Welch' thörichter Gedanke: Die Frucht zwanzigjähriger nationaler Arbeit in Ungarn zu vernichten, so rufen ihre Organe in edler Entrüs­tung aus, obwohl es ihnen nicht. unbekannt ist, dass mit diesem Erlass der nationalen Arbeit kein Haar gekrümmt wird, ja, dass die Verordnung kaum Früchte tragen dürfte, da ja zur Beibrin­gung deutscher Sprachkenntnisse nicht blos der Besitz dieser Kenntnisse selbst, sondern auch ein Herz für das Deutschfhum gehört. Und wie die

Next

/
Thumbnails
Contents