Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
70 2Ö5, országos ülés mdrczlns 18«iin, bétfőn. 1889, dalom volna, ez lenne legerősebb bizonyíték a kiegyezés ellen. (Halljuk!) Nem jogosult általában először azért, mert nem hiszem, hogy Magyarországon akadna politicus, a ki azért, hogy saját nyelvét a törvény utján biztosítani akarja, bármely más irányban, bármely más nemzet jogait csorbítaná. Mi azzal legkevésbbé törődünk, sőt örülünk rajta, ha más is boldogulni akar, de a magunk boldogulását megköveteljük. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) De hogy nem jogosult az aggodalom, erre a t. honvédelmi minister urnak a legn igyobb auctoritást, a Wehrgesetzet németül fogóm felolvasni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor jobban megérti!) Austriában a Wehrgesetz igy van kihirdetve, promulgálva: „Mit Zustimmuug der beiden Häuser des Reichs rathes flnde ich zu verordnen, wie folgt". A magyar védi örvény e része a Wehrgesetzben igy van szerkesztve : „Die getreuen Magnaten und Repräsentanten unseres geliebten Königreiches Ungarn habén in gemeinschaftlichen Übereinstimmung unserer Majestät nachfolgenden Gresetzartikel zur Sanction vorgelegt". Ebből megérti a t. honvédelmi minister ur, mert németül van mondva, (Derültség bal- és szélső bal felől) hogy mi különbség van a magyar állam és az osztrák állam alkotmánya közt. Már most, t. ház, én azt mondtam, hogy ez az aggodalom alaptalan. Hogy ezt bebizonyítsam, visszatérek arra, igaz-e, hogy felségjog az, a miről vitatkozunk, vagy nem? Ha felségjog, akkor bizonyára Austriában is felségjog, sőt erősebb mértékben, mint nálunk, mert ott a király nem azt mondja, hogy „a két házbeleegyezésével", hanem „verfüge Ich". Tehát ott kétségtelenül erősebbek a felségjogok, mint nálunk; s ha felségjog, akkor Austriában joga van a császárnak saját tetszése és belátása szerint intézkedni. Ha itt a magyar király a magyar oktatási nyelvet behozza, akkor joga van arra, hogy ott az ő felségjoga alapján a németet behozhassa. De hát mire való ez aggodalom akkor, ha felségjog? Ha pedig nem felségjog, akkor megvárjuk-e, hogy az osztrák Reichsrathnak tetszik-e nekünk megengedni s esetleg az ő foederalisticus áramlataitól való félelemben önmagunk alatt ássuk a fát ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akár felségjog tehát, akár nem, az az aggodalom, a melyet önök e házban felhoznak és hangoztatnak, merőben alaptalan. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) De hogyan keletkezhetett, t. ház, az, hogy a magyar parlamentben egy oly múltú férfi, mint Tisza Kálmán, ily elveket hirdet. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Volt és van a Tiszacabinetnek oly múltja, a melyben ily dolgokat keresztülvinni, sőt csak megkísérelni is erkölcsi és politikai lehetetlenség volt. Arra, hogy ez megkísérelhető legyen, hogy a retrográd irány közjogi szempontból inaugurálható legyen, legelőször reconstruálni kellett a cabinetet. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) S ime, mi történt? Az igazságügyminister ur, a kinek, azt hiszem, a magyar hazafiság szempontjából való commentálása a mondottak után teljesen elengedhető, (Helyeslés balés szélső baloldalon) ez a Thun-patens magyarja s ez stigmatisálja az egész cabinet politikai irányát közjogi szempontból. Azon kivül ott van a honvédelmi minister ur. Előre bocsátom, hogy a magam részérő] legnagyobb mértékben adózom személyének minden tisztelettel, ugy a hogy azt innen megkülönböztetésül Tisza Kálmánnal szemben ismételten hangsúlyozták, mert becsülöm ismert, tiszta meggyőződéseért még akkor is, ha azt nem helyeslem, mert megkövetelem, hogy nyiltan és őszinte férfias báTörsággal hirdesse azt, a mit meggyőződésének vall. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Es ebben különbözik előnyére a honvédelmi minister ur Tisza Kálmántól. (Élénk helyeslés és tetszés bal- és szélső baloldalon.) Mennél inkább adok igazat ezen általános szempontból az emberrel szemben, annál veszélyesebb igazságok ezek a politicussal szemben. Köztudomású dolog, a t. minister ur is elégszer tapasztalta és államtitkár korában való mellőzésének is ez volt az indoka, hogy az egész nemzetben bizonyos aggály kelt lábra, midőn arról volt szó, hogy báró Fejérváry honvédelmi ministerré legyen, mely aggály nem személyének szólt, hanem aközös hadse egbeli katonának, kivel szemben félő volt, hogy a mint becsületes meggyőződését örökölte, azt ugy át is fogja ültetni s hűen fogja képviselni. Mégis történt. A honvédelmi minister ur már feketesárgább nem lehet. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ez a cabinetnek második tagja. Van azután egy harmadik tagja, a kereskedelmi minister ur, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) aki aulicus hajlamait az egész világ előtt nyilvánosan kézcsók alakjában kellőleg kimutatta. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon,) Nem is akarom felhozni, hogy kaposvári mandátumáért bizonyos hálával tartozik, hanem áttérek gróf Csáky minister úrra, (Halljuk!) a ki meggyőződésének és közjogi hitvallásainak a cabinetbe lépésekor oly fényes tanújelét adta, hogy az egész nemzet felziídult. (Ugy van! balfelöl) Maradna még egy minister, a kiről meg akarok emlékezni, mert a közlekedésügyi minister ur előtt tisztelettel hajlok meg, (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon) maradna a belügyminister, a kire csak ráfogják, hogy belügyminister, a ki pedig csak pseudo-minister és a kinek múltjáért mindenesetre szinte tisztelettel adózik a nemzet, de a ki már agg korinál fogva sem alkalmas arra, hogy Tiszának e veszélyes irányban való befolyását paralisalja. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ki van talán mutatva, t. ház, hogy a cabinet
