Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

205. országos ülés márczlns 18-án, hétfőn, 1889. 69 hozzá, (ügy van! a szélső baloldalon.) Most, t. képviselőház lehet-é alkotmányos érzületű embernek egy ilyen pátenst megszavaztatni ? Még külső megjelenésében is ugyanolyan, mint a pátens, még a védői is ugyanazok, mint a pátenséi. (Élénk derültség a szélső halon.) Tisza Kálmánt támogatja az a Fabiny Teofil, a ki a Thun-féle pátenst épen oly vervel védelmezte, mint e javaslatot, (ügy van! tetszés a szélső baloldalon.) Az a Fabiny Teofil, a kinek betegsége okából tartozom azzal akimélettel, hogy ma csak ennyit jegyzek meg róla. (Élénk derültség a szélső balon.) Ugyanaz a Fabiny Teofil, a ki a Thun-féle pátensnek volt védője, a ki Pesten akkor, még járásbiró korában még azt sem engedte meg, hogy a magyar polgár magyarul tehesse az esküt; pénzbírság terhe alatt szorította őt német eskü letételére; pedig ez nem voltam,t.képviselőház, sem utolsó, sem legnagyobb bűne. Ez a Fabiny Teofil mindenesetre a legilletékesebb volt arra, hogy Tisza Kálmánt támogassa, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Rouvier marquis Bertrand! Polónyi Géza: De, t. ház, a kiknek hazafias aggodalmai nincsenek, a kik hajlandók a magyar közjogot azon decadentiába vinni, hogy pátensek által akarnak kormányoztatni, azok legyenek szívesek és legalább belső értéke szerint bírálják meg a határozati javaslatot és adjanak feleletet arra, hogy megfelel-e az intentióiknak és kielégíti-e törekvéseiket. Eltekintek most attól, t. ház, a mit már Eötvös Károly t. barátom is felhozott, hogy mit érnek a határozati javaslatok, csupán egyet hozok még tel annak illustrálására, hogy a katonai regime-mel szemben mit érnek a határozati javaslatok. Hoztunk mi már határozati javaslatokat tuczatszámra, hoztunk például a katonai büntetőtörvénykönyv behozatala tárgyában oly határozati javaslatot, hogy szegény Pauler •— emlékszem reá — kinos vergődéssel védekezett, midőn szemére hányták, hogy a határozatot miért nem foganatosította és kilátásba helyezte, hogy a lehető legrövidebb idő alatt benyujtatik e törvényjavaslat. Ki volt az, a ki akkor a határozati javaslatot a képviselőháznak benyújtotta? A t. többség kebelében ülő Chorin Ferencz, a ki akkor még ellenzéki volt, de a ki azért, mert e határozati javaslatot sohasem tartották meg, átment a többséghez. (Derültség a szélső baloldalon.) Mi foglaltatik a most benyújtott határozati javaslatban ? Hogy adassék meg a vizsga folyamán facultativ jog, a vizsgát magyar nyelven is letehetni. Igen csodálom, hogy „a vizsga folyamán" kifejezésben a t. többség tagjai közül senki meg nem akadt. Mit jelent az? Jelenti azt, hogy az oktatás nyelve nem lesz magyar, csak megengedi, hogy lehetőleg gondoskodva legyen arról, hogy legyen ott magyarul értő tiszt is, a ki előtt a vizsgát esetleg magyarul is le lehessen tenni. Már most, t. ház, ez a kifejezés „a vizsgálat folyamán", hiába tagadja is a honvédelmi minister ur, egyúttal statisticai adat is a mellett, hogy bármennyire kötelező is a tisztekkel szemben az általam felsorolt Regimentssprache, bármennyire kötelező is, hogy minden közös hadseregbeli tiszt, a ki magyar ezredekben szolgál, magyavul megtanuljon, mai napig ez is csak irott malaszt maradt, mert a tisztek közt nem találnak annyit, a mennyi az egyéves önkéntesek oktatására szükséges. Már most kérdem a t. eultusminisleri államtitkár úrtól, vegye elő azt az általa annyira hánytorgatott józan észt, mondja meg ő, mint a közművelődésnek egyik hivatott factora, megegyeztethető-e a józan észszel, hogy a ki németül nem tud, németül oktattassék és magyarul tehessen vizsgát? (Elérik helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Berzeviczy-féle systema! Polónyi Géza: De mi lehet a határozati javaslat benyújtásának indoka? Miért nem kívánják önök azt, hogy legyen törvény, mert közöttünk lényegileg ez az első eltérés. Kik alkotják Magyarországon a törvényt ? A mint már voltam bátor említeni, Magyarországon a törvényhozásban az egyik factor ő Felsége a király, a második a törvényhozás. Már most előáll egy határozati javaslat. Azt elfogadja a többség, elfogadják a minister urak. Már most kérdeni, elfogadja-e azt a másik factor is, a király ? (Egy hang a baloldalon: Hát a főrendiház?) Arról most nem beszélek. Mert hiszen a minister úrtól tanultuk meg azt a közjogi tételt, midŐD a 14. §-nál a jegyzőkönyvi nyilatkozatok horderejét magyarázta, hogy a minister a korona beleegyezése nélkül ilyen nyilatkozatokat nem is tehet. Tehát a honvédelmi minister és a ministerelnök ur, midőn ezt a határozati javaslatot elfogadták, midőn kijelentették, hogy ehhez hozzájárulnak, talán ezt a korona beleegyezése nélkül még sem tehették ? És ha már megvan a korona beleegyezése, ha már megvan, hogy a nyelv érvényesítésébe a király maga beleegyezik, ha beleegyezik a törvényhozás, hát akkor mi az a mesterkélt indok, a mi önöket gátolja abban, hogy ezt a nemzet óhajtásának s az alkotmánynak megfelelőleg, törvénybe iktassák? (Ugyvan! TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De hát van ennek egy be nem vallott, titkos indoka, a mivel némely emberek kislelktíségüket szeretik leplezgetni, azt mondják tudniillik, hogy politikai indok: hogyan kívánjátok ennek a törvénybe fölvételét, mikor ez bajt okozna Austriában ? Most, t. ház, először is azt fogom megczáfolni, hogy ez jogosult aggodalom volna, azután pedig utalok arra, hogy ha általában jogosult aggó-