Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

205. országos ülés márczius 18-án, hétfőn. 1889 g7 törvényjavaslatról: de én királyom iránti törhetlen hűségemből és nemzetem iránti forró ragaszkodásomból folyó kötelességemnek és honpolgári jogomnak tekintem e véleményemet megmondani és sajnálkoznom kell a felett, hogy a kormány részéről ily hibás lépés történt. Ha már most azt, a mit szent meggyőződésem szerint tenni jogom és kötelességein volt, a honvédelmi minister ur állásomhoz nem illőnek nyilvánítja és én nekem ezen nézetét, mint illetékest, el kell fogadnom: rám nézve azon erkölcsi kötelesség áll elő, hogy állásomról, a m. k. honvédlovasság szabadságolt állományában viselt ezredesi rangról való lemondásomat beadjam és igy kikerüljem azt, hogy meggyőződésemben és polgári szabadságomban csorbát szenvedjek, vagy megsértsem azon tekinteteket, melyekkel — felébbvalóim nézete szerint — állásomnak tartozom." T. képviselőház! Hogy el ne felejtsem, kötelességemnek tartom becsületszavamra kijelenteni, hogy habár ismeretlenül is, tisztelője vagyok az illetőnek, nagyrabecsülöm azt, hogy egy magyar honvéd részéről hallok ilyen hangokat; kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az illetővel, a ki ezen beadványt a honvédelmi minister úrhoz intézte, életemben beszélni szerencsém nem volt és arról, hogy ez az okmány birtokomba jutott, neki tudomása nincs, azt ő nem is sejti. (Felkiáltások jobb felöl: Szabad-e felhasználni f Azt Elek Guszti mondja meg! balfelöl. Nagy zaj.) Már most mi volt sorsa ennek a beadványnak? (Félkiáltások balfelöl: Szabad-e egy honvédelmi ministemek ilyet tenni? Halljuk!) A magyar alkotmányra esküt tett ezen törzstisztnek azt mondották, hogy ilyen szépen kidolgozott beadványt ő Felsége elé terjeszteni nem lehet ; vegye vissza és dolgozza át szolgálati stylusban. (Felkiáltások, a szélső balon : Gyalázat! A legjobb magyarokat kimarják a honvédségből! Nagy zaj. Mozgás jőbbfelöl.) Nos, t. ház, miután meggyőződött az illető törzstiszt arról, hogy itt aggodalom van, nehogy azon felséges magasságban megtudják: miként gondolkozik az alkotmányról egy arra megesküdött magyar honvéd, megtette azon szolgálatot is, hogy kidolgozta szolgálati stylusban. (Felkiáltások a szélső balon: Németül?) Nem, magyarul! „Nagyméltóságú minister ur! Budapesten, február 18." Érdekes dátumok! „Viselt tiszti rangfokozatomban tovább megmaradni nem óhajtok: kérem a m. k. honvédség kötelékéből leendő elbocsájtatásom." (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Elek Gusztáv!) Akkor jött azután a t. felébb való; látta, hogy itt nagy baj van, mert a társadalomban nem utolsó embert számít — hála istennek — az ilyen gondolkodású magyar ember, akkor azután — a Tisza-iskola jó híve lévén — elkezdett alkudozni. (Élénk derültség a bal- és szélső balon.) Az alkudozásnak — hogy rövid lehessek — vége ez lett: „Budapest, 1889. márczius 3-án. Nagyméltóságoddal lefolyt megbeszélés következtében a f. évi február 18-án beadott kérvényem tárgytalanná vált." (Zaj a szélső baloldalon,) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Tessék most nevetni! (Zaj! Felkiáltások a szélső baloldalon : Sírni lehetne rajta, nem nevetni! Gyalázat! Szégyelje magát, ne nevessen!) Polónyi Géza: Most, t. ház, annyit constatálhatok, hogy a t. minister ur akkor, mikor valaki becsületes meggyőződésére hivatkozik, midőn ezért állását köti a vele szemben állást foglaló honvédelmi rainisterrel szemben, hogy azt nevetségesnek találja. (Nagy zaj és felkiáltások jobbról: Ki mondta? Egy Jumg a szélső balról: Hiszen maga mondta!) Gr. Károlyi Gábor: Nem tud magyarul, hát nem tudta magát kifejezni! (Derültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Van azonban egy másik példája a t. minister urnak. (Halljuk!) E felett talán még sem fog nevetni. Megilletődve, mondhatnám megdöbbenve áll az egész magyar nemzet egy híí fiának sir ja előtt, ki egy régi magyar családnak a sarja és jó vitéz katona volt, hűségesen szolgálta és szerette a hazát és a királyt, érdemrend díszítette mellét, utolsó fohásza, végső imája csak az volt, hogy anyaföldjében, a magyar földben temessék el. Ezt az embert megbecstelenítettéb, meggyalázták, halálba kergették, pedig csak egy bűne volt, de az a bűn nagy volt, az volt a bűne, hogy magyar volt. (Felkiáltások a bal és szélső baloldalon: Tessék most nevetni!) Thaly Kálmán: Nevet most is! Hisz mindnyájan nevetnek! Polónyi Géza: Ha olyan nevetni való kedve van a t. minister urnak, higyje el nekem, hogy nem sokáig fog nevetni, mert végre-valahára tudatára fog ez a nemzet ébredni annak, hogy nemcsak akkor nemzet, nemcsak akkor magyar a magyar, midőn udvartartási költségeket és hadi adókat kell megszavazni, hanem nemzet akkor is, midőn fiainak véréről és nemzetiségéről van szó. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső balon.) Ha pedig önök mégal2-ik órában sem akarnak felébredni, higyjék el nekem, be fog következni, de még egyszer mondom, t. képviselőház, becsületes meggyőződéssel óva intem önöket attól, igyekezzenek azt elkerülni, de be fog következni a nagy megpróbáltatások napja és eszébe fogjutni a magyar nemzetnek, hogy fiait örökké csak gyűlölik, örökké csak becsmérlik egyedül azért, mert magyarok. (ZaJjos helyeslés a szélső baloldalon. Élénk mozgás és felkiáltások jobbfelöl : Eláll! Zaj. Halljuk!) És a nagy megpróbáltatások napján majd le fog dőlni a monarchia, de vele együtt, 9*