Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
Í>6 •20ő. országos ülés márczius lS.án, hétfőn. IS&Ö. álláspontjára szeretnék helyezkedni és szívesen akarom önökkel együtt hinni erre az egy pillanatra — mondom — hogy mindaz, a mit a nemzet máig kiküzdeni akart, hogy egész múltja, százados történelme, összes küzdelmei a nemzet nyelvéért, a nemzet önállóságáért, hogy ezek mind csak dajkamesék. Higyjük, hogy Magyarországon létezik egy felségjog, a melynek egyedül adatott meg az, hogy h hadseregben a nyelv kérdésében intézkedjék. Én tehát felteszem igy a kérdést és — azt hiszem, helyesen teszem fel — hogy a többség álláspontja az, hogy Magyarországon létezik egy felségjog, a melynek egyedül adatott meg, hogy a hadseregben a nyelv kérdésére nézve intézkedjék. Ha, t. ház, a kérdés helyesen van feltéve, akkor vitassuk meg ezen oldaláról, ki gyakorolja Magyarországon ezen felségjogokat? (Halljuk! Halljuk!) Talán valami ismeretlen phantom, vagy talán egy mythieus világrész ködös atomjainak ismeretlen egysége? (Derültség.) Hát ki gyakorolja t. ház ? A magyar király ! És^ki az a magyar király ? A magyar király szent István koronájának ép ugy tagja, mint mi mindnyájan s ki csak azért emeltetik a felséges magasságba, mert annak egyúttal képviselője is. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Nos, t. ház, Magyarországon csak a magyar király gyakorolhat felségjogot. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Melyik törvény az, mely a magyar királynak megadná azt a jogot, hogy német lehessen? Ismerjük a, felségjogokat, t. képviselő urak, Angliában, hivatkozhatnék autocrata államokra, Oroszországra, ismerünk sokkal erősebb felségjogokat, mint az önök fogalma szerinti felségjog, mely a magyar királyt megilleti; de kérdem én, ha a muszka czárnak az ő autocraticus felségjogával eszébe jutna az oroszokat angolul commandirozni, vájjon nem e lázadna, zúdulna fel az egész nemzet azért, hogy őt autocratismusával felségjogostul 24 óra alatt elsöpörje a föld színéről. Meszlényi Lajos: A finnek finnül teszik a vizsgát! Polónyi Géza: Csak a magyar királynak van egy a történelmen, az alkotmányon kívül álló külön reservált oly felségjoga, melynek révén nem magyarul, hanem más nyelven — mert ha felségjog, akkor feftétlenül áll — akár spanyolul, akár chinai nyelven commandirozhatja hadsere günket; és ha ez igy van, t. képviselő urak, ha Magyarországon a felségjogokat csak a magyar király gyakorolhatja, akkor melyik az a jogczím, a melynek nevén önök a német oktatási nyelvet acceptálni akarják. Van önöknek egy be nem vallott titkos czéljuk (Halljuk!) és ez a legveszedelmesebb, t. ház, hogy Magyarországon először történik meg az, hogy a magyar király felségjogainak révén az osztrák császár jogait akarják itt installálni. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Én nem hiszem, t. ház, hogy ezen merénylet sikerüljön, nem hiszem, mert nem akarom feltételezni azt, hogy Magyarországon létezik egy többség, mely az osztrák császár jogait akarja e törvényhozás termében elismertetni, hogy árulást kövessen el maga az alkotmány ellen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, ha mégis volnának ilyenek, akkor ne vegyék legalább tőlünk rossz néven, hogy mi a nemzet becsületének védpaizsa alatt küzdünk önök ellen, mert meg akarjuk őrizni azt a magyar alkotmányt, melyet őseinktől örö költünk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De önök, t. képviselő urak, azt hiszik, hogy ez a felfogás, ez a nézet, ez az alkotmányjogi felfogás csak itt e padokon van elterjedve. El van az terjedve, hála az égnek, mindenhol, a hol a meggyőződés és lelkiismeret, vagy a kötelességesküt mondott a magyar alkotmányra. A t. honvédelmi minister ur nagyon jól fogja tudni, hogy mennyire el van terjedve ez a meggyőződés magának a honvédségnek legmagasabb rétegeiben is, tudnia kell róla, mert eltiprására is törekedett. (Halljuk!) Hallgassa meg a t. többség, hogyan gondolkoznak azon magyar felettes tisztek, a honvédség tisztjei, a kik a magyar alkotmányra esküt tettek. (Halljuk!) „Nagyméltóságú minister ur! Budapest, 1889. január 29 én." Emlékezetes nap lesz a minister úrra. (Derültség balfelöl. Felkiáltások a szélső halon: Akkor volt Zalán futása! Zajos derültség. Mozgás jobbfelöl.) „A védeiőről szóló törvényjavaslat alkalmából báró Fejérváry honvédelmi minister ur figyelmeztetett, hogy ezen törvényjavaslatra vonatkozó nyilatkozataim nem illenek azon álláshoz, melyet mint szabadságolt állományban levő honvédhuszárezredes elfoglalok. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Elek Gusztáv!) Engem ezen nyilatkozatomnál azon felfogás vezetett, hogy mindaddig, mig tettleges szolgálatra behíva nem vagyok, a polgári és politikai szabad ságnak és a szabad vélemény nyilvánításának ugyanazon mértékét élvezem, mint bármely más polgári állású állami honpolgár. Ezenfelül még vezetett az a meggyőződés is, hogy jogom van sajnálatomat ésnemhelyeslésemet kijelenteni a felett, hogy a törvényjavaslatba oly határozatok vétettek fel, melyek az 1867 : VII. alaptörvények elveibe ütköznek, azon alaptörvénynek, melyek ő Felsége királyunk koronázásakor alkottattak és mely minden igaz magyar ember szive örömére az egyetértést a felséges uralkodóház és nemzet között helyreállította és melyben egy szebb jövő dönthetlen alapját üdvözöltük. Mások lehetnek, kik másként vélekednek a
