Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

ííöS. országos ülés márezins 18-án, hétfőn. 1888. 65 alkotmányszerű gyakorlása fenlevő azon jogai képezik, melyek őt, mint az állam képviselőjét, annak vezetésére és irányzására nézve az alkotmány értelmében minden irányban megilletik." Szóval, t. ház, a mint bizonyos, hogy osztozom Eötvös barátom azon felfogásában, (Halljuk! Halljuk!) alkotmányos monarchiában olyan jogot, melyet a fejedelem mástól szerzett volna, mint a nemzettől, nem ismerek (Helyeslés a szélső halfelöl) és hogy oly fentartott jog, mely a nemzetet meg nem illetné, nem létezik, szívesen elmegyek a magam részéről még odáig is, hogy elismerem azon reservált jogokat, a melyek kegyelmezési jogból, a hadüzenet jogából, a háború alkalmával való kisajátítás jogából s az úgynevezett kitűnő jogokból állanak. Gróf Andrássy Tivadar: De ezeket is joga van a nemzetnek megváltoztatni. Polónyi Géza: De mindezeknek forrása a nemzet és a mint helyesen jegyzé meg t. képviselőtársam, a törvényhozástól függ, hogy mikor akarja ezeket megváltoztatni. De, t. ház, ugy látszik, (Halljuk! Halljuk!) hogy már odáig eljutunk, hogy önök el fogják ismerni a nemzet e jogát; (Zajos helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Majd rátérek azután arra, a mikor constatálni fogom, hogy ha e jogot elismerik, akkor mindent megtehetnek, csak e határozati javaslatot nem szabad elfogadniok. De, t. ház, ha arra nézve valakinek még bővebb argumentumra volna szüksége, hogy a nemzetnek joga van ehhez, idézhetem az 1791 : XII. törvényczikket, mely több izben felhozatott, de ezt mellőzhetőnek tartom. Már Grecsák t. képviselőtársam is felhozta a közös hadiigyministeinek a visitkártyáját. Az ellen nem volna kifogásom, hogy a közös hadügyminister milyen vieitkártyát nyomat, kevés közöm van hozzá s keveset is törődöm vele. De ha a hadügyminister ur belenyomatja visitkártyáját az instructiókba, a melyek fiainknak is szól nak, az ellen van kifogásom. Az instructióknak a Wehrgesetz czímű füzetében világosan ki van mondva: „Die in dieser Instruction enthaltenen Bestimmungen sind von Reiehs-Kriegs-Ministerium mit den beiden Landesvertheidigungs Ministerien, auf Grund der für die beiden Staaten der Monarchie erflossenen Gesetze vereinbart worden, weshalb darin den theilweise abweichenden Gesetz Bestimmungen ensprechend, auch das SpecialVerfahren für jedes der beiden Staatsgebiete festgestellt ist." Ebből látom, hogy a közös hadügyminister, a ki a mi közjogunk szerint csak közös hadügyministernek nevezheti magát, most is a honvédelmi minister beleegyezésével Reichskriegsministernek nevezi magát. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. X. KÖTET. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Tessék megnézni a magyar szöveget. Polónyi Géza: Elhiszem, hogy a magyarban másképen van. (Nagy mozgás és zaj a szélső haloldalon.) Én a közös hadseregben szolgáltam és mi ott magyar instructiókról nem tudtunk semmit, nem is hiszem, hogy van. De ha lenne is, az a kérdés, hogy a Reichskriegsminister mit beszél ? Mert hiszen a commando német. Ez az i rányadó, nem pedig az, a mit a magyar instructiókba méltóztatik a honvédek számára lefordittatni. A közös hadseregbeli katona legelső szónak ezt tanulja, hogy Reichskriegsminister, a honvédelmi minister beleegyezésével. De még a Reichskriegsminister is elismeri, hogy az utasításokat, tehát az oktatásra vonatkozó szabályokat is csak a magyar honvédelmi minister beleegyezésével adhatja ki. Ennyiben fontos ez azokkal szemben, kik tagadják, hogy az instructiók megállapításába a magyar törvényhozás is befolyhat. Mert a honvédelmi minister más czímen, mint a törvényhozás bizalma czímén abba bele nem avatkozhatik. Nem is akarok szólani a magyar hadsereg paritásáról, mely minden kétségen kivül feljogosít bennüuket arra, hogy a közös sereg magyar részében magyar legyen a vezényszó; nem akarom önöket e téren tovább fárasztani, minthogy azt hiszem, már sikerült önöket meggyőzni. De egy dolgot constatálok: eddig, mint Szederkényi t. barátom felolvasta, a nemzet jogait csak egy ember merte tagadásba venni, Lustkandl, utána csak Tisza Kálmán és Fabiny következtek. Gr. Károlyi Gábor: Jó firmák! (Nagy derültség a hal • és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: De Lnstkandl és Tisza meg Fabinyi között is van egy kis különbség. Lustkandl védelmezte azt az álláspontot akkor, midőn ki akarta mutatni, hogy a magyar nemzetnek nemcsak nyelvéhez nincs joga, de ahhoz sincs, hogy azon székekbe, melyekben ma Tisza és Fabiny ülnek, magyar ministereket ültethessen, ők pedig védelmezik azon ministeri székekből, melyeket a magyar nemzet és Deák Ferencz Lustkandellel szemben maguknak kivívtak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Fenyvessy Ferencz: Lustkandl Pulszky Guszti sógora! (Nagy derültség.) Polónyi Géza: Habár a közbeszólások után — megvallom őszintén — most már nem vagyok tisztában a t. többségnek a felségjogokra vonatkozó álláspontjával, (Derültség a hal- és szélső haloldalon. Egy hang:' Maguk sincsenek!) most már nagyon időszerűvé fog válni, ha a t. többség közül valaki meg is magyarázza, hogy melyik azon alkotmányos álláspont, melyet e kérdésben elfoglalnak? De ha én elfogadom az önök magyarázatának bármelyikét, én most egy pillanatra az önök