Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

64 205. országos filés márezins 18-án, hétfőn. 1889. eső időszakot nem fogom kitölteni — a XVII, század kellő közepén élt egy férfiú, a ki kutató elméjének egész lángerejével nemcsak kereste, de meg is találta a tudományos igazságokat, nem azért, hogy azokat csupán felfedezze, hanem azért, hogy azokat kövesse. Tisztelettel viseltetett a vallásos hit engesztelő hatalma előtr, de nem ismerte el a vakbuzgóság és a rajongás jogosultságát; egész lelkében, egész testében egy eszme, a tiszta honszerelem nemes szövétneke által vezéreltetett s ha hozzá teszem, t. ház, hogy ö volt egyik legkitűnőbb egyetemi tanárunk, akkor szabad ezek után azt is kimondanom, hogy ő volt korának Szilágyi Dezsője. (Tetszés a baloldalon.) Megkínálták hivatalokkal; ő inkább a száműzetés sanyarú kenyerét választotta, de meggyőződését nem adta fel soha. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És a meggyőződés, t. ház, harmadfél száz év múlva is él és bír erővel. Én kalapdeemelve idézem önöknek, kik a felségjogok theoriájában, ngy látszik, helytelen útra tévedtek. Locke — mert róla van szó — azt mondja a praerogativáról irt munkájának egy fejezetében — a mit általában véve mint kötelező elvet akarom felolvasni a prerogativák tekintetében azon elvekre vonatkozólag, melyet harmadfél század előtt vallottak és a melyre hivatkoztak az áílambölcsészek és tudósok — mondom. Locke a következőket mondja: „Az első, még patriarchális időkben, midőn kevés törvény és sok bizalom létezett, csaknem az egész kormányzás az előjogból állt. De a műveltség haladásával, mintán sokféle visszaélését tapasztalták, többet rendeztek a törvény utján s kevesebbet Nagytak az előjognak. A ki azt állítja, hogy az előjog körébe való túlkapás, ha bizonyos olyan dolgokat törvényesen rendeznek, melyek előbb a praerogativára voltak bizva, az az állam természetét a legkevésbé sem képes fölfogni, A törvény nem von meg a fejedelemtől semmit, a mi az övé volt, mertu hatalmat, mely birtokában van, nem önmagáért birja, hanem egyedül a közösség érdekében, tisztán a közjólét érdekében. Ennek félreértéséből a fejedelemségekben a bajok és rendetlenségek egész tömege támad. Ha a tejedelemnek őt illető saját joga lenne az, hogy saját érdeke szerint uralkodjék, akkor a népekkel nem mint észszel felruházott, hozzá hasonló teremtésekkel bánnék, kik a közös jólét czéljából egyesültek állammá, hanem a polgárokat nyájjal lehetne összehasonlítani, melyet a tulajdonos kénye-kedve szerint kihasznál. Az előjog nem más tehát, mint a nép által a hatalom kezelőjének adott azon engedély, hogy a közjólét érdekében belátása szerint járjon el ott, hol a törvény hiányos vagyacselekvésnek szabad tért enged. Minél képeseiméit és bölcsebbek a fejedelmek, annál inkább lesznek hajlandók a népek arra, hogy ezen előjogukat kiterjeszszék; de a rossz tapasztalások ríj törvényes korlátozásra vagyis annak közelebbi meghatározására vezetnek, minők legyenek a praerogativán alapuló cselekmények, hogy a közjóllétet előmozdítsák. Annak eldöntése, vájjon czélszerűbb-e,az ügyeket törvényesen szabályozni vagy az uralkodó belátására bizni, a törvényhozót illeti. Csak ha nincs földi biró, lehet az éghez felebbezni: az isten és a természet nem akarják, hogy az ember lemondjon önfentartásáról. Nem igaz az, hogy e tan rendetlenségekre és forradalmakra vezetne; mert a népek a rendezett hatalom ellen csak akkor lázadnak fel, ha ama baj ok, melyeket elszenvedni kénytelenek, elviselhetetlenekké lettek s javulást követelnek s a bölcs fejedelmek sohasem engedik a dolgot ide kerülni, mert az ebben fekvő veszély reájok nézve még nagyobb, mint a népre nézve." Ez volt már a 17-ik században az általános elv a, praerogtitivák nevezete alatt ismert felségjogokra vonatkozólag. Már most, miután a speciális magyar jogról van szó s miután legnagyobb sajnálatomra egészen elemi dolgokat is kell vitatni: méltóztassék nekem megengedni, hogy a magyar alkotmánynak és ezekre a mi törvényeink értelmében vett felségjogainkra vonatkozólag nem is fogom egész terjedelmében felolvasni, csak egy közkézen lévő tankönyvre, Korbuly közjogára utaljam azokat, a kik talán nem olvasták vagy roszszul olvasták s a kik meggyőződhetnek arról, hogy: „a király, mint az állami hatalom képviselője, az egységes és magában véve oszthatatlan állami hatalom gyakorlására, annak minden egyes működési körében, fontos állásának és magas méltóságának megfelelő jogokkal bir, melyek közönségesen királyi felségjogoknak neveztetnek. Alkotmányos országokban azonban nem lehet a felségjogokat az uralkodó által tetszés szerint és önkényűleg gyakorolható jogokkal azonosítani. Mert az állami hatalom, az államot alkotó egész nép egységes ereje és hatalma lévén, az államfőben csak képviseletét és kifejezését nyeri, de gyakorlása egyáltalában nincs annak önkénye és tetszésére bizva, hanem az alkotmány által meg van határozva, hogy meddig terjedjen az uralkodónak, az állami hatalomnak reá ruházott képviselete folytán, ennek gyakorlása körüli felségjoga és ki van kötve az államot alkotó népnek is ugyancsak az alkotmány által meghatározott módon érvényesítendő befolyása az államhatalom gyakorlására. Magyarországon is az állami hatalom alkotmányosan, azaz a törvény által előirt módon, a nemzetnek határozottan kikötött és jelenleg már népképviselet utján érvényesített befolyása mellett lévén gyakorolható : ennélfogva a királyi felségjogok összegét csak a királynak az állami hatalom