Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

205. országos ülés márczius lS-án, hétfőn. 1889. Q3 soraiból, valahányszor keserű szemrehányások emelkedtek a ministerelnök eljárásajellen,felhozták, hogy de egyet ismerjetek el, azt, hogy a magyarosodásnak őszinte hive, igaz apostola. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ezt hozták fel önök érvül. Többet mondok, t. képviselőház. Tisza Kálmánnak sikerült is ezt a nemzettel és önökkel is elhitetni. Elhitette az által, hogy az ő aegise, az ő színleges vezérlete és vezénylete alatt alakultak meg a magyarországi cultur- és a jótékonysági egyletek, melyeknek elnökéül mindig találkozott egy-egy Tisza. (Derültség balfélől.) De, t. ház, ha önöktől számon kérem, hogy Tisza Kálmán mint államférfiú mit tett a nemzeti nyelv érdekébea. . . Orbán Balá/.s: Egy garast sem adott! Polónyi Géza: . . . erre önök kell hogy némák és hallgatagok maradjanak, mert nem tett semmit (Élénk ellenmondások jobbról. Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én felhívom, t. képviselő urak, önöket, álljanak fel és mondj'ák meg nyíltan, hogy mit tett. (Helyeslés a szélső balfélől. Ellenmondásoka jobboldalon. Felkiáltások a szélső' baloldalon: Hát mondják meg! Halljuk Dániel Ernőt!) Egy dolgot igenis megtett, azt, hogy a jelen törvényjavaslat benyújtásával és azzal a vitával, melyet pártjával most folytat, a culturegyletek összes törekvéseit egyszerre tönkre tette. (Ugy van! a szélső balon.) De hát van-e joga a magyar nemzetnek a hadseregben törvény utján biztosítani a nyelvek jogát

1

? Milyen szomorú, milyen fájdalmas, hogy ezt a kérdést fel kell vetnem; de megfelel rá a törvény. Az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a előtörvény. Ezt a törvényt semmiféle les posterior nem abrogálta; arra hivatkozni jogunk és kötelességünk. Ezen 11. §-ban annak világos szavai szerint benne van az, hogy a magyar hadsereg, mely a hadseregnek csak kiegészítő része. Most már, t. ház, melyik azon magyar hadsereg, melynek nincsen magyar zászlóalja s melynek ne legyen joga a magyar vezérletre sem. Talán a gomb vagy szűk nadrág különbözteti meg a hadseregeket, egyiket a másiktól? Nem, csak a nyelve, jelvénye. A magyar nemzetnek ezen élő törvényei alapján kétségkívül joga van követelni, hogy a magyar hadseregben, mely a közös hadseregnek csak kiegészítő része lehet, a magyar vezérleti nyelv teljes érvényre emeltessék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem arról van most szó és már e helyütt ki akarom jelenteni, hogy én, a ki az önálló magyar nemzeti hadseregnek minden attribútumaival egyik hive vagyok és az maradok az utolsó lehelletemig, most, miután nem erről a kérdésről van szó, ezt csak hangsúlyozni akarom és annak kimutatására vállalkozom magának a kiegyezésnek alapján, hogy az önök álláspontja merőben hamis, sőt törvényellenes akkor, mikor nem akarják elismerni a nemzetnek jogát. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem is arról van szó, t. ház, hogy a vezénynyelv legyen magyar. Csak arról van szó, hogy a tartalékos tisztképző folyamban az oktatási nyelv, a képző nyelv magyar legyen. Tehát sokkal kevesebbről van szó, mint a mennyit a törvénybe iktatott magyar hadsereg jogezímén egy nemzetnek, mely államalkotó nemzet akar lenni, követelni joga van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) önök ezzel a 11. §-ra való hivatkozással maga a ministerelnök utján, de szónokaik utján is felállítottak egy rettentő módon veszedelmes theoriát, felállították azt az elméletet, hogy a nemzetnek nincs joga abba beleszólni, inert a belszervezet a vezetés és vezénylet kizárólag fejedelmi jog. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt senki sem mondta'.! Zaj és felkiáltások a szélső balfelöl: De mondták!) Nekem soha semmi jobban nem eshetett volua, mint az, hogy gróf Andrássyaktól és több képviselő úrtól azt hallom, hogy ez nem igy van. (Nagy mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Nem is mondták! Felkiáltások balfelöl: De ugy van!) Én, t. ház, a legauthenticusabb forrásra hivatkozom, a Tisza Kálmán minister úrral folytatott beszélgetésemre, a ki előttem igy definiálta a dolgot. Én örömmel constatálom, hogy a két gróf Andrássy Tisza Kálmánnal nincs egy véleményben. (Derültség balfélől. Mozgás jobbfelől.) És igazuk van Önöknek azért, mert e 25. §„ rendelkezései önmagukban nem annyira veszélyesek, nem annyira elszomorítók, nem annyira lealázok, mint az, hogy azt kezdték vitatni, hogy a nemzetnek ahhoz joga nincs, hogy nyelvének a hadseregben törvény utján elismerést követeljen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, számítok rá, hogy önöket e téren meggyőzöm. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés a körül forog, van-e jogunk ezt törvénybe iktatni? Azt hiszem, (Halljuk! Halljuk!) méltóztassanak csak megengedni, egyszerre mindent elmondani nem tudok. igenis vitassuk a kérdést, vitassuk, nem is kell hozzá nagy tudományos apparátus, csak józan ész s nagyon kevés hazafiság. És azért, midőn a józan észről szólok., felkérem Berzeviczy Albert t. képviselő és államtitkár urat és a t. képviselő urakat a túloldalon, vegye elő mindenik a jobb, józan észt, ne azt, a mely a pártfegyelem korlátai által van lenyűgözve, mert egyik fele a bársonyszékekre, a másik és pedig jelentékenyebb fele a ministereinökre néz ; hanem vegyék elő azt, a mely a hazafias meggyőződés kormányzata alatt áll. Már most vitassuk meg jogi szempontból, hogy helyes-e az, hogy a magyar nemzetnek nincs joga a hadsereg oktatásának követelését a törvénybe magába iktatni? (Halljuk! Halljuk!) A felségi jogok kérdésében — kissé messze megyek vissza, de előre megígérem, hogy a közbe-