Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

205. országos ülés már ezt, mint a párviadalt, a hol a lovagias ember, ha olyan ellenféllel áll szemközt, a ki megijed és hátat fordít, azt nem a kard élével, azt csak kardlappal üti. (Élénk helyeslés, tetszés és derültség a bal- és szélső haloldalon.) Rátérekbeszédemre,t. ké]>vhel'óhkz.(Halljuk! Halljuk!) A vita— hogy azt részleteire bonczoljam — foly a véderő, az azzal kapcsolatos nemzeti nyelv s a felségjogok körül, foly a kétéves szolgálat körül, foly a körül, hogy önök bennünket az obstructiónak vádjával illetnek. (Egy hang jobbfélöl: Dehogy! Derültség a bal és szélső balon. Felkiáltások : Tessék argumentálni!) El vagyok rá készülve, t. képviselő ur,hogy önök onnét ezt is megtagadják. (Derültség a balés szélső balon. Felkiáltások: Mindent!) Foglalkozzunk tehát, t. képviselőház, a kérdésnek nézetem szerint mindenesetre legfontosabb részével, a nyelvkérdéssel. Tartózkodni fogok közhelyek felsorolásától s tőlem telhetőleg tartózkodni fogok ismétlésektől is. (Halljuk!) Feltételezem, t. képviselőház, hogy a nemzeti nyelvnek horderejéről még a mostani többség előtt sem kell érvelni. (Felkiáltások jobbfélöl: „Még?") Néhány általános megjegyzésem azonban mégis van s az első, t. ház, az, hogy a hadsereg kérdése, az a kérdés, milyen legyen annak orgauisatiója. mennyi legyen annak szolgálati éve, közös legyen-e a hadsereg, vagy magyar, ezen kérdések képezhetik köztünk viták és pártkérdés tárgyát, mert ezek politikai kérdések. I)e a nyelvkérdés, t. képviselőház, nem politikai kérdés, hanem a hazafiság kérdése. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) És én mindenesetre szerencsétlenségnek tartom, hogy a vita során constatálnunk kellett azt, hogy Magyarországon a nemzeti nyelv kérdésében pártok alakultak. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Az a nemzet, t. ház, a mely államot alkotó nemzet és a mely lemond arról, hogy nyelve törvényes jogainak tiszteletét megszerezze, az lemondott államiságáról, lemondott jövőjéről. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen a helyen a száműzött aggastyánnak, Magyarország legnagyobb fiának e tárgyban hozzám küldött sürgönyéből a következő passust felolvassam: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) „A magyarnak joga és hivatása is van nemzetnek lenni, hazáját állammá tenni. Ennek egyik nélkülözhetetlen kelléke a nemzeti hadsereg, magyar zászlóval, magyar vezénylettel, magyar érzelemmel. Nem magyar, czudar az, a ki az ezen irány felé előlépéstől el akar terelni." (Élénk felkiáltások a szélső balon: Ugy van! Helyes! Éljen!) De hát, t. képviselőház, ha már az államiság szempontjából subordinálni akarnák is önök a ias 18 án, hétfőn. 1889. Q\ nemzeti nyelv jelentőségét, de gondolják meg a következőt. (Halljuk!) A mai korszakban, midőn a közlekedési eszközök nyújtotta érintkezési biztonság, a forgalom szaporasága az embereket közelebb hozza egymáshoz nemzetiségre s nyelvre való tekintet nélkül, ma, t. képviselőház, a valaha erős faji jelleg napról-napra kezd elmosódni. Talán megengedik nekem annak hangsúlyozását, hogy ma, t. képviselőház, ha a magyarnak ősi típusait, ősi alakjait fel akarnók keresni, vagy a messze alföldnek rónasíkjára, a tündér délibáb hazájába, vagy a Dunántúl rengetegeinek mélységeibe ékelt csendes tanyákba kellene mennünk, hogy a magyart ősi faji jellegében, igazi alakjában megtaláljuk. (Élénk tetszés a szélső baloldalon ) És, t. képviselőház, ha ez igy van, akkor kétszeresen fontos, kétszeres jelentőségű az, hogy azt a dolgot, mely a nemzeteket egymástól megkülönbözteti s a mely nekik történelmi hivatást ad és lelkesedést biztosit, a nyelvet kétszeres éberséggel őrizze minden nemzet. (Élénk helyeslés a szélső balolialon.) Már most, t. ház, minket a pangerman és a panslav áramlatnak tengere környez. Semmi kétség, hogy a panslav áramlat, miután literatúrai fejlettsége nem olyan, a mely veszélylyel fenyegetne, miután caesaristicus alapon nyugszik s miután ezer év bizonyít a mellett, hogy ez reánk, nemzetiségünkre és nemzeti nyelvünkre hatni nem bír, reánk nézve komoly veszélylyel nem jár. (Igaz! Ugy van' a szélső baloldalon.) Ellenben, t. ház, a pangerman törekvés, annak a nemzetnek tendentiája és annak a népnek törekvése, a mely nép hatalmas 1 iteraturájávai és hatalmas culturájával tör felénk, hogy hódításokat tegyen, ez a veszélynek magvát biztosan kicsiráztatja, ha kellő időben nem gondoskodunk óvó intézkedésről, annyival inkább, mert törekvéseinek ezélját világos nappal is elárulja a Schulverein által. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Azok, kik kételkednek, méltóztassanak nekem megengedni, hogy a Sehulvereinból jött egy igen érdekes és a helyzetet jellemző levelet a t. háznak felolvassam. Nagyon örvendettem volna, ha különösen Csáky Albin cultusminister ur meghallotta volna, hogy az ő rendeletének megjelenése után mikép gondolkoznak rólunk NémeTörszágban. (Halljuk!) Egy doctor, tehát nem is közönséges műveltségű, hanem előkelő egyéniség — a nevét is megmondhatom, érdemes megörökíteni — dr. Lindenmayer Stuttgartban levelet intéz egy idevaló kereskedőhöz. S ezt épen azért említem fel, hogy illustraljam, milyen veszély rejlik ebben, ép a németekkel való sűrűbb érintkezésünknél fogva. Ebben a levélben arról van szó, hogy az illető kereskedő egy prospectusnak magyar nyelvre való lefordítását ajánlja az illető doctor-