Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
60 205. országos fllós márrzins 18 ;ín, liétfőu. 1889. Hát, t. ház, ezen eljárás engem nagyon emlékeztet arra, hogy miként szokták a kis gyermekekkel bevétetni az orvosságot. Előáll az orvos — egyik kezében tartja a keserű orvosságot, másik kezében a czukrot, melyet csak az esetre igér oda a gyermeknek, ha előbb beveszi az orvosságot. Önökkel is ott a túloldalon előbb bevétették a keserű lapdaesokat, hogy felébredjenek hazafias mámorukból, melyben azt álmodták, hogy igenis képesek lesznek a hadsereg körében érvényt szerezni a ma<rvar felfogásnak és szellemnek és a mikor a lapdacsokat lenyelve, mámorukból felocsúdtak — csak azután kapták meg az irályi módosítás hamisított czukorkáját ? (Élénk tetszés halfelöl.) És most kérdem önöket, a kik ott a túloldalon mindig a parlaraentarismusaláásásáról beszélnek, a kik a mi eljárásunkban keresik a parlainentarismus veszélyeztetését, azt tartják-e önök, hogy azon eljárás, a mit követnek, a parlamentarismus hasznára van? Hiszik-e, hogy a nép szemében ugy is már tekintélyéből sokat veszített parlamentarismus mostani eljárásuk után erősödni fog? Vagy nem félnek-e, hogy a mikor bármilyen czélért ellentétbe helyezik magukat a közvéleménynyel, nemcsak maguknak, de az önök által oly becsesnek hirdetett parlamenti kormányformát ássák alá. (Élénk helyeslés balfelől.) S ezt, azt hiszem, legfőkép azért teszik, hogy megtartsák a ministerelnököt állásában. Pediff hát négyszemközt beismerik maguk is, hogy állása tarthatatlan, mondják, hogy a javaslat után, bármint tüntessenek bizalmi nyilatkozataikkal másképen, Tisza Kálmán vissza fog lépni. Tudják-e hát, mit cselekszenek azzal, hogy a ministerelnököt tartják: önmagukat járják le. (Zajos tetszés balfelől.) Az egészséges önzés azt parancsolná önöknek, hogy ily körülmények közt legalább a pártot mentsék meg, a mire a ministerelnök ur is felhívta önöket azon emlékezetes pártértekezleten, midőn azt mondta, hogy gyönge kártyákkal játszani nem fog. Ha önök igy cselekednének, ebben volna legalább politikai észszerűség és logica; mert párturalom igenis lehet indokolt, de a személyes uralom nem volt indokolt soha. (Zajos helyeslés abal- és szélső balon.) De önök a ministerelnök 14 évi személyes uralkodása alatt annyira elfelejtettek maguk gondolkozni, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hogy az egyszerű észjárás azon következményeit is szem elől tévesztik, mely azt javasolná önöknek, hogy ha már Tisza elveszett, mentsék meg legalább a pártot, mentsék meg ugy, hogy eljárásukat összeegyeztessék ismét a nemzet közvéleményével és parlamenti hatalmukat nem egy állásában tarthatlan ember, hanem az ország érdekében gyakorolják. Ha önök fel tudnak emelkedni még e felfogás magaslatára, ugy megmenthetik legalább magukat, de ha politikai kislelkűségükben elutasítják maguktól még az egészséges egoismus e tanácsait is, akkor majd igenis meg fog erősödni az önök által megtagadott nemzeti közérzület annyira, hogy önöket is, az általuk képviselt utálatos rendszerrel együtt el fogja seperni onnét, a hová nagy többségükben ugy sem a nemzet meghamisítatlan bizalma folytán kerültek. (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) Ha pedig- önök azon nézetben vannak, hogy a nemzet közérzülete nem önök ellen irányul, hogy a nemzet közvéleménye nem nekünk, hanem önöknek ad igazat: akkor miért nem bírnak azon politika] báTörsággal, hogy oda álljanak a választók elé és megkérdezzék, kinek ad ezen nagy hazafias küzdelemben igazat? (Élénk helyeslés abál- és szélső baloldalon.) Én ezen kérdésben ismerem, tudom az adandó feleletet és mert ismerem és inert tudom e feleletet, ezért nem szavazom meg a szakaszt s ezért pártolom a különvéleményt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár magának, a vita tárgyának hordereje is két>égtelenül indokolttá tenué felszólalásomat, mégis nem csupán szavazatom indokolásául kérek szót, hanem azért is, hogy a vita folyamán elmondott sokféle személyes támadásokra ez alkalommal reflectáljak, bizonyos történt dolgoknak motívumai iránt felvilágosítást adjak. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban, t. képviselőház, beszédem tulajdonképi tárgyára magára áttérnék, két általános reflexiót kell tennem a vitának mai stádiumában. Először is constatálnom kell, hogy ime a mai napon én már a harmadik ellenzéki szónok vagyok, a nélkül, hogy a t. túloldalról bárki vállalkozott volna érveink megezáfolására. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ugy látszik, Hannibál József képviselő ur kimerítette összes argumentuinaikat/Zo/os helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon) összes érveiket, a melyek felett önök még színleg rendelkeztek. Van még egy körülmény, t. ház, melyet constatálni kívánok ; és ez az, hogy a t. ministerelnök ur a tüntetésnek igen olcsó és rendkivül kevés veszélylyel járó nemét fedezte fel. (Nagy derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) O is beállott a tüntetők közé azzal, hogy — mint itt t. barátom mondja — egyszerűen eltűnt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És nem is egészen számítás nélkül cselekszik a ministerelnök ur, de azt hiszem, hogy számításában alaposan csalódik. Számítása az, hogy e vita olyan, vagy legalább olyannak kell lennie, mint a milyen a harcz a meggyőződés érveivel. (Ugy van! a bal- és szélső balfelöl.) A magyar ember lovagiasságára számít, mert olyannak tartja
