Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-205
205. országos ülés máreziiis 18-án, hétfőn. 1889. 59 pályára, én ezt csak mint eszmét vetem fel, szoríttassanak talán két évi szolgálatra, mely szolgálati idejük alatt nagy mértékben lehetnek hivatva a hadsereg körében észlelhető altiszti hiányt pótolni. Ezen eszmét csak egyszerűen felemlítve és hozzá téve, hogy azért a második év végén ezek is igen jó sikerrel tehetnék le a tiszti vizsgát, kijelentem, hogy abban az alakban, a melyben a második év most van proponálva, azt semmi körülmények közt el nem fogadom. De van e szakasznak egy második intézkedése is, amelyet elvetek: az tudniillik, hogy az önkéntesek a szolgálati év alatt nem folytathatják tanulmányaikat. Igaz, hogy Csáky cultusminister ur kedvezményt akar adni azon egyetemi hallgatóknak, kiknek nem szabad katonai szolgálatuk alatt tanulmányaikat folytatni. De erre megjegyzem egyrészt, hogy már ugy is sok panasz hangzott el és pedig épen azon székből, melyet most Csáky cultusminister foglal el, a felületes tanítás ellen és inteusivebb tanítási módot követel a paedagogia, kérdem most, t. ház, mi lesz a tanítás eredménye majd egy félévi semester elengedése után? Nem-e tarthatunk joggal attól, hogy ezentúl a közoktatási kormányzat intézkedése folytán hivatalból terjesztetik a félmíveltség, melynek káros hatását a cultusminister ur előde több alkalommal oly meggyőzően állított ide a ház elé ? Szabad-e tehát, kérdem, ma, midőn oly sok panasz hangzik fel az iránt, hogy ez a félmíveltség minden téren elhatalmasodik, szabad-e, habár az állam harczászati érdekeiért is feláldozni a cultura nagy érdekeit és szabad-e ezt különösen tenni annak, a ki a cultura hivatott őre, a cultusministernek. Ezen félmíveltség terjedését igenis mindenkinek, űe főképen a cultusministernek határozottan meg kellene gátolnia. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalán.) Ki keli meg térnem e fejtegetéseknél Berzeviczy államtitkár ur egy nyilatkozatára is. Az államtitkár urnak ügyessége egy érvet faragott a germanisatio vádjából a saját és kormánya álláspontja mellett, a mennyiben tudniillik azon senki által tagadásba nem vett eredményre mutatva, a melyet a kormány és társadalom a magyarosodás terén elért, elutasítja magától a germanisatio vádját, T. ház, nem is nyelvi germanisatio vádja az, melylyel jogosan lehet illetni a t. kormányt és az államtitkár urat is, mint annak közegét, hanem igenis jogosan lehet és formálom is ellene és kormánya ellen az állami intézmények germanisatiójának vádját. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A vitában, t. ház, az mondatott, hogy az ellenzék csakis a kormány buktatása czéljából vetette fel az itt tárgyalt kérdéseket és hogy ezen czélból izgat a nemzetben. Először is megjegyzem azt, hogy az ellenzék nem izgat, hanem igenis küzd a nemzet jogaiért. (Élénk helyeslés a bal • és szélső baloldalon.) És hogy az adott tényekkel szemben egyúttal kormány-buktatásra is törekszik,. ez igen természetes, mert ha azt nem tenné, nem teljesítené hazafiúi kötelességét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalán) Mert nemcsak a saját kormányzati elveinek diadalra jutása iránti természetes ösztön nyilvánul ezen törekvésében, hanem párosul ezzel azon hazafiúi kötelesség is, hogy azon kormányzatot az általa képviselt, rossz rendszerrel együtt megbuktassa, melynek legújabb bűne az, hogy a kormány hatalmi tekintélyét is egyenesen eljátszotta. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) A mikor azt látjuk, t. ház, hogy a ministerelnök ur néma szónok szerepében keres menekülést künn a folyosón, mikor azt látjuk, hogy ide benn a parlamentben minden tekintélyét elvesztette, hogy ő többé nem tudja szabályozni a tanácskozások menetét s azokat többé nem vezetheti, mikor azt látjuk, t. ház, hogy ö minden héten egy kis díszbizalomnak arrangirozására szorul, hogy a koronával szemben nélkülözhetlenségét bizonyítsa, (Tetszés és helyeslés bal- és szélső balfelöl) ha azt látjuk, hogy a nemzet előtt elvesztette tekintélyét, mint azt a legutóbb előfordult jelenetek bizonyítják és ha azt látjuk és tapasztaljuk, hogy ő az irályi módosítás komédiáját játszotta el azon székben, mikor a nemzet legsarkalatosabb alkotmányos jogairól van szó (Élénk- helyeslés bal- és szélső balfelől) és ha azt látjuk, hogy most is igyekszik a nemzeti érzület arczulcsapásával a nemzet érdekei árán az ő reputatióját ismét helyreállítani azon jól működő parlamenti gépezettel, mely háta mögött ül: akkor, t. ház, azt hiszem, jogosult ép neki emlékezetébe idézni azon szavakat, hogy ez az eljárás nem csak államférfiuhoz, de még férfiúhoz sem méltó, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mely szavak soha senkire nem illettek jobban, mint ép arra, kinek ajkairól elhangzottak, Tisza Kálmán ministerelnök úrra. (Élénk tetszés bal- és szélső balfelöl.) Önökhöz szólva, t. többség, kérdem, hogy a minister urnak ezen eljárása méltó volt-e azon helyhez, melyet elfoglal, de méltó-e azon párthoz is, mely ez idejüleg az ország ügyeit intézi V Mert az tagadhatatlan tény, hogy a 25. §-t ezen tartalommal önök is elítélték azon pártértekezleteken, melyeknek hire eljutott mi hozzánk is; önök is a nemzeti érdekek megsértését látták az általunk kifogásolt intézkedésekben és mégis mi történik ekkor? Előáll a t. ministerelnök ur az önök pártértekezletén és egy általa a 14. szakaszhoz tett, később irályi módosítványnak nevezett kedvezmény ígérete mellett megszavaztatja magának ezen kifogásolt 25. szakaszt, Megszavaztatja magának először a 25. §-t feltétlenül és csak azután áll elő az irályi módosítással a 14. §-nál.
