Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

5R 205. országos ülés márcüins l$-ái>, hétfőn. 1889 A magyar nemzet ugy is eleget áldozott már a mílitarisrnusnak. Eljutottunk már a katonai socialísmns határáig. Már ma majdnem odáig jutottunk, hogy minden ember értéke a szerint állapittatik meg, a milyen katonai szolgálatot teljesített. Alárendeltünk már culturát, alá minden más belpolitikai haladást a katonai socialisticus törekvéseknek, melyeknek oly meleg hangot adott határozati javaslata kíséretében Gajári t. képviselő ur. A magyar nemzet kész volt mindig és kész most is megszavazni mindent, a mi szükséges arra, hogy a jelenlegi komoly idők közepette a véderő fejlesztessék ugy, a mint az állam biztonsága kifelé megköveteli; (Ugy van! Ugy van! balfelől) feláldozza évek óta a pénzügyi egyensúly helyreállítását, feláldoz nagy társadalmi érdekeket, de egyáltalán nem akar és nem akarhat lemondani ama nagy nemzeti érdekről, melyet a 25. §. érint. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha el is ismeri bármily speciális érdeknek és igy a militarismusnak is jogosultságát, hozzáteszi azt, hogy ennek meg kell maradni azon keretben, amelyet az államélet összérdeke megkövetel (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) s ennek rovására annak a speciális érdeknek terjeszkedni nem szabad. (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) T. ház! Most azon mindannyiunk által, kik ez oldalon ülünk, kifogásolt második szolgálati évre áttérve, a következőket jegyzem meg. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt is azon kérdést vetem fel, hogy azon második szolgálati év megállapításának mi is tulaj donképen a rátiója. A honvédelmi minister ur azt állítja, hogy ez azért szükséges, mert a tiszti hiányt kell pótolni. Ezzel szemben Bolgár t. képviselőtársam, a kit talán a t. honvédelmi minister ur is szakembernek fog e téren elismerni, azt állítja, hogy nem ez az igazi ok, mert ez intézkedésnek tulaj donképeni czéíja nem más, mint az altisztek számának szaporítása a tettleges állományban. S ezen két egymással ellenkező nézetet megvilágította Nagy István t. képviselőtársam, a ki számadatokkal mutatja ki azt, hogy nem csak a tiszti létszámban tényleges hiány nincs, hanem még egy kis felesleg is van. (Helyeslés a bal- és szélső bulfelol.) E statistikai számadatokkal szemben a t. honvédelmi minister ur azt jegyzi meg, hogy azok igenis helyesek, de azokat különféleképen lehet csoportosítani — már hogy miképen csoportosítja ő, azt nem tudom — de azt a nyilatkozatát tudomásul veszem, hogy a háború első szakában várható nagy elhasználás folytán fog beállani azon hiány, a melynek pótlása végett szükséges az egy évi önkénteseket a tiszti vizsga letételére kötelezni. A dolgok ily állásával szemben azt hiszem, leghelyesebb az, ha azt fogadom el, hogy ugy a t. honvédelmi minister urnak, mint Bolgár Ferencz t. képviselőtársamnak is van igaza. Szükség van igenis a tiszti hiány pótlására is, de egyúttal a be nem vallott czél az is, hogy a tettleges állományban az altiszteket szaporítsák. (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Mert azt csak nem fogja állítani akarni a t. honvédelmi minister ur, nem is állította, hogy a 10 évi átlag szerint a majdnem 40 ezernyi öszszes önkéntesekre, mint tisztekre van szükség. Hallottunk Kovács Albert t. képviselő úrtól egy nagyon érdekes fejtegetést arra nézve, hogy a katonai szolgálatnak időtartama miért is van 1, 2, vagy 3 évre megszabva. Én elfogadom az ő nézetét és megtoldom azzal, hogy a szolgálati év csakis azon katonai tőkére való tekintettel állapittatik meg bizonyos évekre, a melyet a hadkötelezett a hadseregbe bevisz; mert a tettleges szolgálatnak nem az a végezel] a, hogy az embereket a kaszárnyákban tartsák, hanem az, hogy azon katonai tőkéből, a melyet a hadseregbe bevisznek, oly harczképes katonát faragjanak, a minőreépen szükség van. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) E szempontból kell tehát az egyévi önkéntesi intézményt megbírálni és ha e szempontból bíráljuk, azt hiszem, nem lehet kifogása senkinek az ellen, hogy a magasabb katonai tőkét képviselő elemnek, az egyévi önkénteseknek szolgálati ideje a hadseregben, ne több mint egy évben állapíttassák meg, különösen akkor, ha evvel még egy másik társadalmi érdek is van érintve, melyet csak abban akart keresni, hogy a tudományos pályán való készültség lehető alapossággal legyen elérhető. t így tehát az egyéves önkéntesi intézmény egyedül helyes, egészséges alapis. az volt, hogy csak a tanulmányaik folytatására törekvő ifjak részesülhessenek-e kedvezményben. De, t. ház, mit látunk? Ez intézmény jelenleg egészségtelen alapra van fektetve; oda bocsátottak boldog, boldogtalant, a ki csak az úgynevezett önkéntesi vizsgát tette le. Ebben van a nagy hiba, itt a kulcsa sok önkéntes bukásának. Nemcsak oly elemek vannak ott, melyek magasabb képzést hoznak; hanem felületes belevert elemi ismeretekkel is alig bírók, a kik a különféle előkészítő tanfolyamokból kerültek ki; vissza kell tehát állítani az egyéves önkéntesi intézményt helyes alapjára. Egyéves önkéntes lehessen az egyetemi tanfolyamot végzett és más felsőbb tanfolyamokat végzett vagy végző tanuló ifjú. Ezek szolgáltatják majd a jó tiszteket. Azon más intelligens elemek pedig, a kik csak az előkészítő tanfolyamból kerültek eddig az önkéntesi