Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

205. országos filés márízins 18 íín, hétfőn, 18S9. 57 ellen, mely a közös hadsereg magyar kiegészítő részét nem tekinti a magyar alkotmány és nemzet érdekében levőnek, hanem nem tudom, miféle idegen hatalom eszközének. (Helyeslés és tetszés balfelől) Ezeket előre bocsátva, t. ház, nézetem szerint szükséges a magyar nyelv törvénybe iktatása, nem is a tiszti vizsgálat és nem is a magyar ifjak érdekében, hanem egy sokkal magasabb érdekben, magyar nemzeti érdekben, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a magyar nemzeti felfogásnak a hadsereg- körében érvényre jutása czéljából. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Szükséges még akkor is, ha az önök soraiból oly felfogások jutnak érvényre, hogy az „ Armee-Verordnungsblatt"-ban megjelenő német rendeletnek "több hatálya lesz, minta magyar törvénytárba beiktatott törvényezikknek. A magyar vizsgálati nyelv törvénybe iktatása tehát elodázhatlan szükséges demonstratio azon Nagyományos szellem ellen, melyet tagadni nem lehet és a mely még azon kicsinyes kötekedésben is találja kifejezését, hogy külső elnevezésében nem akarja elfogadni a cs. és kir. elnevezést. Vonakodik elfogadni azt az elnevezést, mely a magyar törvények szerint egyedül fejezi ki azon államformát, melynek szolgálni a hadsereg hivatva van. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz ugyan, t. ház, hogy a hadügyek élén most oly minister áll, a ki alkotmányos felfogásának a múlt delegatiók alkalmával tanújelét adta, mert midőn valaki a közjogi viszony kifejezésre juttatására nézve kérdést intézett hozzá. hogy mért nem igyekszik annak érvényt szerezni, előállott és a magyar közjog szempontjából helyes felfogásának bizonyítására kivett zsebéből egy vizitkártyát, a melyen ékes szavakkal voltak : F. Z. M. Bauer k. und k. Kiiegsminister. De a t. közös hadügyminister ur másnap megfeledkezett ünnepélyes Ígéretéről és arról, hogy miként demonstrálta ő a magyar alkotmány iránti tiszteletét, mert egy látogatása alkalmával egy második névjegyet Nagyott hátra, a melyen ismét a következő ékes szavak állottak : Ferdinánd Freiherr von Bauer k. k. F. Z. M. und Reickskriegsminister. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Az igy nyilvánuló Nagyományos szellem ellen szükséges a magyar nyelvnek törvénybe iktatása, (Ügy van! a szélső baloldalon) szükséges akkor, mikor oly felfogás juthat érvényre e törvényhozás termében, a melynek kifejezést adott a t. honvédelmi minister ur, a mikor azt állította, hogy magyar nyelvű tiszti aeadémiát azért nem lehet felállítani, mert ez első lépés volna a magyar hadsereg felállítására. Szükséges törvénybe iktatni a magyar nyelvet az oly felfogás ellenében is, mely abban nyilvánult, hogy Görgey t. képviselőtársamnak határozati javaslatát azért nem fogadták el, mert KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET, a tettleges állományban úgynevezett hivatásszerű tiszt elég van és ott nem szükséges a magyar tiszt. Szükséges igenis törvénybe iktatni a magyar nyelvet azért, hogy ezzel egy új aera keletkezése jeleztessék, a melynek nyiltan és őszintén bevallott ezélja az 1867-iki alapnak nemzeti irányban leendő fejlesztése, szemben a kormánynak azon politikájával, mely évről-évre engedte azon az alapon biztosított alkotmányjogokat darabonként letördelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) És ha már a kormány mulasztásairól szólok, n«m Nagyhatom megemlítés nélkül azt, hogy ha a kormánynak, különösen pedig abban a vezéregyéniségnek valami bűne van, melyet neki a, nemzet soha meg nem bocsáthat, ugy ez az, hogy 14 éven át, egy oly óriási többséggel a háta megért, a melylyel igenis sikeresen demonstrálhatott volna ezen Nagyományos szellem ellen, nem tudott vagy nem akart cselekedni egyebet, mint áldozni épen azon Nagyományos szellemnek, a mely most annyira meghatalmasodott, hogy épen őt, a ki dédelgette, sepri el legelőször helyéről. (Ugy van! Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) A í. ministerelnök itt is politikai előrelátásának teljes hiányát mutatta, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) 0 nem számolt a jövő fejlődésével, sem a katonai traditiókkal ott a hadseregben, sem a nemzeti érzület elhatalmasodásával itthon. Ott alárendelt minden magyar érdeket; itt pedig csinálta és segítette a magyarosítást. De elfelejtette, hogy a két téren okvetlenül összeütközésnek kell bekövetkeznie. És a mig Berzeviczy t. államtitkár ur szerint oda fejlesztette a dolgot itt, hogy nem lehet a, társadalomnak már németül tanulni, ott nem tudott a. magyar felfogásnak, magyar nyelvnek érvényt szerezni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon,) Elfelejtette a tiz év rohamos fejlődésének consequentiáit és most is szem elől téveszti a másik tiz év fejlődését és igy készakarva egyenesen belehajtja mind a két tényezőt, a hadsereget és a nemzetet is az elkerülhetlen nagy confiietusba, mely a későbbi viszonyok közt keserűen boszulja majdan meg magát. (Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) A tényekkel, a természetes fejlődéssel számolni kell mindenkinek minden téren. De különösen számolni kell az államférfiunak az államélet terén; leginkább pedig kell számolni a katonai kérdés terén minálunk, ezt dictálja az államférfiúi eszély. És itt hozzá teszem, számolni kell e téren különösen, a mig még nem késő. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert nagy nemzeti szerencsétlenség mindig az, ha a nemzeti igények nem akkor elégíttetnek ki, mikor teljes megnyugvást keltenek, hanem csak akkor, ha már legfeljebb kis időre megakaszthatják a mesterségesen, lassan előkészített vihart. (Ugy van! balfelöl) 8