Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-205

56 S05. országos ülés ittárczlns 18-áti, hétfőn. Í889. nem lesz az Önök szavazata egyéb, ha többséggel fogják is megszavazni ezen intézkedéseket, mint a hánykódó tengeren a hullámok között küzdő sajkákon Caesar katonáinak felkiáltása uruk felé: Ave Caesar morituri te salutant. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Grecsák Károly! (Halljuk!) Grecsák Károly: T. képviselőház! Ha a vitának ezen előrehaladott stádiumában még szót emelek, (Ralijuk!) teszem ezt egyedül azon meggyőződésben, hogy itt sokkal nagyobb, magasabb érdekről van szó, mint épen csak a tiszti vizsga magyar nyelvének törvénybe iktatásáról; mert, t. ház, ha a közös hadseregnek oly múltjával állanánk szemközi, mely a megtörtént dolgoknak ellenkezőjét tárná fel előttünk és ha azt láttuk volna, hogy a közös hadsereg tud és akar is alkalmazkodni az 1864-ben megalkotott új helyzethez és viszonyokhoz s a hadsereg intéző köreiben a magyar nemzeti érdek, a magyar nyelv, a magyar alkotmány oly köteles tiszteletre talál, milyet ezen nemzet méltósága bárkivel szemben is feltétlenül megkövetelhet: akkor én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy nekünk ezen az oldalon nem lett volna sem okunk, sem szándékunk a hadsereg szolgálati nyelvét itt szóba hozni. (Ugy van! balfelől.) Mert bármit költsenek is ránk politikai ellenfeleink, t. képviselőház, nekünk nem volt és nem is lehetett czélunk soha, még a politikai tactica kedvéért sem bolygatni azon magasztos közjogi és nemzeti érdekeket, a melyeket mi a nemzet oly drága kincséül ismerünk el, hogy azokat még oly dicséretes ezé] elérésére, mint a jelenlegi kormány megbuktatása, sem szabad könnyelműen felhasználni senkinek. (Ugy van! balfelöl.) S én, t. ház, megmondom egész nyíltan, hogy a magyar vizsganyelv törvénybe iktatásának megtagadásában nem találtam volna oly közjogi sérelmet, ha a túloldalon azt nem ugy indokolják, a mint tették és a hadseregben nem oly szellem uralkodnék, a minő tényleg uralkodik. Mert én ugyan még a második szolgálati év elejtése esetén is igazságtalannak találnám, hogy egy ifjútól tagadtassék meg azon j'og, hogy a magyar állam nyelvén képezhesse ki magát bármely közhivatali pályára és igy a hadseregi tisztségre is. (Ugy van! balfelöl.) Ebben, mint mondám, csak igazságtalanságot látnék; de ha a vizsga nyelje ugy állíttatik elénk, mint a magyar törvényhozás keretébe bele nem illeszthető, mint a nemzet akaratkörén kivül álló jog: akkor, t. ház, itt többé nem a tiszti vizsga nyelvét látom elejtve, többé nem a magyar ifjak jogos érdekét látom megtagadva, többé nem a második szolgálati évben rejlő büntetésnek szükséges ellensúlyozását látom jogos követeléseink megtagadásában; hanem igenis látom a magyar alkotmány, a helyes közjogi felfogás, a magyar nemzet souverainitásának oly egyenes megsértését, (Ugy van!balfelöl) melyet elég élesen visszautasítani nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) És látom benne, t. képviselőház — mondom egész nyíltan — még azon Nagyományos szellem diadalra jutását is, a mely akár hogyan és akárki tagadja létét, bizonyos mértékben most is feltalálható a hadseregben. Hoitsy Pál: Itt van a honvédelmi minister, az mutatja a legjobban. (Halljuk! Halljuk!) Grecsák Károly: Alkotmányos intézményeink, t. ház, olyanok, a melyek, sajnos, igen megnehezítik azt, hogy a hadsereg beléletében történtekért itt a parlamentben valaki felelősségre vonathassék és én képzelhetek magamnak oly időket, nem oly alkotmányos érzületű király alatti időket, minő a mostani, midőn a hadseregben történhetnek oly dolgok, érvényre juthatnak oly felfogások, melyek büntetlenül maradhatnak; és ez azért lehetséges, mert mint említem s nézetem szerint a magyar parlamentnek nincsen oly felelős közege, ki a parlamentben közvetlenül felelősségre vonható volna azokért, a mik a hadseregben történnek. (Ugy van! balfelől.) Lehet, hogy akkor is felálma a honvédelmi minister ur és bennünket hangzatos szavú ígérgetések és határozati javaslatok alakjában biztosítana arról, hogy azon felfogásokat utói fogja érni a méltó büntetés, de azt hiszem, jöhetnek idők, mikor az ő buzgó akarata is meghajolni lenne kénytelen az ott uralkodó felfogás előtt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A közös hadügyminister pedig felfogásom szerint közvetlen parlamenti felelősséggel alig tartozik valakinek, mert a delegatiók intézménye lehet minden egyébre alkalmas, csak arra nem, hogy egy közös minister a parlamenti élet minden consequentiájával együtt felelősségre vonathassék, (Helyeslés balfelöl) mint azt különben az elmúlt 20 év története is eléggé bizonyítja. (Ugy van! balfelől.) Ily körülmények közt, kérdem t. ház, mi marad a nemzetnek egyéb hátra, mint hogy legalább akkor, a mikor az ő törvényhozási hozzájárulása szükséges valami új intézkedés létesítésére, emelje fel tiltakozó szavát és pedig nemzeti akaratának teljes erejével és intézze azt a hadsereg intéző köreihez, hogy itt az idő elNagyni a régiesdi szellemet és bele élni magát az 1867. évben teremtett közjogi helyzetbe. (Helyeslés balfelől.) És kérdem, tehet-e a nemzet másképen, minthogy a koronás király szentesítésével ellátott törvény erkölcsi súlyával tegye meg óvását ezen ledér felfogás ellen? mintha a hadsereg körében a magyar nemzeti felfogásnak és szellemnek érvényt szerezni nem lehet? tehet-e kevesebbet a nemzet, mint követelni a magyar vizsgálati nyelv törvénybe iktatását és intő szavát felemelni, a közös hadsereg intéző köreiben uralkodó felfogás