Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-220
220. ország-os ülés április 5-én, pénteken. 1889 389 beállott zavarok és a hatalmaknak mindinkább előtérbe lépő versenygése több esetben conflictussal is fenyegették a világot. A Suez-csatorna helyzete ekkor épen nem látszott biztosítottnak. Az angol kormány ennek következtében megragadta a kezdeményezést, midőn 1883. január 3-án kelt körjegyzékében az érdekelt hatalmaknak e tárgyban tartandó közös tanácskozmányát hozta javaslatba. Két évig tartó előtanácskozmányok után végre 1885. márczius 30-án lépett össze, ezen angol körjegyzék folytán, Parisban egy nemzet közi bizottság, melynek tárgyalásai sok tekintetben a nemzetközi jog egész újabb felfogasára és fejlődésére nézve érdekesek. A bizottságban két irány állott egymással szemben. Az egyik Anglia és Olaszország által képviselt irány, elegendőnek tartotta a Suez-csatorna semlegesítésének egyszerű kimondását. A másik irány, melynek élén Franeziaország állott és melyhez monarchiánk is csatlakozott, nem tekintette elegendőnek a sem legesítés egyszerű kimondását, hanem ennek bizonyos sanctióját is követelte. Nevezetesen szükségesnek tartották — a nemzetközi dunai bizottság mintájára — valamely ellenőrző közegnek létesítését; kívánták továbbá, hogy jogában álljon minden hatalomnak a két torkolati kikötőben két-két hadihajót állomásoztatni Mint a jelen egyezményből látható, ezen utóbbi, monarchiánk által is elfogadott álláspont lett a győztes. Az ellenőrző bizottságot a hatalmaknak Egyptomban székelő képviselői fogják alkotni. Az erre vonatkozó szerződés 1888. október 29-ikén lett Konstantinápolyban az összes hatalmak által aláírva. A szerződés gyakorlati értéke, fájdalom, kevésbbé érdekli a monarchiát, minthogy az utolsó kimutatások szerint Austria-Magyarország a suezi forgalomnak csak 4"2 százalékát szolgáltatja. Ámde ezen érdekeink szempontjából is az ily megoldás minden esetre megelégedéssel fogadható. Azonban ezen szerződés gyakorlati értékénél talán fontosabb annak elvi jelentősége. Ez a szerződés a nemzetközi jognak egy új haladása, még pedig határozottan szabadelvű irányban történt haladása. Ép oly ritka, mint örvendetes látvány az, mikor oly esetben, midőn a nemzetnek igen éles és messzeható érdekellentétei állnak egymással szemben, sikerül azokat békés utón a forgalmi szabadság alapján és a nemzetek egyenlő jogainak elismerése mellett kiegyenlíteni. (Igazi Ugy van! jobbfelől.) Európa minden parlamentje bizonyára üdvözli a megoldásnak ezen módját és Magyarország képviselőháza kétségki vül ezen érzelmeket osztva,alegnagyobb örömmel fogná venni, ha minél gyakrabban lehetne alkalma hasonló egyezményeket törvénykönyvünkbe beezikkelvezni. (Helyeslés jobbfelől.) A parlamenti jog szempontjából azonban . kötelességemnek tartom, ezen egyezménynek monarchiánk által történt elfogadására nézve még egy rövid megjegyzést tenni. (Hall juh! Halljuk!) Mint a szerződés utolsó czikkéből látni méltóztatnak, a hatalmak ezen ügyet igen sürgősnek tekintették, annyira, hogy elhatároztatott, hogy a megerősítési okmányok egy hónap leforgása alatt vagy még előbb kicseréltetni fognak. Énnek következtében tehát lehetetlen volt az egyezményt ideje korán ezen képviselőház elé terjeszteni és a magyar kormány kénytelen volt beleegyezését adni, hogy a közös külügyministerium a szerződést a maga részéről is aláírja és elfogadja. A kormány annál inkább gondolt a törvényhozásnak későbbi hozzájárulására számíthatni, minthogy ezen szerződés által a monarchia semmiféle terhet magára nem vállal, ellenben tengerészetünknek ezen szerződés számos előnyt biztosít. Magától értetik, hogyaparlamentnek a nemzetközi szerződések tekintetében fennálló jogai ezáltal nem érii tétnek és hogy a kormánynak ezen eljárása csak a kivételes helyzetre és az ügy sürgősségére való tekintettel történt. A közlekedésügyi bizottság ezek alapján kéri a házat, hugy a törvényjavaslatot és az abban foglalt szerződést elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! , Halljuk!) A czélt, melyet ezen egyezmény elfogadásával a tengeri hatalmasságok elérni óhajtottak, én is dicséretesnek találom s azért helyeslem, hogy ahhoz a mi kormányunk is hozzájárult. De nem Nagyhatom szó nélkül azt a tényt, hogy mielőtt ez az egyezmény az országgyűlés elé jutott volna, a kormány annak megerősítését eszközölte. A t. minister ur, valamint most az előadó ur is, e szokatlan és kivételes eljárást avval igyekeztek indokolni, hogy a megerősítésére kitűzött határidő igen rövid volt, azonkívül pedig ezen egyezmény által sem a monarchiára, sem különösen Magyarországra, semmi teher, semmi kötelezettség nem háramlik. De épen azért, mert előre láthatta a kormány, hogy ezen egyezményt a magyar országgyűlés — igen helyesen — minden nehézség nélkül el fogja fogadni, nem látom be, miért nem tartotta szükségesnek az előleges bemutatást. Hiszen épen ugy, mint a hogy most remélem, egy rövid óra alatt át fogunk rajta esni, az októbertől novemberig eltelt időszakban, mikor a törvényhozás szintén együtt volt, ez az egyezmény hasonlókép el lett volna fogadható. Az egyezményt tudniillik október 29-én kötötték meg Konstantinápolyban ; és habár akkortájt, mint emlékezem, egy fontos törvényjavaslattal — gondolom az italmérési jog megváltásáról szólóval — voltunk elfoglalva, semmi nehézségbe nem ütközött volna, hogy ennek tárgyalását egy órára, talán félórára,
