Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-220
2i0 országos ülés április 6 én, pénteken. 1889. 387 kívánom hangsúlyozni, hogy jövőre óhajtandónak tartam, hogy hasonló esetben a törvényhozás ne esak a bélyeg- és illetékmentesség, hanem maga a conversió keresztülvitelének engedélyezése iránt is kéressék meg. Mert ha az ily vasutak a kamatgarantiát akár a jelenben, akár a jövőben igénybe veszik, vagy vehetik, nem lehet közömbös a magyar állam financiális érdekeire az, hogy ezen eonversio czélszerü-e? és jó-e? és ez által az államra a jövőben nagyobb előny nem származhat-e? Tudom, hogy a kormány azon nézeten van, hogy ott. a hol több megterhelés esete foroghat fenn, a törvényhozás engedélye mindig kikérendő, de én ezen engedély kikérésének szükségét kívánom hangsúlyozni ott is, a hol annak meghirálásáról van szó, hogy nem lehetett volna-e előnyöseid) eonversiót csinálni. Ismétlem, én csakis elvi szempontból szólaltam fel és hangsúlyozni kívántam azt, hogy minden kamatgarantiát élvező vasútnál a conversio felfogásom szerint a törvényhozás által engedélyezendő. A magam részéről különben -cm indítványt, sem módosítványt nem teszek és a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a haloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi millister: T. ház! (Halljuk!) Remélem, hogy azt senki sem fogja feltenni, bogj T a kormány valamely ügyet a törvényhozás elbírálása alól elvonjon, ha a tekintetben meg van győződve, hogy ezen ügy tényleg a törvényhozás elé tartozik. Maga azon tény, hogy a kormány ezen törvényjavaslatot előterjesztette, bizonyítja azt, hogy a kormány a törvényhozás határozatát a eonversio kérdésénél kieszközölni óhajtotta. Á disfinctio azonban abban van — és ebben fekszik egyúttal az elvi különbség is — hogy a kormány a eonversio tény T ét önmagában véve oly societarius dolognak tartja, a melyhez a kormánynak administrativ hozzájárulása igen is szükséges, de nem szükséges feltétlenül a törvényhozásnak hozzájárulása. A mennyiben ugyanis valamely társaság, ha mindjárt kamatgarantiát élvez is, oly societarius cselekményt hajt végre, a mely az államkincstárt semmivel sem terheli meg, ezen societarius cselekedetéhez egyéb, mint a kormánynak alapszabályok és törvény szerint kikötött hozzájárulása, nem szükséges. (Igaz! Ugy van!) A képviselő ur viszont azt állította, hogy tekintet nélkül erre, magának a eonversiónak a tényéhez minden körülmények között a törvényhozás hozzájárulása szükséges. E tekintetben a következőket vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk!) E törvényjavaslat azért volt a törvényhozás elé terjesztendő, mert ebben tényleg az állam részéről bizonyos, a societarius viszonyból különben nem folyó kedvezmények nyújtatnak a társaságnak és terhek vállaltatnak el. Jelesen bélyeges illetékmentesség, sőt bizonyos fokban az adómentesség is nyujtatik. Ezen szempontokból természetesen a törvényhozásnak van joga a kérdés felett határozni. Erre nézve különben, t. ház, praecedense is van a kormánynak. Hisz ha valami érdekelheti az államot, ez az az eset, ha valamely garantiát élvező társaság kölcsönt vesz fel. Az 1888 : XVII. törvényczikkben, a mely „a császári és királyi szabadalmazott kassa-oderbergi, a magyar északkeleti és az első magyar-gácsországi vasúttársaságok részére további külön állami biztosítás nyújtásáról szól, a törvényhozás világosan elfogadta azt contradistinctiót, hogy a társaság kölcsönvételére nézve jóváNagyási jogot nem gyakorolt, hanem csak kimondotta azt, hogy azon esetre, ha a társaságok kölesönt vesznek fel, erre nézve az állami biztosítások felemelését ő engedélyezi. Bátor leszek az idézett törvényezikk első szakaszát felolvasni : „Azon esetre stb. engedélyezett beruházási kölcsönrészletek felhasználása óta magyarországi vonalaikon végrehajtott, valamint ugyanezen vonalakon a következő években még foganatosítandó beruházások költségeinek fedezésére szükséges kölcsönt jogerejüleg megszavazni fogják, ezen újabb sorozatú elsőbbségi kölcsönök kamatozása, és 60 év alatt leendő törlesztése ezéljából a nevezett vasut-társaságok részére együttesen 732,677 osztrák értékű arany forintot, vagy ennek megfelelő német birodalmi arany márka összeget meg nem haladható külön állami biztosítás, az alábbi szakaszokban kikötött föltételek alatt, illetve olykép engedélyeztetik. !i A kölcsönvétel ténye fölött tehát a törvényhozás nem határozott, de határozott azon tény fölött, a mely az államkincstár megterheltetésével jár, tudniillik az állami biztosítások felemelésének tényében. (Ugy van!) Ha a társaságok kölcsönt vennének föl a nélkül, hogy az államkincstár ez által terheltetnék, ha azon kölesönök például egyedül csak a részvényeseket terhelnék: akkor ehhez a törvényhozásnak hozzájárulása nem szükséges. E felett a törzsrészvényesek, illetőleg a társaság közgyűlése dönthet, mert ebben fekszik societarius; joguk. Demmthogy a kölcsönhöz állami biztosítás szükséges, e felett a törvényhozás dönt. (Ugy van!) Épen igy van ez a eonversio tekintetében is. Ha a eonversio tényét ugy hajtja végre a társaság, hogy az államkincstár absolute nem érintetik, ez a társaságoknak olyan joga, a melyhez a kincstárnak hozzászólani joga nincs. Minthogy azonban a conversióval kapcsolatosan oly dolgok kéretnek, a melyeket csakis a törvényhozás adhat meg, nagyon természetes, hogy erre a törvényhozás beleegyezése szükséges. (Helyeslés.) Ez az a felfogás, melyből a kormány kiindult, praecedensre támaszkodva, ezen törvényjavaslat* 49*
