Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-219
213. országos ülés április 4-én, csütörtökön. 1889. 381 "betett czélszerüeknek mondani, mivel meglehetősen utopisticusak voltak. A legújabb időben azonban az uj technicai vívmányok s különösen a NémeTörszágban létesített folyócsatornázások eredményei oly helyzetet teremtettek, hogy immár kellő előtanulmányoknak alapján azt lehet mondani, hogy a Dunának az Oderával való összeköttetése a Morva és Beezwa vonal felhasználásával nem tar tozik többé a lehetetlenségek közé, sőt ellenkezőleg nagyon is lehetőnek Ígérkezik az előtanulmányok alapján. Ha ugyanis a Morva folyó épen ugy csatornáztatok, mint az Odera, Ha az Oderának felső része összeköttetik a Morva folyó felső részével: mindössze 22 kilométernyi csatorna építésére van szükség. Haeltérőleg az előbbi tervezetektől, ezen csatornának szine körülbelül 30 méterrel leszállittatik, a mi nem fogja a költségeket tetemesen alterálni, akkor annak vizzel való ellátása oly előnyös lesz, hogy az előbbi tervezettel szemben körülbelül hatszor annyi viz fog rendelkezésre állani, mint azon legkedvezőbb tervezet szerint, a mely eddig contempláltatott. Ezek alapján én azt gondolom, t. ház, hogy Magyarországnak igen fontos érdeke kívánja azt, hogy ezen terv létesítése lehetőleg előmozdittassék, mert mindaddig, a mig a Dunának északnyugati irányban folytatása nem lesz, a Duna csak zsákutcza marad, a mely életet forgalmi tekintetekből nem nyerhet; s mert azon aggodalom is legalább részben valósulhat, hogy a keleti tömegárúk idehozatala torlódást idézhetne elő, a mely Magyarország mezőgazdaságára és ezzel kapcsolatban egész közgazdaságunkra káros hatású lehet. E viszony azonban azonnal megváltozik, mihelyt e torlódás levezetésére a kellő utat megtaláljuk és ez épen az ajánlott morva-odera vonalban kínálkozik. Ezen kivül egy ily csatornán, illetőleg vízi utón, a mint ezt a tapasztalat is mutatja s a mint ezt a részletes számítások is igazolják, a szállítási tariffák oly minimumra reducálhatók, melyekhez képest a vasúti szállítási taiiffák a legjobb esetben is — tudniillik az önköltségi tariffákat véve alapul — kétszeresét képezik. Azt hiszem, hogy egész Austriában és Magyarországban olcsóbb tariffa nincs, mint az északi vasút tariffája, a mely önköltségen 090 krajczárért tonnakilométerenként szállítja a déli vasútnak a szenet. A tervezett új vízi úton, az előállítási és kezelési költséget is számításba véve, ezt körülbelül felényire lehetne leszállítani, a mi Magyarerszág nyersterményeinek északnyugoti irányban való kivitelére nézve oly előny volna, a mely tőkésítve, ha tudniillik a szállítás tárgyát képező össztermények áremelkedéséből eredő jövedelmi többletet számításba vesszük és a mennyiben ez évről-évre ismétlődik e többletet tőkésítjük, egész összegében számos milliót képvisel. Ezek azon indokok, t. ház, a melyeknél fogva én a kormány figyelmét ezen ügyre irányozni kívánom, kérvén, hogy ezen dolgot bővebb tanulmány tárgyává tegye s tanulmányainak eredményéhez képest ezen vállalatot legalább morális támogatásban részesítse. Itt, t. ház, nem lehet arról szó, hogy ezen vagy azon terv vitessék keresztül, mert itt a fő dolog, hogy maga ezen csatorna létrejöjjön, hogy ezen világforgalmi út a hiányzó lánezszem kiépítése által teljessé tétessék. Annál szükségesebb pedig az, hogy a kormány e tekintetben a kezdeményezést megragadja, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy Magyarországon a magán és társadalmi tevékenység az ily nagy funtosságú és hivatásit dolgokkal szemben igen csekély s hogy a közönség ily dolgokban mindent a kormány kezdeményezésétől vár. Ha azonban a kormány az ily nagy horderejű dolgokban állást foglalt és az irányokat kijelölte, bizton lehet arra számítani, hogy a társadalmi tevékenység is meg fog indulni. Nálunk pedig e speciális ügyben ez azért is nagy fontosságú, mert szükséges volna, hogy e tervezet'keresztülvitelénél Magyarország min !járt kezdettől fogva kellő befolyást nyerjen, mert vannak oly eleinek, melyek e közlekedési utat természetes irányától eltéríteni s ez által az abból Magyarországra hárulható előnyöket csökkenteni kívánják. Ezeket a t. kormány figyelmébe ajánlva, ismétlem, hogy a törvényjavaslatot ugy ugy egészében, mint részleteiben elfogadom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Röviden. óhajtok válaszolni azokra, a mik itt elmondattak. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a kormány csak köszönettel veheti, hogy a t. ház ily egyértelmulegadja meg az eszközt ahhoz, hogy a kormány e nagy és fontos munkálat keresztülviteléhez foghasson. Es e perezben, midőn a t. ház lehetővé teszi, hogy a magyar állam nemcsak szerződéses kötelezettségének eleget tegyen, hanem hogy ezen nagy culturális munkát épen a magyar állam hajthassa végre, azt óhajtom, hogy a magyar állam is ugy fejlődjék és szilárduljon meg sok ezer évre kiterjedőleg, mint a milyen szilárd a Vaskapu, mely fölött ezer év elröppent a nélkül, hogy annak szikláin az idő foga száinbavehető nyomokat Nagyott volna. (Tetszés.) Részletes nyilatkozatoktól tartózkodni kívánok. A kormány egészen loyalisan érti feladatát és reméli, hogy nem fog senkiben, sem országban, sem államférfiúban, kételyt vagy bizalmatlanságot kelteni a munkálat keresztülvitelének czélja felől. De kétséget nem szenved, hogy a magyar állam is igyekezni fog a megteremtendő új helyzet előnyeit a maga számára biztosítani és kihasználni. Részt kivan ez eszköz segélyével is venni a nemzetek versenyében és azt hiszem, ez országnak