Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-219
378 213. országos ülés április á-éu, csütörtökön. 1889. kamatoznak, ennélfogva ez a módozat ezélszerünek látszik s bizonyos kamatmegtakarítást involvál. De a törvényhozás ellenőrzése iránt intézkedni kellett, ha mindjárt a közlekedésügyi táreza keretébe nem vétetik is föl ez a költség; és erre nézve megfelelő intézkedés történt az által, hogy ezen költségeket illetőleg — az előirányzatok az állami budget-tel egyidejűleg, bár különvéve, az elszámolások pedig a zárszámadásokkal egyidejűleg, bár elkülönítve — lesznek a törvényhozás elé terjesztendők. Magától érthető, hogy az 500 ezeforintos előleg ezen kivül a zárszámadásokban a pénzügyi tárczánál szintén, mint visszatérítendő összeg, elszámolandó lesz. Minthogy e szerint a törvényjavaslat megfelel azon czélnak, mely vezette a törvényhozást akkor.midőnaz 18S8 : XXVI. törvényezikket megalkottuk és minthogy azt a pénzügyi bizottság is pénzügyi szempontból elfogadhatónak tartja: annálfogva van szerencsém a törvényjavaslatot a,közlekedési bizottsággal egyetértőleg általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Helyesen monda a t. előadó ur, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat csak természetes folyománya az 1888: XXVI. törvényezikknek, melylyel az e munkálatra szükséges egész összeget megszavazta a ház. Most tehát csak arról van szó ebben a törvényjavaslatban, hogy a törvényhozás adja meg a t. minister urnak az első eszközöket, a melyek szükségesek arra, hogy a munkát ezen év folyamán megkezdhesse 5 és igy igen természetes, hogy mind én, mind igen t. elvbarátaim, a kik már a tavaly megalkotott törvényhez is hozzájárultunk, azt, mint annak szükségképi folyományát, elfogadjuk és ahhoz hozzájárulunk. (Helyeslés.) A magam részéről hozzáteszem, hogy el is várom az igen t. minister úrtól, hogy mindent el fog követni, hogy az 1888 : XXVI. törvényezikk 2. §-ábin a munka befejezésére kitűzött határidőt meg is tartsa. Mert valamint annak idején súlyt helyeztem arra, hogy a nemzetközileg elvállalt kötelezettségnek Magyarország becsületesen és pontosan, habár áldozatok árán is, megfelelhessen: szintúgy sxílyt kell helyeznünk arra is, hogy a saját törvényünkben kiszabott határidő megtartassék, még pedig természetesen ugy tartassék meg, — és azt is teljes bizalommal várom el az igen t. minister úrtól, hogy arra fog ügyelni — hogy ez a munka technicailag oly tökélylyel hajtassék végre, hogy az nemcsak a magyar nemzet szótartásának, hanem egyúttal a magyar technica fejlettségének is tanúbizonysága legyen az egész világ előtt. Midőn tehát a magam és t. elvbarátaim nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadjuk, engedje meg a t. minister ur és illetőleg a£ egész kormány, hogy ennek kapcsán egy dologra hívjam fel figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ez a vállalat, a melybe most belekapunk, igen üdvössé válhatik Magyarország közgazda- . sági életére, ha a közbeeső időt a korm'.ny okosan, czélszerűen használja fel s előkészíti a talajt arra, hogy ezen munkának majdan, a mikor készen lesz, a magyar ipar, a magyar gazdaság vehesse hasznát. Ellenben nagy kárára, veszélyére válhatik a magyar gazdaságnak, a magyar kereskedelemnek és iparnak is, ha ezt elmulasztjuk és megengedjük, hogy ezen idő alatt a többi államok készüljenek, ugy hogy mi magunk készítenők el az utat arra, hogy bennünket ezután még jobban verjenek, mint eddig vertek. (Ugy van! balfélől.) Mert ne méltóztassanak feledni, hogy a mely arányban könnyíteni fogja ezen új, javított dunai ut a mi kivitelünket, ép oly arányban fogja, könynyíteni az orosz és az oláh gabonanemüek behozatalát is. Ennek ellensúlyozására csak egy út áll rendelkezésünkre : hogy igyekezzünk egyúttal utat nyitni gazdasági iparczikkeinknek. És ez az, a mire már most felhívom a t. kormány figyelmét, mert ezek olyan kérdések, a melyeket nem lehet 3 — 4 hónap alatt megoldani; ezekhez hosszas előkészület, a kereskedelmi piacz megtekintésére sok előfeltétel szükséges. Szükséges, hogy magát a kereskedelmet és ipart is ezen új irányba tereljük és ahhoz hozzászoktassuk. Igaz, hogy ha ezen dolgot egész elfogulatlanul, nemzetgazdászati szempontból akarnám megítélni, magam volnék az első, a ki azt mondanám, hogy ez nem a kormány, hanem a* kereskedők feladata, cselekedjenek ők, és ez igaz, más országban követik is ezt az irányt. De hiába, számolnunk kell a tényekkel, mert, fájdalom, a mi kereskedelmi köreinket nem lengi át a merészebb kezdeményezési szellem, azok még akkor sem képesek bizonyos oldalról a helyzetet kellő mértékben kizsákmányolni, ha a kezdeményezés megtörtént. Ott volt a példa, midőn a keleti vasúti csatlakozás létrejött. Beszéltünk róla néhányszor, volt néhány heti mozgalom a kereskedelmi körökben, de hogy annak valami állandó nyoma maradt volna, fájdalom, nem tapasztaljuk. Ezért találom szükségesnek, hogy e kérdéssel a t. kormány már ma kezdjen foglalkozni, természetesen érintkezésbe tevén magát az illető kereskedelmi és ipari körükkel. Nem tagadom, hogy azon működésnek is, melyre most a t. kormányt felkérem, van egy előfeltétele, de ezt teljesítheti némi erélylyel a ministerelnök ur, ha érvényesíteni akarja és meri azon befolyást, melyet a fennálló törvények neki a külügyek vezetésére engednek, melyek közé tartozik a eonsulatusi intézmény is, szerintem elég helytelenül, mert ez oda nem tartozik, nem lévén politikai, hanem kereskedelmi intézmény.
