Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-219

213. országos ülés április 4-én, csütörtökön. 1889. 379 A consul feladata nem a politika és a diplomaüa, legalább rendesen nem; hanem miután tényleg ugy van, ezeken a bajokon mégis csak ugy segíthetünk, ha Magyarország annyi befolyást igyekszik magának szerezni, a mennyire szerintem teljesen jogosultsággal bir, hogy legalább a szomszéd keleten a consulok oly körökből neveztessenek ki, a mely körök a magyar ipart és kereskedelmet ismerik, Magyarországgal folytonos contactusban vannak. Mert mit tapasztaltunk? A kelet oly eonsulatusi képviselőkkel v;m elárasztva, a kik tálnyomó részének fogalma sincsen Magyarországiparáról és kereskedelméről, a kik semtnineraíä összeköttetésben sincsenek a mi kereskedelmi köreinkkel, de igenis összeköttetésben vannak az osztrák gyárosokkal és kereskedőkkel és ha keleti kereskedő hozzájuk fordul és felszólítja őket, hogy ajánljanak neki az ipar és kereskedelem bármely ágából oly forrást, a melyből ott elkelendő árúit megszerezhesse, e consulaUrsi képviselők első sorban lécsi, brünni, stb. gyárakat ajánlanak. Ezt az állapotot fentartani nem lehet. Ha mi nem tudunk ezeken a bajokon segíteni, méltóztassék elhinni, hogy hiábavaló minden áldozat, a mit e téren közgazdasági életünk emelésére teszünk. Ezeket a t. kormánynak becses figyelmébe, ajánlva, kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz általánosságban és részleteiben 11 ozzá j árulok. (Helyeslés,) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozólag, melyet elfogadok, kötelezettnek érzem magamat, hogy egy rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk!) A t. ház talán méltóztatik emlékezni arra, hogy midőn a múlt évben a Vaskapu szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, mi e törvényjavaslatot nem fogadtuk el. Nem azért, mintha abban a nézetben lettünk volna, hogy a Vaskapu szabályozása nem helyes, nem szükséges, hanem mert ugy vélekedtünk, hogy az ország jelenlegi pénzügyi viszonyai mellett egyfelől; másfelől pedig az általunk akkor tüzetesen kifejtett gazdasági helyzetre való tekintettel is, nem tartottuk időszerűnek ezen munkálat elővételét. A t. ház azonban e tekintetben döntött s a törvényhozás a törvényt megalkotta, így ma már nem arról van szó, hogy ez idő szerint a szabályozás megtörténjék-e, hanem arról, hogy vájjon a módozat, melyet a t. kormány a szabályozás keresztülvitele tekintetében javaslatba hoz, helyes-e vagy sem? És én nem habozom kijelenteni, hogy én a kormány által javaslatba hozott eljárást helyesnek tartom, mert meggyőződtem, hogy az állami költségvetés ennél a munkánál újabb kamatokkal megterheltetni nem fog, a menynyiben az első évben, vagy legalább a közelebbi években az e tekintetben szükséges költségek egyelőre az állami pénztár készleteiből fognak fedeztetni. Természetesen önként értetődik, hogy az összegek annak idején kamatostól vissza fognak téríttetni. De tény az, hogy egyelőre az államháztartás kamatterhekkel terheltetni nem fog s e szempontból helyesnek tartom azt az eljárást, a mit a t. kormány a törvényjavaslatban elfogadásra ajánl. Azt gondolom tehát, hogy mivel ezúttal — mint említem — nem arról van szó, hogy vájjon a, Vaskapu szabályozása elővétessék-e, vagy sem, hanem egy már megalkotott törvény alapján a pénzügyi eljárás kérdéséről, ugy hiszem, hogy nem esem következetlenségbe, ha kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elvtársaim nevében is elfogadom. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Mudrony Soma! Mudrony Soma: Engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban egy pár észrevételt tegyek, nem ugyan magára a törvényjavaslatra, melyet én és t. elvtársaim ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadunk, hanem inkább azon közgazdasági és közlekedésügyi politikai következményekre vonatkozólag, melyek ezen nagyfontosságú nemzetközi mii megalkotásával Magyarországra nézve beállani fognak és hogy egyszersmind vázoljam azon követelményeket is, amelyekre meggyőződésem szerint Magyarországnak épen ezen mű megalkotása következtében reflectálni kell. Köztudomású dolog, t. ház, hogy annak idejében, midőn a Vaskapu szabályozásának elvi kérdése szóban forgott, akkor némelv oldalról igen komoly aggodalmak nyilvánultak arra vonatkozólag, hogy ha mi keleti irányban ilyen nagyfontosságú kaput nyitunk meg, akkor könnyen megtörténhetik, hogy a kelet, névszerint Oroszország és Románia nyersterményei Magyarországot el fogják árasztani. Ezen aggodalomban a magam részéről soha sem osztoztam, mert azt tartom, hogy midőn valamely nemzetre egy nagy fontosságú eivilisatorius feladat vár, azt feltétlenül teljesítenie kell és ha ebből netalán kár származik, gondoskodni kell oly eszközökről, a melyekkel azt elhárítani lehet. Itt kapu nyittatik, de a kapu, tudjuk, arra is való, hogy szükség esetén el is zárassék, értem a vámsorompókat s más eféle intézkedéseket. Ezen aggodalmakban tehát, ismétlem, nem osztozom. De mindenesetre áll az, hogy ilyen nagyfontosságú forgalmi útnak megnyitása jelentékeny közgazdasági következményeket fog maga után vonni, melyekkel számolnunk kell. Ilyen először is — a mit Helfy Ignácz t. barátom felhozott — hogy ha Magyarországnak keleti irányban való terjeszkedése, térfoglalása actuálissá válik ezen intézkedés által, akkor mindazon intézkedések megteendők, a melyek 48*