Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-216
350 21C. országos ülés április lén, hétfőn. 188!). életünknek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mily joggal remélték az akkori komoly politikusok azt, hogy a szerzett alapból kiindulva, idővel nemzeti irányban fejlődhetünk., ép oly joggal várhatta a mostani ifjúság — és pedig anynyival inkább, mert a kormány folyton hirdette, hogy a magyar állam napról-napra erősbödik — hogy midőn egy új véderőtörvény alkotásáról van szó, egy oly véderő-törvényjavaslattal fog találkozni, mely nemzeti igényeinknek teljes mértékben megfelel, (Ügy van! balfelöl.) De nem remélhette azt, a mi, fájdalom, most megtörtént, nem remélhette soha, hogy mindezen aspiratiók nemcsak hogy kielégítést nem nyernek, de még a régi alap sem tartatik szem előtt, hanem igenis, meghamisittatván az egész alap, az ifjúság ma oly kényszer alá van helyezve, mely eddigi egész neveltetési irányával határozott ellentétben van, annak kiirtását czélozza. (Igás! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, azok is, a kik évek hosszú során át a kormány iránt bizalommal nem viseltettek, nem voltak képesek ezt előre látni, annál kevésbé sejthette az ifjúság, az az ifjúság, a mely, mint tudjuk, a kormány, de főkép a kormányelnök szabadelvííségében évek hosszú során át eddig, fájdalom, mindig bizni és hinni tudott. (Helyeslés balfélől.) Ennek kifolyása az, hogy az ifjúság egy nagy része nem lévén elkészülve ily csapásra, besoroztatta ugyan magát, de tanulmányainak folytatása czéljából, vagy pedig más indokokból: azonreményben talán, hogy rosszabb sors reájuk ugy sem várhat, elhalasztották a tényleges szolgálat teljesítését, most oly helyzetbe jutott, hogy oly törvénynek kell hogy magát alá vesse, a mely reá jogosan tulajdonképen nem is volna alkalmazható. Továbbá a dolog természetéből folyik ki, hogy ha az illetők tudták volna, hogy ily törvény fog létre jönni, egy-két évvel már előbb kiszolgálták volna az önkéntesi időt. De mondom, erre elkészülve nem lévén, most csak ennek a törvényjavaslatnak áldozatai lesznek, ha a 75-ik §. oly értelemben fogadtatnék el, mint az a javaslatban fogalmazva vau. Én azt hiszem, hogy az az ifjúság, mely a régi törvény alapján szerezte meg magának a jogosultságot és az ebből kifolyó kötelezettzéget, csakis a régi törvényt tarthatja magára kötelezőnek, továbbá amaz általánosan elfogadott elvből kiindulva is, hogy a törvénynek visszaható ereje soha sem lehet, azt hiszem, a t. iiáz el fogja fogadni a következő módosítványomat, a mely szerint a 75. §. második bekezdésének eme szavai: „tényleges szolgálat alatt álló" Nagyassanak ki és helyettük ez aszó iktattassák be: „felavatott". Az 5-ik bekezdés pedig elesik. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző' (olvassa). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Én szívesen elismerem azt, hogy egyik-másik egyéves önkéntes, a ki már felavattatott, de még tényleges szolgálatot nem teljesített, ha tudta volna, hogy ez a törvényjavaslat be fog terjesztetni, talán előbb teljesítette volna szolgálati kötelezettségét. Ezt — mondom — elismerem, de hiszen már több mint egy éve, hogy a lapokban is megvitatták e törvényjavaslatot, sőt már előbb is szó volt erről; de hanem is lett volna szó erről, megengedem, hogy egyesek talán sújtva lesznek e törvény folytán, az állam érdeke azonban előttem sokkal fontosabb, mintsem hogy a törvénynek üdvös hatálya megint négy évre elodáztassék; most 1889-ben vagyunk, a módosítás szerint 1893-ra volna elhalasztandó a törvénynek hatályba lépte. Ennyi időre lehetetlen az elhalasztás. Ismétlem, hogy bár elismerem, hogy egyesek talán sújtatnak a törvény által, mégis az állam érdekében kérnem kell, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszát változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A 75. ( §-koz két módosítvány adatott be. Egyiket Lázár Árpád képviselő ur, a másikat Meszlényi Lajos képviselő ur adta be. Minthogy a módosítváuyok különböző bekezdésekhez adattak be, bekezdésenkiut kell a szavazásnak megtörténnie. Az első bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéshez Lázár Árpád képviselő ur azon módosítványt adta be, hogy az első sorban levő ezen szavak helyett: „tényleges szolgálat alatt álló" tétessék: „felavatott". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a módosítvány ellenében az eredeti szöveget elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget fogadja el, ennél fogva a módosítvány elesett. A harmadik bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezután Meszlényi Lajos képviselő ur egy új bekezdést hoz javaslatba, mely következőleg hangzik: „Jelen törvény 25-ik §-ánäk intézkedése,, hogy a tartalékos tiszti vizsgán meg nem felelő önkéntesek még egy évet kötelesek szolgálni — 1893. október 1-én lép életbe". Kérdemat. házat, méltóztatik-e Meszlényi Lajos képviselő ur indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső balon: Ellenpróbát!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítványt.
