Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

350 21C. országos ülés április lén, hétfőn. 188!). életünknek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mily joggal remélték az akkori komoly poli­tikusok azt, hogy a szerzett alapból kiindulva, idővel nemzeti irányban fejlődhetünk., ép oly jog­gal várhatta a mostani ifjúság — és pedig any­nyival inkább, mert a kormány folyton hirdette, hogy a magyar állam napról-napra erősbödik — hogy midőn egy új véderőtörvény alkotásáról van szó, egy oly véderő-törvényjavaslattal fog talál­kozni, mely nemzeti igényeinknek teljes mérték­ben megfelel, (Ügy van! balfelöl.) De nem remél­hette azt, a mi, fájdalom, most megtörtént, nem remélhette soha, hogy mindezen aspiratiók nem­csak hogy kielégítést nem nyernek, de még a régi alap sem tartatik szem előtt, hanem igenis, meghamisittatván az egész alap, az ifjúság ma oly kényszer alá van helyezve, mely eddigi egész ne­veltetési irányával határozott ellentétben van, annak kiirtását czélozza. (Igás! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, azok is, a kik évek hosszú során át a kormány iránt bizalommal nem viseltettek, nem voltak képesek ezt előre látni, annál kevésbé sejthette az ifjúság, az az ifjúság, a mely, mint tudjuk, a kormány, de főkép a kormányelnök szabadelvííségében évek hosszú során át eddig, fájdalom, mindig bizni és hinni tudott. (Helyeslés balfélől.) Ennek kifolyása az, hogy az ifjúság egy nagy része nem lévén elkészülve ily csapásra, besoroz­tatta ugyan magát, de tanulmányainak folytatása czéljából, vagy pedig más indokokból: azonremény­ben talán, hogy rosszabb sors reájuk ugy sem várhat, elhalasztották a tényleges szolgálat telje­sítését, most oly helyzetbe jutott, hogy oly tör­vénynek kell hogy magát alá vesse, a mely reá jogosan tulajdonképen nem is volna alkalmazható. Továbbá a dolog természetéből folyik ki, hogy ha az illetők tudták volna, hogy ily törvény fog létre jönni, egy-két évvel már előbb kiszolgál­ták volna az önkéntesi időt. De mondom, erre el­készülve nem lévén, most csak ennek a törvény­javaslatnak áldozatai lesznek, ha a 75-ik §. oly értelemben fogadtatnék el, mint az a javaslatban fogalmazva vau. Én azt hiszem, hogy az az ifjú­ság, mely a régi törvény alapján szerezte meg magának a jogosultságot és az ebből kifolyó köte­lezettzéget, csakis a régi törvényt tarthatja magára kötelezőnek, továbbá amaz általánosan elfogadott elvből kiindulva is, hogy a törvénynek visszaható ereje soha sem lehet, azt hiszem, a t. iiáz el fogja fogadni a következő módosítványomat, a mely szerint a 75. §. második bekezdésének eme szavai: „tényleges szolgálat alatt álló" Nagyassanak ki és helyettük ez aszó iktattassák be: „felavatott". Az 5-ik bekezdés pedig elesik. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző' (olvassa). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Én szívesen elismerem azt, hogy egyik-másik egyéves önkéntes, a ki már fel­avattatott, de még tényleges szolgálatot nem tel­jesített, ha tudta volna, hogy ez a törvényjavaslat be fog terjesztetni, talán előbb teljesítette volna szolgálati kötelezettségét. Ezt — mondom — el­ismerem, de hiszen már több mint egy éve, hogy a lapokban is megvitatták e törvényjavaslatot, sőt már előbb is szó volt erről; de hanem is lett volna szó erről, megengedem, hogy egyesek talán sújtva lesznek e törvény folytán, az állam érdeke azon­ban előttem sokkal fontosabb, mintsem hogy a törvénynek üdvös hatálya megint négy évre el­odáztassék; most 1889-ben vagyunk, a módosítás szerint 1893-ra volna elhalasztandó a törvénynek hatályba lépte. Ennyi időre lehetetlen az elhalasz­tás. Ismétlem, hogy bár elismerem, hogy egyesek talán sújtatnak a törvény által, mégis az állam érdekében kérnem kell, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszát változatlanul elfogadni méltóztas­sék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A 75. ( §-koz két módosítvány adatott be. Egyiket Lázár Árpád képviselő ur, a másikat Meszlényi Lajos képviselő ur adta be. Minthogy a módosítváuyok különböző bekezdé­sekhez adattak be, bekezdésenkiut kell a szava­zásnak megtörténnie. Az első bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéshez Lázár Árpád kép­viselő ur azon módosítványt adta be, hogy az első sorban levő ezen szavak helyett: „tényleges szol­gálat alatt álló" tétessék: „felavatott". Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a módosítvány ellenében az eredeti szöveget elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget fogadja el, ennél fogva a módo­sítvány elesett. A harmadik bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezután Meszlényi Lajos képviselő ur egy új bekezdést hoz javaslatba, mely következőleg hang­zik: „Jelen törvény 25-ik §-ánäk intézkedése,, hogy a tartalékos tiszti vizsgán meg nem felelő önkéntesek még egy évet kötelesek szolgálni — 1893. október 1-én lép életbe". Kérdemat. házat, méltóztatik-e Meszlényi Lajos képviselő ur indít­ványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső balon: Ellenpróbát!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítványt.

Next

/
Thumbnails
Contents